INFORÁDIÓ
2021. december 7. kedd
Ambrus

aréna

magyar zoltán

torna

olimpiai bajnok

interjú

Magyar Zoltán: meg kell tanulni, hogyan költsük el a hirtelen jött nagy pénzt

Magyar Zoltán: meg kell tanulni, hogyan költsük el a hirtelen jött nagy pénzt

Infostart

Rosszul viselte a monoton edzéseket, mégis kétszeres olimpiai bajnok lett, de a stressz elől az állatorvosi munkába menekült, hogy ma a tornaszövetséget irányítsa – Magyar Zoltán, a Nemzet Sportolója volt az InfoRádió Arána című műsorának vendége.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó tornász legyen?

Ez állandóan változik. Például az ideális testalkat: ma a gyűrű eredményhirdetésnél 150-160 centis emberek vannak, nyújtón és lólengésben meg 180 körüliek. Összetett dolog a tehetség kérdése is. A mozgáskészség, a ruganyosság, a fegyelem nagyon fontos, meg a monotóniatűrés, a sérülés elkerülése, az edzésadagok kibírása, mert ez egy olyan sportág, ahol nagyon sokat kell dolgozni.

Önben mi volt meg, és mi az, amit más módon kellett kompenzálni?

Igazából a szorgalom eléggé hiányzott. Én olyan srác voltam, aki nagyon szeretett rosszalkodni, a középpontban lenni, viszont

a monoton, hosszú edzéseket nagyon nehezen bírtam,

de szerencsére az edzőm olyan alkatú ember volt, aki keményen megkövetelte a munkát.

Vígh László kulcsszerepet játszott a sikereiben. Hogy tudták kiegészíteni egymást, és mi kellett ahhoz, hogy a munkakapcsolatuk működjön?

Ha kártyalapra festenék fel, mondjuk, Borkai Zsoltot, Guczoghy Györgyöt, Magyar Zoltánt és Berki Krisztiánt, és ugyanúgy az edzőiket egy másik kártyalapra, és megkevernénk, és nem újra ezek a párosítások jönnének ki, akkor most nem lenne olimpiai vagy Európa-bajnokunk.

Nagyon fontos, hogy a kulcs és a zár találkozzon.

Az edzőm poroszos, nagyon kemény ember, aki rávett engem erre a mérhetetlen munkára, amit én önmagamtól biztos, hogy nem fogadtam volna el. A jó vagy eredményes edző nem mindig ugyanaz. Jó edző, aki megtanulja a szakmáját, és várja az aranyhalat, de lehet, hogy csak csuka jön. Az az eredményes edző, akinek az aranyhal is megjön, tehát a hozzá passzoló, nagy tehetségű ember, és abból csinál bajnokot.

Nincs tökéletes

A hetvenes éveket uralta lólengésben, kétszeres olimpiai bajnok is lett. Melyik az a versenye, amelyiket a legközelebb érzi a tökéleteshez?

Nincs tökéletes, talán az 1979-es amerikai világbajnokságon volt a legközelebb hozzá. Moszkvában az olimpián már ott volt egy-egy csúszás is, mégis ott kaptam meg életem legmagasabb pontszámát, tíz pontot, pedig tényleg volt benne hiba.

Mi kell ahhoz, hogy egy-egy ilyen döntő pillanatban az ember tökéletesen tudjon összpontosítani?

Ez is egy tehetségfaktor. Vannak úgynevezett teremtornászok, akik az edzésen mindent meg tudnak csinálni csodálatosan, de mikor ki kell menni 14 ezer ember előtt, ahol a másik szeren is van verseny, és képtelen hibátlanul tornázni. Én odaálltam a lóhoz, és azt mondtam, hogy széttépem, letépem róla a bőrt. Fölcukkoltam magam, de ezt megelőzte legalább két nap, amikor nem aludtam éjjel, ideges voltam, féltem, minden egyéb segítséget próbáltam, hogy most jobb lábbal lépek, bal lábbal lépek, bajuszt növesztettem. A legjobb ellenpélda Berki Krisztián, aki

a londoni olimpiai döntő előtt például elaludt a teremben,

és úgy kellett felkelteni, hogy kellene menni melegíteni. Mindenki másképp csinálja.

