Hiányérzet van a magyar női kézilabda-válogatott szereplésével kapcsolatban Pálinger Katalin egykori világklasszis kapusban, a sportági szövetség alelnökében, pozitívumnak tartja viszont, hogy a csapat továbbra is a világelithez tartozik, az első nyolc csapat között kiélezett küzdelem folyt.

A búcsút jelentő holland negyeddöntőt értékelve kifejtette: a mutatott játék nem igazán tetszett neki, mivel bár házigazda volt,

nem volt verhetetlen Hollandia. A csapat „semmi extrát nem mutatott”, a magyarok hibáiból élt,

ezért is volt akkora ez a lehetőség a világbajnokság negyeddöntőjében.

Az esetleges játékvezetői működésre vonatkozó felvetésről azt mondta, azt kezelnie kell tudnia rutinos, klasszis játékosoknak, illetve a bírói ténykedést jó játékkal akár befolyásolni, ellensúlyozni is lehetne, mint történt ez a románok vagy a dánok elleni meccsen, vagy akár a legutóbbi Európa-bajnokság megnyert bronzmérkőzésén. A meccs utáni reakciókban viszont egyenesen

helyteleníti a „bírózást”, ő maga is mindig az önkritika híve volt hasonló helyzetben.

Megjegyezte: az történt, hogy rengeteg labdát adtak a lányok a hollandok kezébe, a lerohanásokból pedig rendre eredményesek voltak.

A végtelenségig szerinte nem lehet a rutintalanságra fogni, hogy nincs kiugró eredmény, de tény, hogy újra voltak játékosok, akik most először szerepeltek világversenyen, ők ebből a vb-ből már tanulni fognak.

„Meg kell szokni: ezekben a téthelyzetekben is nyerni kell, és úgy kezelni mérkőzésen belül is a periódusokat, hogy

ha az első 5-6 perc nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, akkor igenis át kell kapcsolni másik sebességre, más taktikára, más stílusra.

Ez az, amiben fejlődni kell, a kulcsjátékosoknak pedig ezeken a fontos tétmérkőzéseken extra teljesítményt kell nyújtani, nem egynek, nem kettőnek, hanem szinte mindenkinek, úgyhogy ez azért hiányzott” – fejtegette Pálinger Katalin.

Golovin Vlagyimir irányításával a magyar női kézilabda-válogatott olimpiai hatodik, Európa-bajnoki harmadik és most világbajnoki hetedik helyezést ért el, közvetlenül az elit közelében. Hogy a mostani generáció várakozásai szerint mire lehet képes, arról azt mondta: optimista.

„Nálunk már megtörtént a generációváltás három évvel ezelőtt. Ha nézem az ellenfeleket, mindegyik csapatban szinte van két-három olyan játékos, aki egy régi nagy csapat tagja volt, a hollandoknál is ültek világbajnokok a padon. Dánok, norvégok: ugyanígy! A mostani szintből tehát visszább eshetnek, igaz ugyanakkor, ezeket a fázisokat ők jól kezelik. Pozitívum, hogy ma már éles meccseket tudunk simán nyerni, akár egy spanyol, román, montenegrói vagy szerb csapat ellen. Jobbak lettünk, magabiztosabbak” – tette hozzá.