A holdbéli csónakos 101. előadását tartották vasárnap este a Nemzeti Színházban. A darab egyik főszereplője Kaszás Attila lett
volna, aki múlt héten tragikus körülmények között hunyt el.
A színészek és a vezetők rendhagyó módon búcsúztak kollégájuktól, akinek a helyére nem ugrott be senki, szerepét hangfelvételről hallhatták a nézők.
Valló Péter, a darab rendezője is a rendhagyó jelzőt használta, amikor az előadás előtt a nézők elé lépett és a következőket mondta:
"Rendhagyó alkalom az, mikor a színészek helyett a magamfajta ember a nézők színe elé kerül, s ma az is van - rendhagyó alkalom.
Kaszás Attila (fotó: Nemzeti Színház)
Kaszás Attila a mi Holdbeli csónakosunk, a mi színpadi holdunk bátor és csodálatos evezőse itt hagyott bennünket. Átköltözött arra a másik, hatalmas égi Holdra, melyet éjszakánként láthattok az űrben lebegve. Attila most már ott, a végtelenben és az örökkévalóságban evez tovább, és mégis velünk marad. Elég éjjel az égre nézni. Vagy bármikor a szívünkbe.
Kedves Gyerekek, kedves nézők - nem akartuk, hogy mese nélkül csalódottan kelljen hazamennetek, de így most csak a mi kis elárvult
színpadi holdunkat láthatjátok üresen, visszavárva Õt, és persze hallhatjátok az Õ hangját, ami még itt visszhangzik a mi színpadi mennyboltunkon és a lelkünkben.
Biztosak vagyunk benne, hogy a képzeletetekben így is megszólal a mese.
Ha zeng a csónakos dala és észrevennétek, hogy egy-egy színészkollégának megbicsaklik a hangja, vagy furcsán fénylik a szeme - gondoljatok ti is egy pillanatra a mi - immár végtelen messzeségben evező Holdbeli Csónakosunkra: Kaszás Attilára."
Az előadás után hosszan szólt a taps, de a művészek már nem jöttek a színpadra. A holdbeli csónakos 101. előadásán az utolsó arc, amit láttak Kaszás Attiláé volt.
{{keretes_cim}}
Kaszás Attila 2003-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz. Egy évvel később a következőkkel indokolta döntését:
"Akkor azt éreztem, hogy vannak olyan szerepek, amiket, - vagy azok közül minél többet- el kell játszani, és nyilvánvaló volt számomra, hogy ez társulati léten belül nem lehetséges. Úgy éreztem, hogy menni kell, túl rövid az időm. Ezért indultam el csámborogni, és ahol izgalmas kihívás volt, oda elmentem.
-Nem hiányzik majd a csámborgás?
-Nem tudom mi lesz holnap. Én alapvetően társulati ember vagyok, fontos a "valahova-tartozás". Ha az ott folyó művészi munka engem kielégít, nem ugrabugrálok. Most ezt érzem fontosnak. Ez is kihívás. Létrehozni valami olyan színházi értéket, ami nemzeti. Hogy ahogyan külföldön, nekünk is legyen egy olyan Nemzeti Színházunk, társulatunk, ami - ha úgy tetszik - irányadó."
Ha a teljes interjúra kiváncsi, kattintson ide!