A Biogeosciences című szaklapban közölt eredmények szerint a most felfedezett halálzónák nyugati irányba haladó örvényekben formálódnak, amelyek szigettel összetalálkozva tömeges halpusztulást eredményezhetnek - olvasható a ScienceDaily
ismeretterjesztő hírportálon.

A halálzónák az óceánok oxigénben szegény területei. A tengeri élőlények többsége, így a halak és a rákok számára ezek a régiók lakhatatlanok, és csupán bizonyos mikroorganizmusok képesek boldogulni ilyen feltételek között.

A környezetre gyakorolt káros hatásuk mellett a halálzónák komoly fenyegetést jelentenek a kereskedelmi halászatra is: a rendkívül alacsony oxigénkoncentrációt a halmezők megfogyatkozásával hozták összefüggésbe a Balti-tenger és a világ más részein is.

A németországi Geomar Helmholtz Óceánkutató Központ munkatársaként dolgozó Johannes Karstensen, a tanulmány vezető kutatója szerint a halálzónákban mért oxigénszint mintegy hússzor alacsonyabb az Atlanti-óceán északi vizeiben eddig mért minimumnál, ami azt jelenti, hogy ezek a területek szinte teljesen oxigénmentesek és a tengeri élőlények többsége számára lakhatatlanok.

Halálzónák leggyakrabban a lakott part menti területeknél alakulnak ki, ahol a folyókon keresztül gyakran trágya és egyéb kemikáliák kerülnek az óceánba, beindítva az algavirágzást. Ahogy az algák elhalnak, lesüllyednek a tengerfenékre és baktériumok bontják le őket olyan folyamatokkal, amelyhez oxigént használnak fel.

Az óceáni áramlatok képesek a parttól távolabb szállítani ezeket az oxigénben szegény vizeket, de a nyílt óceánon képződő halálzónával ez idáig nem találkoztak a kutatók.