Jelentős mértékben megemelkedett az elmúlt években a munkaerő mobilitása az Európai Unióban. 2012-ben az EU tizenöt északi, nyugati és déli tagállamában (EU-15) mintegy 7,4 millió más uniós tagállamból érkezett munkavállaló dolgozott, 30 százalékkal több, mint öt évvel korábban. A külföldi munkavállalók számának növekedése elsősorban Németországban öltött számottevő mértéket, 2012-ben például 260 ezren érkeztek az országba - állapítja meg a Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung (DIW Berlin) gazdaságkutató intézet tanulmánya.

A munkavállalási céllal érkezők többsége nem az euróövezeti krízisországokból, Görögországból, Írországból, Olaszországból, Spanyolországból, vagy Portugáliából, hanem a kelet- és közép-európai új tagállamokból származott. "Ennek oka a nagy jövedelemkülönbségben és a könnyített bevándorlási feltételekben keresendő" - mutatott rá Nina Neubecker, a DIW Berlin makrogazdasági részlegének kutatója, a tanulmány társszerzője.

Miközben 2007-ben a teljes EU munkaképes korú lakosságának 2,7 százaléka dolgozott szülőhazáján kívül az EU-15 országokban, addig 2012-re ez az arány 3,1 százalékra emelkedett. A növekedés 85 százalékát az EU új kelet- és közép-európai tagállamai adták. Az euróövezeti krízisországokból azonban az elvándorlás a feltételezettnél lényegesen kisebb.

A Németországba munkavállalási céllal bevándoroltak is hasonló megoszlást mutatnak. Az euróövezeti krízisországokból bevándoroltak részaránya 2007 és 2012 között 14 százalék, a kelet- és közép-európai tagállamokból érkezetteké pedig 75 százalék körül alakult.

"Az uniós migráció nagy gazdasági egyenlőtlenség idején enyhíti a nehéz helyzetben lévő országok munkaerő piaci helyzetét, ezért további erősítése szükséges" - mondta Marcel Fratzscher, a DIW Berlin elnöke, a jelentés társszerzője. "Németországnak is előnyére válik fogadó országként a migráció, mivel növeli a foglalkoztatást, hozzájárul a gazdasági növekedéshez és erősíti az általános jólétet az országban. Az ország nyitottsága és vonzereje a német gazdaság egyik erőssége és a jövőben is annak kell maradnia" - fogalmazott.

A munkaerő-vándorlást akadályozó legerősebb korlátot a nyelvismeret hiánya, a kulturális különbségek alkotják, amelyeket leginkább a fiatalkorban megkezdett nyelvoktatással és kulturális csereprogramokkal lehet elhárítani. Törekedni kell a külföldön szerzett szakképzés honosítási eljárásának könnyítésére és gyorsítására is. Szükséges az EURES munkaközvetítő rendszer népszerűsítésének és megismertetésének fokozása is - javasolja a DIW Berlin tanulmánya. "Mindez nem feltétlenül kell, hogy nagy költségekkel járjon és egyáltalán nem szükséges minden esetben uniós szinten koordinálni sem" - hangsúlyozta Nina Neubecker, rámutatva, hogy "a vállalatoknak maguknak is képesnek kell lenniük más uniós tagországok munkaerő potenciáljának kiaknázására".