Miben áll a szuverenitásvédelem? Mi az? Kezdjük ezzel!

Erre lehet rövid meg hosszú választ is adni. Hadd kezdjem azzal, hogy mi az, amivel mi foglalkozunk, mert szuverenitásvédelemről rengeteget lehet beszélni, de közelítsük meg onnan, hogy mi az én hivatalom portfóliója. Elsősorban azzal foglalkozunk, hogy megpróbáljuk föltárni azokat a szereplőket, megpróbálunk rámutatni azokra a viszonyokra, azokra az aktorokra, akik megpróbálják külföldről a magyar közvéleményt, a magyar politikát, a magyar közéletet befolyásolni. Ezzel telt el nagyjából az elmúlt egy év, talán a legnagyobb eredmény, hogy sikerült rámutatni azokra a hálózatokra, amelyek a magyar közéletet az elmúlt időszakban manipulálták. Sikerült ráakadni ezeknek a hálózatoknak a pénzelosztási mechanizmusára, sikerült meghatározni, hogy kik a kulcselosztók, kik azok, akik végfelhasználók, ezzel kapcsolatban részben már tettünk is javaslatokat, hogy hogyan lehet a magyar közéletet megóvni attól, hogy külső erők – akár üzleti szereplők, akár politikai erők, nagyhatalmak – megpróbáljanak a magyar belpolitikába beavatkozni.

Milyen nagyhatalmakat vagy külső szereplőket találtak eddig?

Mi mindenkit vizsgálunk. Szoktam mondani, hogy a szuverenitásvédelem egy körkörös dolog, tehát jöjjön a támadás, a kihívás bármilyen égtáj felől, mi ezeket a kísérleteket föl fogjuk tárni. A munkánk jelentős része annak a hálózatnak a feltárására irányult, amelyet teljes valójában csak most kezdünk el látni, amióta az Egyesült Államokban új kormányzat van, és ők maguk teszik gyakorlatilag nyilvánossá azokat az információkat, amelyek ezt a nagyon kiterjedt, az amerikai Demokrata Párt által az elmúlt évtizedekben felépített befolyásszerző és politikai nyomást gyakorló hálózatot illetik. Ennek a hálózatnak a feltárása kezdődött el, ez egy nagyon kiterjedt, nagyon-nagyon szerteágazó hálózat, ezzel kapcsolatban jelentéseket, elemzéseket tettünk közzé, melyek nagy vitákat váltottak ki. Foglalkoztunk azzal is, hogy milyen narratívákat képviselnek az egyes hálózatok, sikerült rámutatni olyan nagyhatalmi érdekekre, amelyek elsősorban az Egyesült Államokból indulnak ki, de mondjuk a háborús narratívák tekintetében orosz befolyásolási kísérletet is sikerült föltárnunk. Én egyébként ezt tartottam az egyik legfontosabb anyagunknak a tavalyi év során, megpróbáltunk rámutatni arra, hogy hogyan, milyen eszközökkel próbálják manipulálni a magyar közvéleményt annak érdekében, hogy Magyarország közelebb sodródjon a még mindig zajló orosz–ukrán háborúhoz. Ennek a technikáit, módozatait és szereplőit, azt gondolom, nagyon szépen beazonosítottuk.

Ha mondjuk, Oroszország vagy Kína nem teszi ki a lapjait, mint ahogy az amerikaiak kitették, akkor a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak van eszköze arra, hogy a kísérleteiket detektálja? Hogy kezdenek egyáltalán hozzá? Látnak egy az orosz sajtóban megjelenő hírt, és annak egyszer csak megjelenik valahol a magyar megfelelője, vagy egy narratíva, s akkor azt mondják, hogy ez már befolyásolás? Lehet, hogy csak egyetért vele.

