Nagy megtiszteltetés ez a díj számomra, mert a kapcsolat a szülőfölddel mindig különleges viszony. A Semmelweis Egyetemmel egyébként is szoros a kapcsolatom, az utóbbi években rendszeresen tartottam előadásokat és kurzusokat itt, és tanácsokat is adok, hogyan indíthatnak a modern képalkotó eljárásokkal kapcsolatos kutatási programokat. Úgy értékelem ezt a díjat, mint ami az én régi környezetemből jön, és ez nagyon különleges.

Az emlékeim az iskolai évekig nyúlnak vissza. Pannonhalmán tanultam, ami egy gyönyörű iskola volt, és nagyon jól éreztük ott diákként magunkat. Ami még nagyon emlékezetes, de sajnos nem kellemes emlék, az az '56-os forradalom és az, amikor az oroszok bevonultak és elfoglalták Budapestet. Akkor az ELTE-n tanultam, és mint sok más egyetemista, én is belefolytam a harcokba, és ezt az élményt nem lehet elfelejteni.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak a patológia, a biomatematika és az idegtudományok terén, az orvos-technológia iparággá fejlesztésében van kiugrási lehetősége. De mi kell ahhoz, hogy ez meg is valósulhasson? Több pénz, több kutató?

Azt gondolom, hogy új gondolkozásmódra van szükség arról, hogyan lehet a tudományt megerősíteni a modern világban, napjainkban. Úgy látom, hogy a tudósoknak sokkal jobban össze kellene fogniuk. Az előadásaim is az integrációról és az összetartásról szólnak, arról, hogyan lehetne összehozni a tudósokat, hogy közösen dolgozzanak egy-egy probléma megoldásán.

Egy olyan kis országnak, mint Magyarország, amelyik versenyképessé akar válni, és erre minden esélye meg is van. Sok tehetséges ember van itt, és az egész világ tudja, hogy a magyarok jók a tudományban. Szelektálni kell a területeket: melyek azok, amelyeken egy ország kifejezetten jó akar lenni, hol vannak előnyei más országokkal szemben, hol van már meg a megfelelő környezet, a háttértudás - azt gondolom, ez az első számú prioritás. Persze fontos a pénz is, de ha nincs elég pénz, és az sosincs, ez az egyetlen út, ami járható.