A magyar válogatott az 1986-os mexikói világbajnokság selejtezői óta először jutott el egy nagy tornára „egyenes úton”, azaz pótselejtező nélkül. Amikor 2015-ben, majd 2020-ban újra sikerült kivívni az Eb-szereplés jogát, a fanyalgók – a maguk szempontjából igazsággal a tarsolyukban – megjegyezték, hogy a létszámbővítésnek köszönheti a csapat a kvalifikációt.

2016-ban rendeztek először 24 csapattal Eb-t, akkor és öt évvel később is a pótselejtező adta lehetőséggel élve, sikerült kiharcolni az Eb-részvételt. Más kérdés, hogy Franciaországban a legjobb 16 közé került a gárda, tehát abszolút igazolta, hogy elég erős a kontinensbajnoki szereplésre, 2021-ben pedig döntetlent tudott játszani a világbajnok franciákkal, majd idegenben a németekkel is. Csak néhány percen múlt az újbóli továbbjutás.

Megint csak a fanyalgók véleményét citálva, sokan hajlamosak a 2018-ben indult Nemzetek Ligája lebecsülésére. Ehelyett érdemes kimondani, sőt, aláhúzni: az MLSZ, illetve a magyar labdarúgó-válogatott (szinte) maximálisan élt az új sorozat kínálta lehetőségekkel. Kiírásról kiírásra jutott egyre feljebb, egészen addig, ahonnan már nincsen feljebb út: az A-ligába. Ott (bár a csoda kategóriába tartozó csoportgyőzelem az olaszok, a németek és az angolok előtt elmaradt) négyesbeli második helyével is megteremtette annak az esélyét, hogy „előkelő” kalapba kerüljön, ezáltal kedvező sorsolást kapjon a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőin.

Ez sikerült, Szerbia, Montenegró, Litvánia és Bulgária valóban nem tűnt leküzdhetetlen akadálynak, tekintve, hogy a második hely is Eb-szereplést ért a csoportban. Ugyanakkor azt is érdemes aláhúzni, hogy nem extrémül könnyű csoportot kapott a magyar válogatott, a H (Dánia, Szlovénia, Kazahsztán, Finnország, Észak-Írország, San Marino), az I (Románia, Svájc, Izrael, Koszovó, Belarusz, Andorra) vagy a J (Portugália, Szlovákia, Luxemburg, Izland, Bosznia-Hercegovina, Liechtenstein) hasonló erősségű. Ha a magyar válogatott ezekbe a csoportokba került volna, Dánia, Portugália és Svájc kiesik, így kell nézni a riválisok játékerejét.

Marco Rossi válogatottja a továbbjutásra favoritként indult, s minden forduló után továbbjutó helyen állt.

(Kivéve az elsőt, amelyben szabadnapos volt.) Veretlenül menetelt végig, fura módon legutóbb 1973-ban zárt így selejtezősorozatot, de akkor a sok döntetlen miatt nem jutott ki a világbajnokságra. Szemernyi kétség sem lehet abban, hogy a teljes évet tekintve a magyar csapat nyújtotta a legjobb teljesítményt az ötösben, kétszer is legyőzte a második helyen záró szerbeket, senkitől sem kapott ki, s megnyerte az összes hazai selejtezőjét. (Erre az 1978-as Mundial előtt volt legutóbb példa, de akkor a miénk mellett csak a szovjet és a görög válogatott szerepelt a csoportban. Igaz, utána jött a bolíviaiak elleni pótselejtező, a fantasztikus 6-0-val.)

Óriási fölénnyel nyerte csoportját a magyar csapat, négy ponttal előzte meg a második szerbeket és héttel a montenegróiakat. A magyar csapat minden hazai mérkőzését szinte telt ház előtt játszotta a sorozatban, érdemes azt is kiemelni, hogy ezzel

az egyik legmagasabb átlagnézőszámot érte el, csak az angoloké több még ennél is.

A teljesítmény nem volt hibátlan. Elsősorban a döntetlennel zárt idegenbeli mérkőzéseken (Podgoricában, Kaunasban és Szófiában) a reméltnél gyengébben teljesített. De vegyük azt is tekintetbe, hogy Willi Orbán az utolsó négy, Varga Barnabás és Sallai Roland az utolsó két mérkőzésen nem tudott játszani. Schäfer András egyetlen mérkőzésen sem szerepelt.

A magyar válogatottat – minden bizonnyal – a második kalapból sorsolják majd a december 2-i, hamburgi sorsoláson. Várhatóan Németország, Portugália, Franciaország, Spanyolország, Belgium és Anglia kerül majd az első kalapba. Közülük egy mindenképpen jut nekünk – érdekes, hogy közülük három csoportellenfél volt 2021-ben.

A legjobb az egészben, hogy immár sorozatosan részesei vagyunk a nyári kontinensbajnokságnak. A következő nagy álom a világbajnokság. Idáig mindig azt mondtuk, hogy az Eb-re sokkal több csapat megy, mint ahány a vb-re mehet Európából, nekünk az Eb a reális cél. A magyar válogatott 1985 óta először, olyan helyen végzett egy Eb- vagy vb-selejtezősorozatban, ami adott esetben vb-szereplést érne. Csoportelső lett.