Magyarországon vélemény- és szólásszabadság van. Azzal, hogy valakinek véleménye van, mondjuk, a háború kérdésében, és ezt elmondja, megosztja a magyar nyilvánosságban, önmagában semmi probléma nincsen. A probléma ott kezdődik, és mi azt kutatjuk, hogy emögött vannak-e külföldi szereplők, akik ezt motiválják, támogatják pénzzel, vagy mondjuk tudástranszferrel. Vannak-e olyan külső szereplők, akik megpróbálják ezeket a magyar szereplőket – tudtukkal vagy tudtukon kívül – manipulálni. Látszólag ez egy bonyolult dolog, de a helyzet ennél egyszerűbb. A pénz útja most már egyébként amerikai vonatkozásban egészen szépen látszik, lehet látni, hogy az Egyesült Államok részben kormányzati forrásai, részben magántőkealapok hogyan csatornáztak be ide, Európába és ide, a Kárpát-medencébe több milliárdos összegeket, és ebből hogyan építettek egy olyan hálózatot, amely tulajdonképpen az Egyesült Államok demokrata politikai erőinek a gazdasági vagy politikai érdekeit szolgálta. Magyarán a kérdésre röviden azt lehet mondani, hogyha látjuk a pénzt, és látjuk, és kimutatható, hogy magyarországi aktorok a külföldi szereplők érdekében járnak el, akkor ott megáll az a vélelem, és kimondható, hogy valakik megpróbálják manipulálni, befolyásolni a magyar közéletet.

Azt hogyan lehet bizonyítani, ha valaki pénzt kap, akkor feltétlenül a pénzt adó érdekében jár el? Meg kell vizsgálni a tevékenységét?

Szögezzünk le valamit! Az, hogy valaki egyébként külföldi érdekeket, akár ingyen is, hajlandó szolgálni, az őt nem menti föl erkölcsileg, illetve nem menti fel őt a közéletnek azon szabálya alól, hogy Magyarországon politikát külföldi erők érdekében nem szabad gyakorolni, nem szabad végezni. Sokszor védekeznek a külföldről támogatott magyarországi politikai nyomásgyakorló szervezeteknek a vezetői, munkatársai azzal, hogy ők tulajdonképpen egyetértenek, mondjuk az Egyesült Államoknak, vagy az Egyesült Államok Demokrata Pártjának a hatalmi törekvéseivel. Persze, pénzt is kapnak onnan, de tulajdonképpen ők ezekkel a véleményekkel azonosulnak. De ez őket nem menti föl. Az érvelésüket azért nem szabad elfogadnunk, mert nyilvánvaló különbség van aközött, hogyha valaki, mondjuk, meggyőződéssel képvisel egy véleményt, vagy, mondjuk, valaki külföldről pénzt kap, és ezáltal megsokszorozódik az ereje a magyar nyilvánosságban. Így ennek a külföldi érdekcsoportnak az általa képviselt véleményét sokszorosan felhangosítva tudja használni, annak érdekében. Magyarországon, annak alapján, amit csak eddig föltártunk, nyugodtan mondhatom, több száz olyan csoport, szervezet működik, amelyet külföldről finanszíroznak, és amely külföldi nagyhatalom érdekében cselekszik. Elsősorban ezen egyébként az Egyesült Államokat kell érteni. A feltáró munkával, amit elkezdtünk a tavalyi év során, még korántsem végeztünk. Tehát a USAID botrány, amely most kipattant, nagyon-nagyon érdekes és fontos adalék ahhoz a munkához, amit mi végzünk, de azért nagyon fontos azt hozzátenni, hogy a USAID csak az egyik finanszírozási csatornája ennek a nagyon kiterjedt nyomásgyakorló hálózatnak. Gyakorlatilag csak a jéghegy csúcsa. Gondolom, a beszélgetésünk további részében eljutunk oda, hogy mi lehet még a felszín alatt.

De most még szeretném megérteni, ha valaki Donald Trump nézeteit terjeszti, és kiderül, hogy utaztatják, ellátják, tehát tudástranszfert kap, akkor az ugyanúgy a szuverenitás sérelme Magyarországon?

