A NASA InSight nevű marsszondája 2018 novemberében landolt a vörös bolygó felszínén a szeizmikus hullámok tanulmányozására, hogy a bolygóképződés tanulmányozásában nyújtson segítséget a tudósoknak. A vizsgálatot egy úgynevezett szeizmométer végzi, egy olyan eszköz, amint a földrengéskutatók is használnak, akár Magyarországon is.

Az eszköz által négy év alatt megfigyelt 1319 marsi rengés egyike sem volt túl erős – tehát egy űrhajós sem esne tőlük térdre –, de ilyenek mindenesetre léteznek – fogalmazott az InfoRádióban Kiss László csillagász. A marsrengésekben a „pláne” az, hogy azok bejutnak a bolygó felszíne alá, a kéregbe, akár az alá is, majd visszaverődnek a különböző rétegekből. Abból pedig, hogy a különböző hullámok hogyan verődnek vissza, rekonstruálható a belső összetétel – magyarázta az akadémikus, hozzátéve: a friss kutatás szerint 10 és 20 kilométeres mélység között relatíve nézve „rettenetes mennyiségű” – a modellezések szerint valószínűleg folyékony – víz található, ami

„egy 50 éves rejtélyre kínál egy nagyon tetszetős megoldást,

hiszen amikor a legelső marsszondák elrepültek a vörös bolygó mellett, kiszáradt folyóvölgyek, medrek, tavak, tengerek nyomai látszottak, de sehol a víz” – folytatta a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Intézet főigazgatója.

Ugyanakkor, ha a nagyjából 50 kilométer sugarú mérés reprezentatív, tehát az egész Marsra alkalmazható, akkor nagyjából 10-20 kilométeres mélységben annyi víz van, ami a bolygó felszínét akár 2 kilométeres vastagságban is képes lenne lefedni. „Szóval ez egy nagyon tetszetős megoldás arra, hogy hova tűnt a Marsról a víz: bevonult a kéregbe jó nagy mélységbe” – ismételte meg.

Arra a kérdésre, hogy a mostani kutatás mennyiben erősítheti azt a feltevést, miszerint korábban lehetett élet a Marson, Kiss László kifejtette: azt eddig is biztosan tudtuk, hogy a Mars a múltban legalább annyira alkalmas volt az élet számára, mint a Föld, miután a lakhatósági zónában kering a Nap körül. Nagyjából 3 milliárd évvel ezelőtt kezdte el elveszteni először a légkörét, aztán később a felszíni víz mennyiségét is.

„Tehát, ha a Földön körülbelül 3,6-3,7 milliárd évvel ezelőtt kifejlődött az élet, akkor lehet, hogy a Marson is ugyanúgy kifejlődött. Aztán ez nem biztos, hogy túlélte mindmáig, bár a fene se tudja, hogy 10 kilométer mélyen milyen körülmények vannak pontosan a Mars felszíne alatt, de mindenesetre reményt ad arra, hogy egyszer majd egy onnan származó mintát részletesen megvizsgálva választ kapjunk a kérdésre, hogy az élet mindenütt felüti-e a fejét, ahol számára rendelkezésre állnak a körülmények” – fogalmazott. A csillagász meglátása szerint

amennyiben igen, akkor annak nagyon messzire ható következménye lesz.

Egyesek szerint azt is mondhatjuk ebben az esetben majd, hogy az egész univerzum zsizseg az élettől, mert az élet mindenütt kialakul, csak éppen iszonyatosan nagyok a távolságok, és nem tudunk velük kapcsolatot teremteni – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés alább hallgatható meg!