A szavazást követően a törvényjavaslatot benyújtó centrista képviselő, Max Mathiasin, a Karib-szigetekhez tartozó Guadeloupe egyik képviselője, tengerentúli kollégáinak gyűrűjében, könnybelábadt szemekkel üdvözölte „a rabszolgaságra kényszerített férfiak, nők és gyermekek emlékére tett újabb lépést”.

Emmanuel Macron államfő a múlt héten támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot, mert szerinte a rabszolgaságot szabályozó szövegeknek a fenntartása, még akkor is, ha nincsenek jogi hatásai, „a köztársaság lényegének elárulása”.

Az 577 fős Nemzetgyűlésben a 254 megjelent képviselő – mind a 11 frakcióból –, támogatta a törvényjavaslatot, amelyek célja a XVII. és XVIII. századból származó királyi rendeletek hatályon kívül helyezése.

Ezek a szövegek a rabszolgaságra kényszerített embereket „ingó vagyontárgyként” határozták meg, akiket egy tulajdonos ugyanúgy megszerezhetett és eladhatott, mint más vagyontárgyat, és büntetéseket írtak elő a szökések esetére a füllevágástól kezdve a halálbüntetésig.

Huszonnöt évvel azután, hogy a francia parlament emberiesség elleni bűncselekménynek ismerte el az atlanti és az indiai-óceáni rabszolga-kereskedelmet, valamint a rabszolgaság intézményét, amelyet a 15. századtól kezdve az európaiak alkalmaztak a fekete, afrikai és indián lakossággal szemben, Max Mathiasin azt kérte a képviselőktől, hogy tegyenek egy erőteljes emlékezeti, igazságossági és elismerési lépést, még ha az önmagában nem is tudja begyógyítani a történelem sebeit.

A Fekete Törvénykönyv már régóta nem érvényes, de nyoma és súlya még mindig velünk van – mondta Naima Moutchou tengerentúli ügyekért felelős miniszter a vitában, felszólítva a képviselőket, hogy „távolítsuk el jogrendszerünkből ezt a méltatlan szöveget”.

A viták nagyrészt a francia rabszolgaság és a gyarmati történelem körül forogtak, valamint annak a mai napig érezhető hatásairól, mint például a Franciaország tengerentúli és európai területei közötti tartós egyenlőtlenségek, valamint a fekete bőrű emberek által elszenvedett diszkriminációk.

„Mit jelent a Fekete Törvénykönyv 2026-os eltörlése (...) ha a tengerentúli területekre Párizsból továbbra is távoli perifériákként tekintenek?” – fogalmazott Emeline K/Bidi, Réunion szigetének kommunista képviselője.

A Zöld-párti Steevy Gustave meghatotta képviselőtársait, amikor remegő hangon emlékezett meg dédanyjáról.

„Ő maga Ambroise Zerambe unokája volt, aki Afrikában született, majd rabszolgaságra kényszerítették a 336-os szám alatt. Ma az ő dédunokája áll itt önök előtt, a francia köztársaság képviselőjeként”

– mondta az ellenzéki politikus.

Több képviselő is hangsúlyozta vagy szóvá tette, hogy a vita nem messze Jean-Baptiste Colbert szobrától zajlik, aki az 1685-ös Fekete Törvénykönyv fő megalkotója volt. A XIV. Lajos gazdaságpolitikáját meghatározó miniszter szobra a Nemzetgyűlés épülete, a Bourbon Palota előtt található.

A csütörtökön elfogadott törvényjavaslat egy másik cikkelye előírja, hogy a kormánynak be kell nyújtania egy jelentést a gyarmati jogról és annak hosszú távú hatásairól, elsősorban a rasszizmus vagy a rabszolgaság történetének a tantervekben való helyéről.

„A rabszolgaság tragédia és bűncselekmény volt az emberiség ellen, és minden emberkereskedelem tragédia” – vélekedett Julien Odoul, Marine Le Pen pártjának, a Nemzeti Tömörülésnek a képviselője. Szerinte ugyanakkor a szöveg „arra törekszik, hogy teljes generációkat zárjon be a bűntudat (...), a keserűség (...), a bosszú logikájába”.

A törvényjavaslatot még a jobboldali szenátusnak is meg kell vitatnia, de annak időpontja egyelőre nem ismert.

A jóvátétel kérdése is élénk vitákat váltott ki, több képviselő hangsúlyozta, hogy a korábbi rabszolgatartók kártérítést kaptak a rabszolgaság eltörlését követően, ellentétben a volt rabszolgákkal.

A rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem bűncselekményként való elismeréséről szóló, 2001. május 21-én elfogadott törvény 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen Emmanuel Macron úgy ítélte meg, hogy ezt a hatalmas kérdést nem szabad megkerülni. Hozzátette azonban, hogy hamis ígéreteket sem szabad tenni, és nem jelentett be konkrét intézkedéseket.

Franciaország volt az első olyan ország a világon, amely törvényi szinten bélyegezte meg saját gyarmatosító múltjának a rabszolgaságra vonatkozó részét.