"Az, hogy ezt a felfedezést leírhattuk, és tudományosan is rögzített lehetett, Haris Attila biológus érdeme, akinek a levéldarazsak a kutatási területe, én csak ráleltem" - vezette fel szerényen felfedezését Gyurkovics Henrik genetikus a Szeged Ma internetes portálnak.

Elmondása szerint a történet valójában 2009-ben kezdődött, mikor beszerzett egy új fényképezőgépet. "Márciusban lementem a ligetbe, felforgattam mindenféle lehullott leveleket, kéregdarabokat, mikor felfedeztem egy sötét színű rovart, amiről láttam, hogy egy levéldarázs faj, de eddig még nem találkoztam vele. Megjegyzem, én egyébként elsősorban darazsakat fényképezek, ez a szabadidős elfoglaltságom. Megpróbáltam kikeresni az interneten, hogy mit is kaptam lencsevégre. Az a család, amibe a 'darazsam' tartozik önmagában is nagyon érdekes. Ez egy igazi "élő kövület", az egyik legrégebben a Földön élő család, 220 millió éve nagyjából ugyan így néz ki, egyidős a dinoszauruszokkal, csak ők túlélték ezeket a hüllőket. A csoportnak különleges az életmódja, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy megmaradt ez család" - emelte ki a genetikus.

A rejtőzködő, kérészéletű levéldarázs

E szűk rokonság a Xylea levéldarazsak, és az életük fenyőfélékhez kötődik. A nőstény fenyők porzós tobozában petézik, ott a lárvák megrágják a virágport. Igen rövid ideig élnek a fán, néhány hét múlva lepotyognak, és ott beássák magukat a földbe - nyugalmi állapotba kerülnek, legalább 1-2 évig élnek így.

"Tavasszal, március közepe körül jön elő, és csak akkor, ha arra a talajrészre közvetlenül rásüt a Nap. Előmásznak, megvedlenek, egy darabig üldögélnek a talajon - ez az az időszak, amikor én rájuk találtam - majd felszállnak a fára, ott párosodnak és lerakják a petéiket, majd egy rövid idő után elpusztulnak. Tulajdonképpen igen rövid ideig léteznek kifejlett formában, kicsit hasonlóan a kérészekhez" - magyarázta életmódjukat Gyurkovics Henrik, kiemelve, hogy ebben az időszakban nem sokat láthat az ember belőlük, mert a fák koronájában szálldosnak.

A felfedezett Xyela-féléről első körben annyit tudott kideríteni, hogy sem az interneten, sem a határozók segítségével nem lehet beazonosítani a fajt, valószínűleg egy Franciaország déli felében felfedezett faj rokona lehet, melyből eddig három példányt találtak csak.

"Ez a csoport igen ritka. Ehhez tartozó fajok egy bizonyos fenyőfajhoz kötődnek. Az általam talált a feketefenyőhöz, és csak közvetlenül a lombkorona alatt lelhető. Több mint valószínű, hogy egy balkáni fajról van szó, nem nálunk őshonos, csak a feketefenyőt követve érkezett, amit nagyjából kétszáz év óta ültetnek nálunk" - mondta.

Európai parkban még nem fedeztek fel új állatfajt

Haris Attila megállapította, hogy valóban a francia fajnak, a xyela lugdunensis (melyből 100 év alatt hármat találtak csak) a rokonáról van szó. Az Újszegeden felfedezett faj neve: Xyela nigroabscondita. Azért nem került az elnevezésébe a szegediensis kifejezés, mert majdnem bizonyos, hogy nem ott őshonos, délről jött a fekete fenyők után.

A darazsakon kívül még legalább négy nagyon ritka légyfaj lelhető fel a ligetben. Ezek súlyosan veszélyeztetett fajok. A ligetet ezért is kell kiemelten kezelni. Talán első hallásra furcsán hangzik, de az idős, pusztulófélben lévő fák különösen értékesek, mert ezek biztosítanak élőhelyet az előbb említett, Európa-szerte veszélyeztetett fajoknak. Megértem, hogy a park a szabadidő értelmes eltöltését szolgálja elsősorban, de mára olyan állatfajok élőhelye is, melyekért érdemes a védelemről elgondolkodni, első körben el lehetne például a park bejáratánál egy táblát helyezni, melyen bemutatnánk, hogy milyen ritka rovarfajok élnek itt. Át kell gondolni a vegyszerhasználat engedélyezését is, finoman szólva sem lenne szerencsés például a vegyszeres rovarirtás" - hívja fel végült a tudós a figyelmet a liget védelmének a fontosságára.