Hogyan ment akkoriban a mentális felkészülés?

Én is jártam pszichológushoz hetente kétszer-háromszor. Megtanultuk az aktív és passzív pihenést, a relaxációt. Bizonyos problémákat hogyan lehet megoldani, mik azok a lehetőségek, amelyekkel kizárhatom a feszültséget. Ma már ennél sokkal többet tud a pszichológiatudomány is.

A csalás és ellenszere

Hogyan lehetett kezelni azt, hogy mivel pontozásos sportágról van szó, a bírók eltérhetnek a reális képtől?

Abszolút voltak csalások.

Például a moszkvai olimpia idején 9,4-ből indult a gyakorlat, 2 tizedet adtak a virtuóz bemutatásért, 2 tizedet az új elemért, 2 tizedet a gyakorlat összeállításának a specialitásáért. Na most a szovjet versenyző 9,9-et kapott úgy, hogy nem volt új eleme... Mi viszont kiemelkedtünk végig azzal, hogy mindig új elemet tanultunk, az anyagerősségünk mindig a világ előtt volt.

Hogyan lehetett ezt a helyzetet kezelni?

Nagyon fölkészültünk. Minden komoly világversenyre szinte majdnem két gyakorlatot meg tudtam egymás után csinálni. Olyan fizikai plusz volt, hogy az apró megingásokat szépen tudtam korrigálni. A moszkvai olimpiai döntőben lecsúszott a kezem, de nem látszott. Ha lassítva nézzük, csak akkor látszik, hogy lecsúszott, és visszakaptam, egy századmásodperc alatt újra támaszba kerültem.

Ez volt az egyik leghihetetlenebb momentuma a karrierjének?

Ez, tényleg, mert az edzőm is azt mondta,

ő már látta, hogy esek le,

mégis megcsináltam a gyakorlatomat. Annyi plusz volt bennem, annyira föl voltam készülve – természetesen neki köszönhetően –, hogy ez így alakult.

Mivel vette rá, hogy ennyit eddzen?

A személyiségével. Az elején még kiabált, volt egy-két fenékre ütés is, meg büntetett magával a mennyiséggel. Azt mondta, hogy öt gyakorlatot kell csinálni, ha egyet elrontok, akkor kettőt kell helyette. Tehát egy állandó, úgynevezett negatív motivációval. Abban az időszakban ez volt a jellemző. Ma már csak a dicséret van. Más lett a torna.

A megviselt idegrendszer

1980-ban az olimpiai címvédés után 27 éves vissza is vonult. Miért ilyen hamar?

Elhasználódtam. Az edzőm óriási újító volt, megnézte az edzésadagokat a világban, megszorozta, mondjuk, másféllel, és elkezdtünk ennyivel dolgozni. Rengeteg olyan elemet csináltunk más szereken is, amit meg sem tanultam.

Idegileg is kifáradt?

Az 1979-es amerikai világbajnokság volt a csúcs. Utána elkezdett hanyatlani az ember. Fizikálisan is nagyon-nagyon sokat dolgoztunk, feleslegesen is talán, és állandó volt az elvárás. Nyolc évig voltam veretlen, és ez

tönkreteszi az ember idegrendszerét.

Állatorvos lett. Miért ezt a pályát választotta?

Volt egy nagyon kedves barátom, aki állatorvos volt, és a szünetekben mindig elvitt vidékre, ott heréltünk, disznót oltottunk, jártuk a tanyákat, láttam ezt a szabad világot, és úgy döntöttem, hogy ebbe az irányba indulok el, nem edzősködöm. Az edzőm elég kemény ember volt, én biztos, hogy egy másik emberrel ezt nem tudnám megcsinálni.

Életem legszebb öt éve volt,

amikor visszakerültem a diákéletbe 26 évesen, utána pedig húsz évig állatorvoskodtam. 1985-ben végeztem az egyetemen, és '86 januárjától elmentem a győri állatkórházba. Csodálatos iskola volt, ott a szarvasmarhától a sertésig, a kutyacsontműtéttől a papagájig minden megtalálható volt. Utána jöttem vissza Pestre, itt egy rendelőm volt, aztán felépítettünk egy kórház jellegűt, amely a mai napig megvan, de bérbe adtam fiatal, tehetséges embereknek.

