"Óriási megtiszteltetés számomra ez az elismerés, és érzelmileg is nagyon megindított, hogy egy olyan emberről elnevezett díjjal tüntetnek ki, aki ennyit tett az országért és a magyarságért. A magam jóval szerényebb eszközeivel én is próbáltam és próbálok az ő szellemében tevékenykedni" - mondta Batta András.

Úgy vélte, eddigi pályafutása eredményekben leglátványosabb korszaka a Zeneakadémia élén eltöltött csaknem tíz év volt, amelynek során az új Ligeti-épület elkészülte és a Liszt téri főépület felújítása mellett többek között megalakult a népzene és a zenepedagógia tanszék, integrálták a kecskeméti Kodály Intézetet, elindultak az Alma Mater koncertek és a társadalmi tudatba is sikerült még intenzívebben beleplántálni a Zeneakadémia értékeit. "Gyönyörű időszak volt, egyszerre izgalmas, fárasztó és felemelő. Majdnem végig egy eufórikus töltés jellemezte ezt a tíz évet az életemben" - fogalmazott.

Az oktatás - mindenekelőtt a zenetörténet témakörében - már 35 éve kíséri Batta András pályáját. Kutatóként Liszttel, Richard Strauss-szal és a századforduló magyar zenéjével - a fiatal Bartókkal, Weinerrel és Kodállyal - foglalkozott elsősorban, életművében kiemelkedik a csaknem ezer oldalas, több mint tíz nyelvre lefordított Operakalauz című mű. Kutatásaiban központi helyet foglalnak el a Zeneakadémia történetéhez kötődő témák.

Mint mondta, pályája folyamán különböző periódusok követték egymást. Így volt egy intenzív kutatási korszak; volt egy médiaperiódus, melyben elsősorban ismeretterjesztő műsorokat készített rádióknak, televízióknak, és sokat írt is; volt könyvírási szakasz; és néhány évig szerzőként és szerkesztőként is dolgozott a kölni székhelyű Könemann kiadónak. Egyedül talán az oktatás az, amivel megszakítás nélkül foglalkozik - tette hozzá.

"A különböző elfoglaltságaim mellett mindig is foglalkoztatott a zenei és a kulturális közélet, de igazán intenzíven csak az utóbbi tíz évben csöppentem bele. Mindaz, amit eddig elértünk a Zeneakadémia megújulásától és a Vigadó felújításától kezdve az olyan új helyszínek létrejöttéig, mint a Budapest Music Center, csak a kezdete annak, amit a magyar zenével tenni lehetne. Most, hogy az épületek már adottak, a tartalommal kellene foglalkozni intenzívebben, és ehhez erősödő együttműködés és új intézményi keretek is kellenek" - utalt Batta András a kormány által már jóváhagyott új koncertközpont alapítására.

Az új intézmény a Zeneakadémiában megrendezett hangversenyekre fókuszálna, de megpróbálná jobban összhangba hozni a vidéki és fővárosi koncertéletet is, valamint a fiatal hazai tehetségek felfedezésével és promóciójával is foglalkozna. Batta András nem tudott egyelőre konkrét választ adni arra a kérdésre, hogy ő fogja-e vezetni ezt az intézményt, mivel az jogilag még nem állt fel és költségvetését is jelenleg tárgyalják. Mindenesetre úgy fogalmazott: "Engem ez nagyon érdekel, és ha mód nyílik rá, szívesen foglalkozom ezzel, akár az intézmény vezetőjeként".

Jövőbeli kutatási és könyvterveiről szólva említett egy többnyelvű zeneszótárat, 1984-ben megjelent Richard Strauss-könyvének javított, bővített kiadását, valamint egy Marton Éva életpályáját bemutató kötetet, amely már el is készült és a Helikon gondozásában várhatóan idén tavasszal jelenik meg.

Batta András kitért arra is, mennyire fontos lenne, hogy a szakmájukban jelentős teljesítményt nyújtók a közéletben is hallassák a hangjukat. "Nagy problémának látom, hogy az értelmiség, különösen a humán értelmiség jelentős része elfordult a közélettől. Míg húsz-harminc-negyven éve a zeneszerzők, zenetudósok például még elég intenzíven megjelentek a közéletben, ez ma jóval kevésbé van így. Sokan közönyössé váltak, és kutatásaikba temetkeztek. Ezen az attitűdön változtatni kellene. Ki kell állni a nemzet és a kultúra mellett azoknak, akik erre hivatottak. A magam részéről szeretném ezt a hozzáállásomat továbbra is megtartani, és nagyon örülnék, ha minél többen csatlakoznának, különösen pedig ha a fiatalok is értelmét látnák annak, hogy hallassák a hangjukat" - fogalmazott Batta András.