Igen. Magyarországon senki se finanszírozza a politikát, csak a magyar emberek. Ennek megvannak a legális, jól kimódolt csatornái. Nem mondok semmi újat. Nézzük meg, amikor a rendszerváltás lezajlott, akkor az egyik első dolog volt, amiben mindenki egyetértett, hogy Magyarországon politikai pártot csak magyar forrásból szabad finanszírozni. Ez azt jelentette, hogy a párttörvény egyértelműen kizárta annak a lehetőségét, hogy pártok külföldről adományokat fogadhassanak el. Azért, mert a jogalkotó fölismerte ennek a veszélyét. Vannak olyan szervezetek Magyarországon – szokták őket Soros-szervezetnek nevezni, rengeteg névvel illették őket –, amelyek magukról azt állítják, hogy civil szervezetek. De hát ők nem civil szervezetek! Külföldi, zömmel egyébként közpénzből gazdálkodnak, és Magyarországon pont azt a tevékenységet fejtik ki, mint a pártok, azzal a különbséggel, hogy közvetlenül nem indulnak választáson. Politikai erőket támogatnak, illetve adott esetben destabilizálják a kormányt, vagy nyomást gyakorolnak rá, hogy egy más hatalom, külső hatalom érdekében valamilyen cselekedetre rávegyék vagy eltántorítsák attól a Magyarországon közhatalmat gyakorlókat, illetve meggyőzzék a magyar állampolgárokat egy vélemény helyességéről vagy helytelenségéről. Ez nagyjából ugyanaz a tevékenység, mint amit a pártok végeznek. Ha a pártok esetében kimondtuk, hogy nem szabad külföldről forrást elfogadni, akkor azt gondolom, hogy ugyanezt az általános elvet ki kell mondani a politikai nyomásgyakorló szervezetekkel kapcsolatban. Nem szabad elfogadni azt az érvelésüket, hogy ők csak civil szervezetek, mert teljesen nyilvánvalóan más tevékenységet végeznek, mint a valódi civil szervezetek, amelyek magyar emberek önkéntes szerveződései. Nagyon fontos különbség, hogy ők döntően és túlnyomórészt nem magyar forrásokból gazdálkodnak, hanem külföldi érdekcsoportok pénzéből, vagy külföldi államok pénzéből. Csak az Egyesült Államokról szoktunk beszélni, de beszélnünk kell a brüsszeli finanszírozási lábról, illetve más európai országok, meg Európán kívüli országok általi finanszírozásról.

Meddig mennek vissza az időben, amikor a magyar szuverenitássérelmet vizsgálják? A Soros-alapítványok a rendszerváltás óta működnek. Magyarországon igen széles terítési körrel dolgoztak.

Ha megnézi valaki azokat a jelentéseket, amelyeket elkészítettünk, láthatja, hogy igyekeztünk nagyon alaposak lenni. Visszamentünk a forrásvidékig. Például most, a USAID-ügyben az volt a mese, hogy a USAID az egy segélyszervezet, teljesen világosan látszik, hogy ez már az alapításkor sem segélyszervezet volt. Maga Kennedy elnök, az USAID alapítója, létrehozója 1961-ben azt mondta, hogy a USAID az a szervezet, amelyet oda küldünk, ahova amerikai katonákat nem akarunk küldeni. Nyilvánvalóvá tette, hogy ez az amerikai nemzetbiztonsági rendszernek a részét képező szervezet, amely aztán fejlődött. Mi ezt a fejlődést végig is kísértük, megvizsgáltuk, eljutottunk egészen odáig, hogy Samantha Power, a most a Trumpék által leváltott USAID-vezető azt nyilatkozta, hogy a USAID fölszámolása, ami most elkezdődött, hatalmas csapás az amerikai nemzetbiztonságra nézve. A USAID vezetője maga tette nyilvánvalóvá, hogy itt miről van szó. Arról, hogy ez egy nemzetbiztonsági szervezet. Ez a nemzetbiztonsági szervezet finanszírozott Magyarországon, a mostanáig föltárt vagy eddig megszerzett ismereteink alapján, nagyjából maradjunk ennyiben, több mint száz szervezetet. Ezek csak a közvetlen finanszírozottak, és akkor ott vannak még azok, amelyeket közvetetten finanszíroznak. A USAID egy nagyon szövevényes, rendkívül kiterjedt hálózatot hozott létre, amely csatornákon keresztül Magyarországra juttatott pénzeket. Ezeknek a finanszírozási csatornáknak a feltárása egyébként most is zajlik. Igyekeztünk időben a lehető legjobban visszamenni, és teljes mértékben föltárni ezeket a szervezeteket.