Mikor műtött utoljára?

Szerintem tíz éve, de akkor sokat.

Összejönni a régi barátokkal

2011-től a Magyar Torna Szövetség elnöke. Mi mindent tudott a korábbi időszakból átvinni az elnöki munkába? Azért a sportvezetés mégiscsak nagyon más, mint állatorvosnak lenni vagy akár sportolónak.

Amikor elhatároztam, hogy nem praktizálok többet, azt terveztem, hogy kicsit visszatérek a sportba, gondoltam, hogy elnökhelyettesi pozícióban amennyit tudok, segítek, a régi barátokkal újra összejövök, és nagyon kellemes lesz a dolog. Aztán 2011-ben elnök nélkül maradt a Magyar Tornász Szövetség, abban az időszakban még pénz sem volt, de sikerült a kapcsolatok révén egy olyan csapatot összehozni, amely 40-50 millió forinttal tudott segíteni, így vállaltam el az elnöki funkciót.

Az utóbbi időszakban a teljes magyar sportba nagyon sok forrás érkezett, elsősorban állami. A szponzorok manapság mekkora szerepet játszanak?

Az állami pénzeket nagyon szigorú rend alapján tudjuk csak elkölteni. Azért kellenek a szponzori pénzek, mert vannak olyan költségek, amelyeket nem tudok ebből elszámolni, illetve sokkal rugalmasabb, de persze ugyanúgy el kell számolni vele, mint a többivel, csak nem az állam felé.

Mennyire bosszantó, hogy a legjobb mai magyar tornász, Berki Krisztián két olimpiáról is hiányzott úgy, hogy esélyes lehetett volna?

Más sportágban is nagyon kemény a kvalifikáció, talán még nehezebb, mint maga az olimpia. Amikor Pekingbe nem tudott kikerülni világbajnoki ezüstérmesként, akkor még nem volt ekkora elfogadottságuk a szerspecialistáknak. Ma már tolódik el a szerspecialisták irányába az egész kvalifikációs rendszer, és így neki is könnyebb a helyzete.

Csak a lányok

Mekkora itthon a tornasport merítési bázisa jelenleg?

Ez volt a kormány legfontosabb követelménye, hogy körülbelül 1500 tornász legyen. Ahogy egyre több termet tudunk felépíteni, felújítani és vásárolni, fel kell tölteni edzőkkel, és utána jönnek a gyerekek. A női torna már nagyon sikeres, mert sok szülő rájött arra, hogy jó, ha az ő kisgyereke 4-5-6 éves korában elkezd tornázni, és ott most nem szertornára kell gondolni, hanem az egyensúlyfejlesztésre, a testtartásra, a rendszerre, a rendre, a fegyelemre, a mozgáskészségre, a zene iránti nyitottságra és a ritmusérzék fejlesztésére.

A fiúknál miért nehezebb?

Náluk mások a divatos sportágak,

ahol labda van, ott vannak a fiúk.

Iszonyatos mennyiségű gyerek focizik például, ezzel nem lehet versenyezni.

Van bármiféle ráhatásuk arra, hogy akár a mindennapos testnevelés keretében növeljék a torna arányát?

Most adunk ki egy mozgásanyagkönyvet, és a testnevelő tanárok elkezdhetik az oktatását. Akiknek van egy kis affinitásuk a torna irányában, azokat átképezzük. Ha van egy olyan testnevelő tanár, aki szereti a tornát, akkor össze fog gyűjteni egy csoportot. Korábban az iskolába volt egy szekrény, egy gyűrű meg egy fali nyújtó, és

ezeken csak kínozni lehetett a gyerekeket.

Pedig ha egy szabadtéri gumiasztalt meglát a gyerek, odaszalad, elkezd rajta ugrálni, mert élvezi a dolgot. Ezekre kell áthangolódni a testnevelőtanároknak: örömtornát kell csinálni.

Említette a közönséget. Mit kellene ahhoz tenni, hogy a hazai versenyekre többen járjanak ki nézőként, szurkolóként?

