A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet munkatársa szerint a szinte tökéletes állapotban lévő edények nagyjából i.sz. 1000-ből származhatnak. A bennük lévő csonttöredékeket és engesztelő áldozatokat jelenleg vizsgálják a kutatók.

A régész Guillermo de Anda szerint a barlang feltárását 2018-ban kezdték meg, miután a helyi maja lakosok meséltek róla a szakértőknek. Kiderült, hogy a barlangot már nagyjából fél évszázaddal korábban felfedezték a helyiek, ám a természeti képződményt csak részben tárták fel. Később meséltek róla egy régésznek, aki - feltehetőleg a barlang megóvása érdekében - lezáratta azt, és csupán egy rövid jelentést készített róla, amely elkavarodott a mexikói nemzeti levéltárban.

A kutatók az azték esőistent, Tlalocot ábrázoló 155 kerámiaüstöt és tömjéntartót, valamint agyagdobozokat és egyéb edényeket találtak a barlangban. A szakemberek szerint a majáknak volt saját esőistenük (Chaac), Tlaloc alakját valószínűleg átvették az aztékoktól.

Guillermo De Anda szerint az ősi majáknak kúszva kellett közlekedniük a rendkívül szűk barlangban, hogy az áldozati ajándékokat elhelyezzék néhány nagyobb, belső kamrában. Az adományokkal a jelek szerint esőt kértek az istenségtől.

A régészek úgy tervezik, hogy a barlangban talált összes leletet a helyén hagyják.

A Balamkunak nevezett barlang nagyjából 2,75 kilométerre fekszik a tollas kígyóisten, Kukulkán piramistemplomától.

De Anda és csapata azért kutatja Chichén Itzát, hogy feltárja annak földalatti vízhálózatát. A romváros területén több kútszerű karsztképződmény (cenote) látható, ám a szakemberek szerint a terület még több, eddig felfedezetlen vízlelőhelyet rejt a piramisok és templomok alatt.

A kutatók már több száz méterre behatoltak a helyenként mindössze 40 centiméter magas barlangba, remélve, hogy rátalálnak egy átjáróra, amely egy, a Kukulkán piramisa alatt sejtett cenotéhoz vezet.