Kerekes Éva már negyven éve "gyúrkál össze" figurákat a színpadon, de ez a lépcsőfok neki is új: egyedül áll a színpadon az Örkény Stúdió "Emmájában", amelyet Dávid Attila jegyez és állít színpadra; mint az InfoRádióban fogalmazott, nem lesz vele "egy jóhiszemű partner" sem, akivel egy jó kis bensőséges jelenetet, párbeszédet le lehetne bonyolítani.

"De ott lesznek a nézők egész közel, testközelben. Aki hajlandóságot mutat, bevonom, és akkor találkozhatunk" – adott hangot bizakodásának a csütörtöktől látható "Emma" monodráma címszereplője.

Elég személyesnek érzi a történetet ahhoz, hogy darab közben bármelyik nézőt megszólítsa; könnyebb így, mintha egy falat érezne maga előtt, de persze ez nem jelent elvárást a közönség felé, hogy "milyen legyen", ugyanakkor várja, hogy egyszer csak "megtörténjen" a darab, "összeolvad a két közeg".

"Mindig alapvágy, hogy valamit nyisson egy téma. Ennek az érintettsége most eléggé jelen van és eléggé tudatosan foglalkozunk már ezzel, hogy kit hogy ért sérelem, és mi a saját felelőssége. Tehát ezek az érintettségek most eléggé felszínre jönnek. De nyilván jó érzés, és személyes felelősségnek is érzem, hogy minden, amihez közöm van és emberekkel megosztom, annak legyen egy hatása, visszhangja, befogadása" – részletezte, utalva a mű tematikájára, a családon belüli erőszakos bűncselekményekre.

Kerekes Éva úgy érzi, a szerephez az ő személye nagy részben tud kapcsolódni, ezért minél többet meg tud majd mutatni, az jutalmi helyzet lesz, igaz, "nagyobb a felelősség is".

"Kell hozzá egy belső bizonyosság, hogy honnan hová szeretnék eljutni, mi az, amit át szeretnék adni. Másfél órán keresztül nem vagyok ennyire beszédes..." – mondta még.