Pontosan Orosz Örs bátor kiállása mutatja, hogy nincs mitől félni – mondta Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet kutatásért felelős igazgatója, a Szlovákiai Magyar Szövetség külügyi szakértője az InfoRádióban arra a kérdésre, hogy mekkora kockázatot vállal egy parlamenten kívüli szlovákiai magyar politikus, amikor szembemegy a szlovák Btk.-val – hiszen nincs mentelmi joga, és el fogja vinni a rendőr, mint ahogy Orosz Örsöt is elvitték a Beneš-dekrétumok ügyében történt kiállása miatt.
Orosz Örsnek volt egy mondata, amit az elvezettetése mondott, hogy nem engedheti meg magának azt a lelkiállapotot, hogy a félelem határozza meg a gondolkodását a saját szülőföldjén
– mondta a szakértő, aki szerint ez kulcskérdés. „Gyakran tapasztaljuk, hogy a mindenkori szlovák politikai vezetés mintha trendszerűen visszatérne a ködös jogi szabályozás és a megfélemlítés eszköztárához. Mire gondolok? Ebben az esetben is van egy Btk-tételünk, és jogászként sem teljesen világos számomra sem, hogy mikor tudom kimeríteni a törvényi tényállást” – fogalmazott.
„A jogszabály szándékosan homályos, hogy mindenki húzza be a nyakát. Az a legtisztább, kedves barátom, hogy ha te erről egyáltalán nem beszélsz, ez az üzenet. És ha a szlovák hatalom ezt akarja elérni, és mi ennek engedünk, akkor már csatát veszítettünk”
– vélekedik Tárnok Balázs, aki szerint ugyanez figyelhető meg a nyelvi szabályozás kapcsán is.
„Van egy államnyelvtörvény, egy kisebbségi nyelvhasználati törvény, tudjuk, hogy vannak bírságok, bár tudjuk, hogy magánszemély nem bírságolható, de egy átlag állampolgártól nem várható el, hogy átlássa a különböző latin jogelvek által vezérelt jogalkalmazást.
Tudja, hogy van egy homályos jogszabályi környezet, tudja, hogy van egy bírság, az a legtisztább, ha szlovákul beszélek. Abból baj nem lehet. Ha ezt is elfogadjuk, akkor aláírjuk a saját másodrendű polgári státuszunkat.
Tehát számomra demokrataként, az alapvető emberi jogokban mélyen hívő emberként, jogászként az a legfőbb szempont, hogy a saját szülőföldünkön ne lehessünk másodrendű polgárok, ne fogadjuk el azt a helyzetet, amikor a hatalom azt kényszerítené rá a felvidéki magyarokra, hogy húzzák be fülüket, farkukat, akkor lesznek jó állampolgárok, ha csendben vannak, akkor lesznek jó magyarok – nem, ez nem elfogadható” – fogalmazott a szakértő, aki szerint a felvidéki magyaroknak ki kell állniuk a saját jogaik mellett, a saját önérzetük mellett.
„Ki kell állni amellett, hogy Szlovákiát, ami ugye a mi hazánk is, az otthonunknak tudjuk érezni”
– mondta, hozzátéve: az otthonosság érzése elképesztően fontos, hogy egy nemzeti közösség otthon tudja magát érezni a saját szülőföldjén, és ne azt érezze, hogy ha felszólal amellett, hogy szeretné az anyanyelvét használni azon a földön, ahol az ő felmenői éltek, és őt magyar szellemben nevelték, vagy fel akarja emelni a hangját egy olyan botrányos igazságtalanság ellen, mint a Beneš-dekrétumok mai napig történő alkalmazása, akkor emiatt ne érhesse retorzió.
És ezért különösen fontosak ezek a kiállások, amelyek egyrészt tartást, önbizalmat adnak a felvidéki magyaroknak, másrészt nem mellesleg be tudják mutatni, hogy ez a helyzet, amit a szlovák állam el akart érni, ez nevetséges. A szlovák állam magát teszi nevetségessé.
Ennek az eszköze viszont adott esetben a polgári engedetlenség, hogy kiálljunk azon jogaink mellett, amit alkotmányosan megalapozottnak az emberi jogi standardokkal összhangban lévőnek tartunk
– tette hozzá.
Egy másik fontos téma, ami a magyar közösséget sújtja napjainkban a Felvidéken, a kisiskolák átalakítása, amely fokozottan érinti az alacsonyabb létszámokkal működő magyar nyelvű oktatást.
Persze nagyon jól megérvelhető minden államban, hogy mi az előnye az úgynevezett racionalizálásnak az állam számára, de a Felvidéken az lesz a vége, hogy elfogynak a magyar nyelvű tanítási helyek.
A szlovák politika megpróbálja a témát belerakni egy álalános „racionalizálási csomagba” – fogalmazott a szakértő, aki szerint van is ebben valahol igazság. Ugye az állami és önkormányzati fenntartásban lévő iskolák esetében több magyar intézményben is rendkívül alacsony a diákszám, és azt mondja a szlovák állam, hogy ezt megpróbálják iskolaösszevonásokkal racionalizálni.
„A fő kérdés a felvidéki magyarok szempontjából, hogy ebbe a diskurzusba bevonják-e a felvidéki magyarságot, vagy rólunk akarnak döntést hozni nélkülünk”
– mondta, hozzátéve: „a rólunk, de nélkülünk” elv nem elfogadható. Tehát ha az oktatási rendszerben felmerül bármilyen racionalizálás, átszervezés, szóba kerül a kisiskolák bezárása, abból nem hagyhatják ki a felvidéki magyarokat. Ez ugyanis pont azt a „másodrendű polgárok vagyunk” érzést erősítené, és gyengítené az „otthon vagyok a saját szülőföldemen” érzést, amiről eddig beszéltünk – fogalmazott a szakértő, aki szerint „ebben nagyon keménynek kell lennie a felvidéki magyar politikának”.
„A szlovákiai Magyar Szövetségnek van egy jó kiinduló alaphelyzete, hiszen regionális szempontból az országban a legerősebb politikai párt vagyunk. Bár az elmúlt 15 évben visszatérően kudarcok értek minket az országos bejutási küszöb elérését illetően, a magyar szövetségnek van a legtöbb polgármestere és megyei képviselője az egész országban.
Regionálisan rendkívüli módon beágyazottak vagyunk, kihagyhatatlan a Magyar Szövetség ebből a döntésből, hiszen a polgármesterek helyben pontosan látják, hogy egy esetleges átszervezés mivel járna, és mindig vannak alternatív javaslatok.
A kulcskérdés az, hogy a döntést ne úgy hozzák meg, hogy ebből kihagyják a felvidéki magyarok legitim politikai képviseletét” – mondta Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet kutatásért felelős igazgatója, a Szlovákiai Magyar Szövetség külügyi szakértője az InfoRádió Aréna című műsorában.






