A világtól elszigetelt kommunista ország egyre gyorsabb ütemű, a fegyverkezést szolgáló kísérleteivel próbálja meg felhívni magára a világ figyelmét.
Az első földalatti nukleáris kísérletét 10 évvel ezelőtt, 2006-ban hajtotta végre észak-Korea. A következő ilyen kísérletig három év telt el. Ez utóbbi során a robbanás ereje 3-4 kilotonna volt. A harmadikat négy év múlva, a jelenlegi vezető, Kim Dzsong Un 2012-es hatalomra kerülése után, 2013 februárjában. A robbantáshoz "egy miniatürizált és könnyebb nukleáris eszközt" használtak, amelynek a korábbiaknál nagyobb, 6-7 kilotonnás volt a robbanóereje. Idén januárban hajtották végre a negyediket, amelyben észak-koreai állítás szerint az első hidrogénbombát próbálták ki - ez 4,9-5,1-es erősségű földmozgást váltott ki a térségben. Szeptember 9-én megtörtént az ötödik. Egy szakértő elmondta, hogy egy ilyen földmozgás 20-30 kilotonnás atomtöltet felrobbantására utal, ez pedig a legerősebb atombomba lehetett, amelyet eddig teszteltek. A dél-koreai védelmi tárca óvatosabb becslése szerint is 10 kilotonna TNT pusztító erejének megfelelő nukleáris töltet robbant fel.
Az ország idén 22 rakétakísérletet is végrehajtott több-kevesebb sikerrel, hol a szárazföldön, hol a tengeren. A rakéták az országot övező tengerekbe csapódtak. Az egyik, egy Muszudan típusú, közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta június 22-én 400 kilométer megtétele után mintegy 300 kilométerre megközelítette a japán partokat. Szeptember 5-én pedig már egyszerre három rakétát tesztelt Phenjan. Ezután következett az 5. atomrobbantás.
Amerikai szakértők úgy vélik, hogy 2020 környékén nukleáris robbanófej hordozására képes, az amerikai szárazföldi területek elérésére alkalmas interkontinentális rakétát fejleszthet ki Észak-Korea. Phenjan a Muszudanokon kívül idén tengeralattjáróról háromszor is indított rakétát, jelezve, ezen a területen is áttörést ért el.
A világ vezetői rendszeresen elítélik ezeket a fegyverkísérleteket. Az ENSZ BT mind ez ideig hat Észak-Koreára vonatkozó határozatot fogadott el, hogy rákényszerítse a kommunista országot az atom- és rakétaprogramjáról való lemondásra, de hasztalan. Legutóbb november 30-án, 2321-es számú határozatában szigorúan korlátozta - 60 százalékkal, 7,5 millió tonnára - az észak-koreai szénkivitel maximális mennyiségét. Egyben megtiltotta számára a réz, nikkel, ezüst és cink külföldre történő eladását, számos intézményt, valamint személyt utazási tilalommal és vagyonbefagyasztással sújtott.
Az Egyesült Államok és Kína több mint két hónapig tartó tárgyalásokon dolgozta ki a szankciókat.
Washington a mozgatható hadszíntéri rakétavédelmi rendszer (THAAD) telepítésével akarja megvédeni szövetségesét, Dél-Koreát szomszédja fenyegetésétől. Bár Kína is elítélte Phenjan tetteit, a THAAD telepítése ellen minden lehetséges fórumon tiltakozik, mert meggyőződése, hogy a rendszer kínai területek megfigyelését szolgálja.
Szakértők úgy vélik Kína az egyetlen ország, amelynek van befolyása Észak-Koreára, de ez idáig nem nagyon akarta ezt a képességét felhasználni. Kína egyrészt szomszédos Észak-Koreával, annak legjelentősebb kereskedelmi és gazdasági partnere. Bár elítélte a szeptemberi észak-koreai fegyverkísérletet és hozzájárult az újabb szankciókhoz, a kormány nem mutatja jelét, hogy hathatósabban fellépjen vele szemben.
Ennek számos oka is van. Scott Snyder, a New York-i The Council of Foreign Relations agytröszt elemzője szerint az igazi veszélyt Észak-Korea számára az jelenti majd, ha hatalmas kínai szomszédja is akarja a változást. Észak-Korea ugyanakkor ütközőövezetként is szolgál Peking számára, amely elválasztja Dél-Koreától, ahol 30 ezer amerikai katona állomásozik. "Kína nem akar bizonytalanságot teremteni Észak-Koreában, ami kedvezne az Egyesült Államoknak. Számára elsőrendű feladat, hogy fenntartsa a stabilitást saját határán. Azaz nem akarja veszélybe sodorni Észak-Koreát" - fűzte hozzá az elemző.
Két amerikai szakértő - John Park, a Harvard és Jim Walsh, a Massachusettsi Műszaki Egyetemről - egy, az Észak-Korea elleni szankciók hatékonyságáról és nem szándékos következményeiről szóló tanulmányában azt állította, hogy az ENSZ BT szankciói nem érték el szükséges hatásukat, mert Észak-Korea beszerzési képességeit kihasználva ügyesen alkalmazkodott az így kialakuló feltételekhez. A szankciók révén ugyan gyakorlatilag teljesen leállt Phenjan és a világ közötti kereskedelem, a Kínával történőt leszámítva. Peking ugyanis engedélyezi számos észak-koreai állami vállalat számára, hogy területén működjön. Ezen cégek kínai közvetítőket alkalmaznak egyrészt, hogy Kínában hatékonyabban működjenek, valamint, hogy kiterjedt beszerzési tevékenységet folytassanak nukleáris műveleteikhez Hongkongban, Délkelet-Ázsiában.
Egy további kutató, Bonnie Glaser, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjától azt mondta, hogy Kína nem képes mindent ellenőrzése alá vonni saját területén. Virágzik a korrupció, a közép- és helyi vezetők szemet hunynak az illegális üzletelések felett, illetve hasznot húznak abból.
Az észak-koreai nukleáris leszerelés elérését célzó amerikai politika "valószínűleg veszett ügy", a legjobb esetben egyfajta határt lehetne szabni az ázsiai ország nukleáris képességének - mondta James Clapper, az amerikai nemzeti hírszerzés (NI) igazgatója október végén egy előadásában, New Yorkban. Úgy vélekedett, hogy Phenjan nem mond le az atomfegyverekről, mert "ez túlélésének kulcsa". "Soha nem fog lemondani az atomfegyverekről csak azért, mert az Egyesült Államok kéri. Komoly ösztönzőre lenne szükség ehhez" - tette hozzá.