Nagyon sok mindennel próbálkozunk. A világon talán a legnépszerűbb olimpiai sportágak közé tartozik a torna. Magyarországon is meg kell szerettetni, de ehhez idő kell. Csak három éve kezeli az állam kiemelt stratégiai sportágként a tornát is, ennyi idő alatt is sok gyerekkel sikerült is megszerettetni a tornát, de ez a nézőszámban később fog jelentkezni. Rengeteg dolgot megteszünk: sorsolunk, hívunk neves embereket, összekötjük a tornaversenyt egy kis koncerttel.

A jövő kérdései

Hány olyan tehetsége van jelenleg a magyar torna sportnak, akivel bizton számolhatunk '20-ban, '24-ben, '28-ban és az olimpiák közötti nagy világversenyeken?

Berki Krisztián visszatért, és tudom, hogy ha nem lesz sérülése, a tokiói olimpiáig szeretne mindenféleképpen eljutni. Boncsér Krisztián tavaly ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmet, ötödik és hatodik helyezést ért el, tehát ott van a világelit közelében. Nagyon sok fiatal versenyzőnk van, akik jövőre az Európai Ifjúsági Játékokon indulnak, nem is esélytelenül. Hogy belőlük mi lesz később, nem tudjuk, de a csúcson minden országban nagyon kevés ember van. Németországban, ahol tényleg mindenkit leigazolnak, még a nagymamát is, aki lemegy gimnasztikázni, 3,6 millió tornász van, mégis öt felnőtt tornászuk van, aki nemzetközi szinten számít.

A riói eredménytelenség miatt éri-e bármiféle hátrány a sportágat?

Nem éri, sőt, és ez nekem nagy örömet okozott. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy azoktól, akik most nem értek el eredményt,

nem elvonni kell, hanem még adni egy kicsit,

és bízni bennük a következő időszakban. Minket nagyon sok támadás ért, hogy miért ígértünk 13 pontot Rióra, hogy miért hazudtunk 13 pontot. Ezt két évvel ezelőtt kellett beadni, abban az évben Makra Noémi, az Európa-bajnokságon 8., illetve 9. volt, és óriási fejlődés előtt állt. Hídvégi Vid 5. volt a világbajnokságon, Európa-bajnokságon, és világbajnok volt Berki Krisztián. Ez a realitás volt akkor.

A nemzetközi tornasportban melyek lehetnek azok a fejlesztési irányok, amelyek ezen a szinten tudják tartani az érdeklődést?

A nemzetközi szövetség japán elnökének olyan középtávú tervei vannak, hogy majdnem a labdarúgás szintjére szeretné fölhozni látványosságban a tornát, a versenyeket. Egyre érthetőbbé szeretnék tenni a pontozást, ilyen szempontból úgy látom, hogy jó irányba megyünk. A másik a pénz: az emberek, ha nagy díjak vannak, akkor azt tartják nagy eseménynek. Lásd az úszókat vagy az atléták, akik bevezették, hogy majdnem százezer dolláros pénzek vannak a legnagyobbaknál, és oda el ismegy a közönség. Ebbe az irányba kell menni, és akkor majd a legnagyobbak is eljönnek eg-egy világkupára, és így látványosabbá tudjuk tenni a versenyt.

2016 egy igen mozgalmas év volt a magyar sport szempontjából is. Rengeteg pozitív és negatív esemény, fejlemény került a vezető hírek közé. A konfliktusok az ön véleménye szerint miből adódtak a magyar sportban?

Nagyon érdekes állapotban vagyunk ma. Sokan mondjuk, hogy a hirtelen jött nagy pénzt meg kell tanulni elkölteni.

Ez olyan, mint a lottóötös.

Ha egy szegény család megnyer egy százmilliós nagyságrendű pénzt, nem tud vele normálisan mit kezdeni. Kell két-három-négy-öt év, mire mi is megtanuljuk, hogy jaj, az a pénz, amit ide betettünk, az kevés, oda meg több kellett volna, vagy itt meg megmaradt. Ezt meg kell ugyanúgy tanulni, kell idő, hogy tökéletesen költsük el ezt a pénzt.

A címlapról ajánljuk

Lemond Völner Pál

A hivatali vesztegetéssel vádolt politikus azt közölte, hogy nem követett el bűncselekményt....
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018