Az Arrow (Nyíl) elnevezésű fegyver fejlesztésének története az 1991-es Öböl-háború ideijéig nyúlik vissza. Az akkor Izraelre zúdított iraki Scud rakéták rengeteg anyagi és még több erkölcsi kárt okoztak. Izrael állam ugyanis mindig kényesen ügyelt arra, hogy a lehető legmagasabb szinten védelmezze polgárai életét. A sebtében átadott amerikai MIM-104 Patriot rendszer PAC-2-es változata azonban finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár a tévés tudósításokban egyre-másra szerepeltek a Patriot által leszedett iraki rakéták roncsai, a valóságban legfeljebb a támadó eszközök néhány százalékával sikerült végezni.

Már korábban elkezdődött azonban egy amerikai–izraeli fejlesztő program, amelynek célja éppen egy új, nagy hatótávolságú és kifejezetten rakéták elleni fegyver létrehozása volt. Aztán a munkának az Öböl-háború nagy lendületet adott, és így 1995 júliusában már ki is próbálhatták az első, Arrow 2 jelzésű rakétát. (Az 1-es sorozatú csak úgynevezett technológiai demonstrátor volt.)

A két évig tartó kísérletek után, 1998-ban állhatott hadrendbe az új fegyver, ám a fejlesztés nem állt le és változatlan tempóban tovább folytatódott. Izrael jelenlegi legfőbb ellensége, Irán ugyanis időközben felismerte, hogy hagyományos légi háborúval, vagyis bombázógépekkel és csatahelikopterekkel soha nem tudná legyűrni a zsidó állam légvédelmét.

Ezért a perzsa katonai vezetés a rakétákat kezdte előnyben részesíteni.

Méghozzá olyannyira, hogy – egyes nyugati katonai becslések szerint – ezrével állnak már rendelkezésre olyan támadó rakéták, amelyek könnyedén elérik Izraelt. Ráadásul Irán területe túl nagy ahhoz, hogy ezt a rengeteg fegyvert még az indítóállásban el lehessen pusztítani egy megelőző csapással. Azzal kell tehát számolni, hogy háború esetén Irán felől jó néhány ballisztikus rakéta fog indul Izrael felé. Hírszerzési értesülések szerint ezekkel vegyi vagy biológiai harcanyagokat juttatnának a zsidó köztársaság fölé. De az sem kizárt, hogy Irán előbb-utóbb nukleáris robbanófejekkel is képes lesz ellátni a rakétáit.

Kellett ezért egy olyan fegyver, amely Izrael államtól a lehető legtávolabb és nagyon nagy magasságban képes megsemmisítsen a támadó rakétákat. A távolság és a magasság azért fontos, mert az izraeli mérnök azzal számoltak, ha egy vegyi vagy biológiai töltettel felszerelt támadó fegyvert a Föld magas légkörében lévő futóáramlás felett sikerült szétlőni, akkor a szél elfújja a veszélyes anyagokat az ország fölül. Így az új Arrow 3 már úgynevezett exoszférikus fegyver, vagyis a világűr határán pusztít. A nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták pályájuk középső szakaszán a légkörön kívül repülnek. Mivel ez a röppálya leghosszabb része is egyben, logikus, hogy az elfogás is itt történjen. Az Arrow 3 a korábbi változattól eltérően messzebbre és magasabbra tud repülni.

The US government has approved the historic procurement of the Arrow 3 defense system to Germany. The IMOD, German Federal MOD and Israel Aerospace Industries will sign the landmark $3.5 billion defense agreement, marking Israel’s largest ever defense deal. ??????? pic.twitter.com/OMcGkUk3f5

— Ministry of Defense (@Israel_MOD) August 17, 2023

Az új rendszer, a fellövése előtt, a földi radarok által bemért adatokból kiszámítja azt a térbeli pontot, ahol a legnagyobb valószínűséggel lehet találkozni a támadóval. Indulás után a rakéta efelé száguld, majd amikor a cél közelébe ér, működésbe lép a saját elektrooptikai és aktív radarrendszere, amellyel megkeresi a célt és nekirepül. Ez a fegyver ugyanis nem robbanással, hanem közvetlen ütközéssel iktatja ki az ellenséget. Mindezt a másodperc tört része alatt, hiperszonikus sebességgel. Az, hogy mindez miként lehetséges, a világ talán legféltettebb hadititkai közé tartozik. Annyi biztos, hogy rendkívül fejlett számítástechnikai háttér és hatalmas képzelőerő kellett a megalkotásához.

De a jelek szerint sikerült, mert az Arrow 3 – legalábbis a céginformációk szerint – 99 százalékos találati pontosságra képes. Mivel a rakéta harci része az igen nagy sebesség mellett is kiválóan manőverezik, alkalmas a legújabb fenyegetést jelentő, hiperszonikus fegyverek ellen is. Persze mindez még nem 100 százalékos teljesítmény, és ha csak egyetlen támadó rakéta is átjut a rendszeren, az óriási tragédiát okozhat, főleg egy olyan kicsi országban, mint Izrael.

Ezért az izraeli hadsereg légvédelme több, egymásra épülő rétegből áll. A legkülső az Arrow 3, amelyet a Dávid parittyája nevű nagy és közepes hatótávolságú követ, majd a közel légvédelmet ellátó Vaskupola rendszer teszi teljessé a légoltalmat. A kisebb testvérek közül legutóbb Finnország választotta a Dávid parittyáját saját védelmére. Ennek "szeme" egyébként ugyanaz az Elbit ELM-2084-es 3D-s radar, amelyet a Magyar Honvédség is megvásárolt már. A Vaskupola iránt pedig korábban Románia is érdeklődött.

A német rakétabeszerzés több szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Egyrészt azért, mert ekkora összegű fegyvereladás Izrael történetében még soha nem volt. Másrészt azért, mert a német égboltot oltalmazó Arrow 3-as megfelelő ahhoz, hogy a védernyőt Berlin a szomszédos NATO-szövetségesei fölé is kiterjessze.