Mozog a talaj, a csövek pedig törnek. Márciusra fordulva a Dunán árhullám vonult le, a hőmérő higanyszála azóta időnként már 17 fokig is felkúszik, és a csőtörések száma is megemelkedett – írja összefoglalójában a Facebook-oldalán a Fővárosi Vízművek.

A tartós fagy elsősorban a talaj szerkezetére hat. Amikor a talaj megfagy, majd felenged, változik a térfogata, ami mozgásokat idéz elő a talajrétegekben. Ezek – az akár csak pár milliméteres – mozgások mechanikai terhelést jelentenek a földben futó vezetékekre, különösen az idősebb, vagy éppen ridegebb anyagból készült csövekre.

A fagyás–olvadás ciklusok ismétlődése ezért növeli a repedések és törések kialakulásának kockázatát.

A nagy mennyiségű csapadék szintén befolyásolja a talaj állapotát. A vízzel telített talaj elveszítheti stabilitását, tehát bármely irányba könnyebben elmozdul, ami további feszültségeket okozhat a csővezetékekben. Ha ezek a folyamatok a fagyás és olvadás hatásaival együtt jelentkeznek, a terhelés még összetettebbé válik.

Budapest esetében a Duna vízszintjének ingadozása is fontos tényező.

A folyó vízszintváltozása hatással van a talajvíz szintjére, különösen a folyóhoz közeli területeken. Amikor a talajvíz szintje a megszokottnál gyorsabban emelkedik vagy csökken, a talaj teherbírása és szerkezete is változik, ami további mozgásokat idézhet elő a vezetékek környezetében.

Ezek a környezeti hatások külön-külön is növelhetik a meghibásodások kockázatát, együttesen azonban jelentősen fokozzák a vízvezeték-hálózat igénybevételét. Emiatt a fent felsorolt időszakokban a víziközmű-szolgáltatók, így a Fővárosi Vízművek is, a csőtörések számának átmeneti emelkedésével kénytelenek megküzdeni.

A Fővárosi Vízművek térképe csak a vízhiánnyal járó csőtörések alapján készült.