A családok helyzetéről és az iskolai nevelésről tartott előadást a VII. Nevelésügyi Kongresszuson Csányi Vilmos etológus. Az akadémikus előadása kezdetén leszögezte: az etológiai szemlélet egészen más szempontok szerint dolgozza fel a hagyományos embertudomány által hosszú idők óta felhalmozott tudást. Azaz igyekszik elválasztani a kultúra tradícióit, a szocializáció tanulási folyamatait az ember genetikai tényezők által meghatározott természetétől.

Csányi Vilmos hangsúlyozta: nem a meglévő rendszerek javítgatása vezet a problémák megoldásához, hanem egy gyökeresen új szemlélet, amely az iskola, az oktatás, a nevelés és a tudásátadás problémáit a humánetológia oldaláról közelíti meg.

Az iskola, a tanítás, a tudás válsága azért is különös jelenség, mert az ember agyának komplexitásával, széles memóriaterjedelmével és rendkívül gyors, hatékony tanulási képességével különbözik az állatoktól - szögezte le Csányi Vilmos.

"Az emberre vonatkozó biológiai ismereteinknek az egyik leglényegesebb része az, hogy felismertük, az a legnagyobb különbség az ember és az állatvilág többi tagja, legközelebbi rokonaink és az ember között, hogy az ember közösségteremtő lény" - fejtette ki a tudós.

Az etológus elmondta: négy tulajdonság fedi le az ember különleges, közösségteremtő, rendszerező képességeit. Az első, hogy szívesen vesz részt közös akciókban a közösség tagjaival. A második, hogy könnyen elfogadja a közössége hiedelmeit; a harmadik, hogy arra törekszik, tevékenyen részt vegyen a közösség szociális konstrukcióiban, a negyedik tulajdonságot pedig a fent említett három hívja elő: ez pedig a közösséghez való hűség és az egyéni érdekek hátrébb sorolása.

Természetesen így működik egy családi közösség is. Az a család működik jól, ahol megvan a hármas egység: azaz a közös akciók, a közös hiedelmek és a közös konstrukció. Ezek megléte idővel a közösséghez való hűséget is megteremti - tette hozzá.

Csányi Vilmos úgy véli: ma alig akad ilyen szempontból megfelelően működő család, hiszen az esetek többségében felbomlott a "hármas egység".

"Mára a család szolgáltatószervvé alakult, az élettani feladatokat ellátja, de szó sincs közös kultúráról, hiedelemrendszerről" - emelte ki.

Hozzátette: korábban az iskolának az volt a feladata, hogy megtanítson néhány jól körülhatárolható, alapvető tudásanyagot, például az írást, az olvasást. Mára azonban, mivel a szülők otthon nem tudják megadni a közösségi lét élményét, az iskolától várják ugyanezt. A jelenlegi iskolarendszer azonban képtelen erre. A tudás átadásához domináns személyiségekre van szükség, enélkül , erőszakkal kikényszerítve a tanítás semmit sem ér.

Domináns személyiségeket, tanárokat nevelni pedig a mai körülmények között szinte lehetetlen, hiszen mindehhez szükség lenne a szakma megbecsülésére, megfizetésére, hogy a tanároknak ne kelljen mindennapos megélhetési gondokkal küszködniük, és így minden figyelmüket, energiájukat a diákoknak szentelhessék - mondta az akadémikus.

Csányi Vilmos kiemelte: az iskola a legtöbb esetben nem képes megfelelő közösséget biztosítani a gyerekek számára, és emellett a megtanítandó tudásanyag sem alkalmazkodik a megváltozott követelményekhez. Mivel a gyerekek manapság a televízió és az internet hatására számos hamis, vagy igaz, de töredékes információval rendelkeznek, az iskola egyik fontos feladata volna az információk rendszerezése. Emellett szerinte a jelenlegi rendszer egyik alapvető hibája, hogy nem motiválja a gyerekeket.