Beleértve a Soros Alapítványt is, hogy az alapításától kezdve kik, milyen célból kaptak pénzt és tudástranszfert?

Persze, a Soros Alapítvánnyal is, annak a keletkezéstörténetével, illetve azzal, hogy hogyan épült ki már a rendszerváltás előtt, illetve a rendszerváltás hajnalán ez a szervezet, hogyan hozták létre azokat a köztes elosztó szervezeteket, mint amilyen például az Ökotárs. Hamarosan meg fog a nyilvánosság ismerni még egy csomó olyan szervezetet, amelyek nem voltak eddig a napvilágon. Ezek azok a szervezetek, amelyek több évtizede működnek Magyarországon, és óriási praxisra tettek szert abban a tekintetben, hogy hogyan kell amerikai közpénzeket a magyar nyilvánosságba behozni, szétosztani, hogyan kell mentorálni ezeket a nyomásgyakorló szervezeteket, hogyan kell őket irányba állítani. Ezek a politikai nyomást gyakorló, részben Soros által finanszírozott szervezetek részt vettek abban is, hogy hogyan lehet lobbizni Brüsszelben annak érdekében, hogy ne csak amerikai forrást kapjanak, hanem brüsszelit is. Ma már azt mondhatjuk, hogy legalább annyi pénz jön Brüsszelből ezeknek a politikai nyomást gyakorló szervezeteknek, mint amennyi az Egyesült Államokból.

De mire számítson az a magyar ma is aktív közszereplő, aki a Soros Alapítvány például hazai tevékenysége alapján bármikor pénzt vagy tudástranszfert kapott? Beleírják a jelentésükbe?

A jelentésünkben ezeket igyekszünk nyilvánosságra hozni, ezt tesszük, de mint mondtam, ez egy nagyon kiterjedt, nagyon szövevényes hálózat, ennek a feltárása folyamatban van. Ebbe a feltárási folyamatba szinte meteoritként csapódott be a Trumpék által nyilvánosságra hozott USAID-ügy, elképesztő tényleg az az információmennyiség, ami most ott kiborult a nyilvánosság elé. Ezeknek a feldolgozása is zajlik, és persze szívesen turkál az ember egy nagyhatalomnak a szennyesében, és ott vizsgálódik, hogy mit lehet találni, de igazából minket elsősorban az érdekel, hogy ennek itt, Magyarországon milyen következményei voltak. Azt próbáljuk föltárni, hogy a USAID-pénzekből, amerikai közpénzből, hogyan lettek különféle trükkökkel, úgynevezett magyar civil pénzek, amelyek nem civil pénzek, hanem ezek politikai befolyásolásra, méghozzá a Demokrata Párthoz köthető politikai nyomásgyakorlásra és befolyásolásra szánt pénzek, amelyeket itt magukat civilnek nevező szervezetek, egyesületek, alapítványok, gazdálkodó szervezetek fogadtak be és végzik még ma is a tevékenységüket.

Mit tudnak tenni abban az esetben, ha egy külföldi donor elég körültekintő ahhoz, hogy a magyar politikai paletta sok oldalára osszon pénzt, mint ahogy például a Soros Alapítvány csinálta, és közben eltelt 30 év, és mindenki egy kicsit máshol van már, mint akkor, amikor tudást vagy pénzt kapott tőlük?

