Szudán 1956-ban kiáltotta ki függetlenségét. Azóta hat alkalommal hajtottak végre sikeres, 29-szer pedig sikertelen katonai puccsot az afrikai országban, vagyis a történelméhez szorosan kapcsolódnak a különböző erőszakos hatalomátvételek – kezdte Besenyő János egyetemi tanár. Elmondása alapján a jelenleg szemben álló felek korábban szövetségesek, pontosabban az 1989-ben államcsínnyel hatalomra kerülő Omar el-Basír emberei voltak.

A jelenlegi helyzet előzménye, hogy 2018-ban tüntetések kezdődtek Kartúmban, Szudán fővárosában, majd több nagyvárosban a gazdasági nehézségek és a szegénység miatt. Miután 2019-ben odáig fajult a helyzet, hogy kormányellenes megmozdulásokra is sor került, a hadsereg – mentve a menthetőt – megpuccsolta saját vezetőjét, vagyis Omar el-Basírt, és szövetségre lépett a tüntetők vezetőjével. "Egyszerűen azért, mert olyan széles körűvé vált az elégedetlenség, hogy már nem mertek összecsapni a civil lakossággal" – fejtette ki az Afrika Kutatóintézet vezetője.

A hadsereg ekkor ígéretet tett egy közös, átmenti katonai–civil irányításra, amit követően 2022-ben választásokat tartanak, ahol a győztesnek átadják a hatalmat. 2021. október 25-én azonban a szudáni hadsereg Abdel Fattah al-Burhan tábornok vezetésével katonai puccsal átvette az állam irányítását, a civileket pedig kipakolták a kormányzatból.

A hatalmat al-Burhan tábornok és helyettese, Mohamed Hamdan Dagalo ragadta kézbe. Dagalo, más nevén Hemedti korábban tevepásztor volt Dáfúrban, ahol a helyi milíciák, majd a 2013-ban Omar el-Basír által létrehozott Félkatonai Gyors Támogató Erők (RSF) vezetőjévé nőtte ki magát. Miután idővel ismét felmerült, hogy átadnák a hatalmat a civileknek, valamint annak lehetősége, hogy átalakítsák a fegyveres erőket, elsősorban az RSF és tagjai kárára, Hemedti szembefordult al-Burhannal, és támadásokat intézett a hadsereg különböző laktanyái és repterei ellen.

Besenyő János úgy véli,

egyelőre nincs szó polgárháborúról, legfeljebb polgárháborús helyzetről Szudánban.

Magyarázata alapján ugyanis úgy fest, a két korábbi szövetséges csak a saját pozícióját igyekszik megerősíteni, így aztán az is előfordulhat, hogy nyomásra vagy közvetítéssel, de végül együtt fognak működni, és megint status quo lesz. "Ha ez nem sikeredik, viszont könnyen jöhet egy polgárháború" – tette hozzá a szakértő. Utóbbi ellen szólhat, hogy a kétszázezres, jól felfegyverzett és kiképzett, nagy rutinnal rendelkező hadsereggel szemben – ha csak nem kap támogatás a lakosságtól – a százezres RSF áll, ami főként gerilla harcmodorban jártas, és bár tagjai közül sokan harcoltak Jemenben és Líbiában, például nem rendelkeznek olyan szinten nehézfegyverekkel, mint a rivális oldal.

Ráadásul a jelek szerint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és Oroszország is abban érdekelt, hogy ne eszkalálódjon a helyzet, és ne törjön ki tényleges háború; noha előbb-utóbb amúgy várható volt, hogy ez a két, komoly háttérrel rendelkező fegyveres egymásnak fog ugrani a hatalomért – jegyezte meg az egyetemi tanár.

A külföldi állampolgároknak biztosítják a kimenekítést, Besenyő János szerint nem érdeke egyik oldalnak sem, hogy magára uszítsa a nyugatiakat. Ezt alátámasztandó, hogy például miután a francia konvojt Kartúmban megtámadtak, rögtön elkezdődött az egymásra mutogatás és mindkét féltől a franciák „kiengesztelése”.