Ez egy érdekes dolog. A rendszerváltás előtt a magyar demokratikus ellenzéknek és Sorosnak az érdekei nagyjából egybeestek. Menjenek innen ki a szovjetek. Igen ám, csak miután kimentek, utána az utak szétváltak, mert a demokratikus és szuverenitásban érdekelt magyarországi erők úgy voltak vele, hogy nem azért küldtük ki a szovjeteket, hogy utána bejöjjön a helyére Soros György a maga alapítványaival, és itt elkezdjen rendezkedni. Szétváltak az utak. Soros meg nyilván úgy gondolta, hogy ő nem jószolgálati nagykövetként csinálta, amit csinált, hanem ő befolyást akart szerezni, mint ahogy számos interjújában egyébként el is mondta, az 1990-es években nagyon magabiztos volt és eléggé kendőzetlenül és cinikusan beszélt arról, hogy ő tulajdonképpen milyen óriási befolyással rendelkezik a közép-kelet-európai országokban. Itt nemcsak Magyarországról beszélünk, hanem a térség több országáról is. Szétvált a demokratikus, szuverén magyar politikai erők és Soros György útja. Nyilvánvalóvá vált, hogy innentől kezdve Soros György terhet és kockázatot jelent egy a maga útját járni akaró Magyarországra nézve.

Tehát addig, amíg a cél ugyanaz volt, rendben van, mihelyt az utak szétváltak, nincs rendben? Merthogy elvált az út?

Nyilvánvaló, mert mi a szuverenitásunkat akartuk visszanyerni. Mi nem egy újabb megszállót, nem egy újabb elnyomót akartunk, nem egy olyan valakit, aki folyamatosan dirigál nekünk, hanem meg akartunk szabadulni a szovjet elnyomástól, ezt pedig nem akartuk elcserélni egy másfajta elnyomásra.

Az Európai Unió különböző technikáival Magyarországra pályázható pénzek külföldi pénznek számítanak? A szuverenitás befolyásolására alkalmas.

Minden pénz külföldi, ami Magyarország területén kívülről, és azzal a céllal érkezik, hogy abból itt politikát csináljanak. Teljesen érdektelen, hogy ez most Brüsszelből jön, az Egyesült Államokból, Norvégiából, Oroszországból vagy Kínából.

Hogyan lehet azt elkülöníteni, hogy miből akarnak politikát csinálni, és miből akarnak, például, szemetet szedni?

Így, hogyha szemetet szedtek belőle, és kukás zsákot vettek, akkor az szemétszedés volt.

Mit csináljak akkor, maradva a példánál, ha az egyesületemmel vígan szedem a szemetet, majd arra sétál egy helyettes államtitkár. Mi fussunk el, vagy őt kergessük el, hogy nehogy mi összecivilezzük, ő meg összepolitikázzon bennünket? Mert le fognak minket fényképezni, és azt fogják mondani, hogy mi az államtitkár kampányát toljuk.

Az élet ennél sokkal egyértelműbb. Ami politikai nyomásgyakorlás, az annak is látszik, ezt eléggé jól meg lehet különböztetni attól, mint amikor valaki egyébként valódi civil tevékenységet folytat. Magyarországon közel hatvanezer civil szervezet működik. Ezeknek 99 százaléka valóban azzal foglalkozik, amivel civil szervezetnek kell, amiért civil szervezeteket működtetünk, és amiért szükség is van rájuk. Ez a polgári öntevékenységnek egy nagyon fontos formája, támogatásra méltó. De Soros Györgyék, hiszen ő ennek a működési modellnek a kitalálója és az egyik legfőbb megvalósítója – használjuk őt metaforaként, bár nem csak az ő hálózatáról van szó –, arra jöttek rá, megoldható, hogy a nagyon nagyvonalú, nagyon liberális magyar szabályozást kihasználva, szervezeteik elbújnak lényegében a civil szervezetek közé, civilnek álcázzák magukat, de semmi mással nem foglalkoznak, mint külföldi érdekek érvényesítésével. Ezeket nagyon egyszerűen le lehet leplezni, nagyon jól meg lehet különböztetni Soros György szervezeteit, meg mondjuk egy horgászegyesületet. Nem kell hozzá egyetemi végzettség, hogy ezt valaki lássa.

Világos, áttéved egy civil szervezet a politika terepére akkor, ha valamilyen közéleti kérdésben megnyilvánul, amelyben egyébként a politika is meg szokott nyilvánulni?

Szerintem nincsen azzal probléma, hogyha egy civil szervezet a politika területére téved és politikai véleményt fejt ki. Azzal nincsen probléma.

Csak ne legyen mögötte idegen pénz?

Idegen szándék, befolyás, pénz ne legyen. A probléma azokkal van, mert onnantól kezdve az azt jelenti, hogy valakik kívülről próbálják manipulálni a magyar nyilvánosságot, a magyar közvéleményt, a magyar politikát, a hatalomgyakorlókat akár országos, akár helyi szinten. Az, hogy mondjuk, civilek összeállnak, és tüntetnek egy elkerülő út megépítéséért, azzal a világon semmi probléma nincsen. Tegyék, persze, ez a dolguk, Vagy küzdenek az elkerülő út megépítése ellen, mert az, mondjuk, az ő megítélésük szerint környezetvédelmi problémát okoz. Ezzel nincsen probléma. A probléma az, hogyha ezt valaki külföldi pénzből, külföldi érdekek mentén csinálja.

A pénzt, azt értem, azt nyomon lehet követni, de az érdeket?

Mindig van pénz.

Ahol érdek van, ott mindig van pénz? Ez a feltételezésük?

Persze, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Nemrég látott napvilágot a debreceni politikai nyomásgyakorló szervezetekről született feltáró elemzésünk, ott teljesen világosan be tudtuk mutatni, hogy azok, akik a debreceni közéletet ilyen vagy olyan szempontból nagy hanggal próbálják manipulálni, és ott politikát csinálnak, kizárólag külföldi pénzből működnek.

Hogyan férnek hozzá a pénzmozgások adataihoz? Be tudnak nézni a bankrendszerbe?

Nagyon sok minden nyilvános.

Megnézik a szervezetek honlapját, és azon a törvény miatt rajta kell, hogy legyen, hogy honnan kapnak támogatást?

Ha föltüntetik, igen. Ütköztünk már akadályba, volt, amikor – nem is a debreceni, hanem más esetekről beszélnék inkább – nem lehetett pontosan megállapítani a pénz eredetét. Ebben az esetben az adott szervezethez fordultunk. Itt két esetet említenék meg, az egyik az Átlátszó volt, a másik a Transparency. Mind a kettő a nevében viseli az átláthatóságot. Természetesen nem járultak hozzá, nem segítették a munkánkat.

Azt mondták, hogy olvassák a honlapjukat.

Igen, csak a honlapjukon egyáltalán nem volt rajta, és nagyon sok minden még a nyilvános beszámolókból sem derül ki feltétlenül. De még ezek is gyakran vagy több esetben hiányoztak, nekik pedig törvényi kötelezettségük együttműködni a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, amit ők megtagadtak. Tehát ők a jogállamiságot annyira veszik komolyan, hogy közölték, hogy ők a maguk részéről nem szolgáltatnak adatot. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy amiket kértünk, azok jogszerű és célhoz kötött adatkérések voltak. Ezeket ők nem teljesítették. Arra hivatkoztak, hogy azért nem, mert a hivatal az ő megítélésük szerint alkotmányellenesen működik. Azóta az Alkotmánybíróság nyilvánosságra hozta az állásfoglalását, amiben kimondta, hogy nem alkotmányellenes a szuverenitásvédelmi törvény, így a hivatal működése sem. Ennek ellenére ők nem hajlandóak a magyar törvényeket betartani, és nem teszik átláthatóvá a saját működésüket. Titkolóznak, folyamatosan titkolóznak. Nem hajlandók föltárni, hogy mi van azokban a szerződésekben, most elsősorban a Transparencyre gondolok, de beszélhetek az Átlátszóról is, tehát mi van azokban a szerződésekben, amiket az Európai Bizottsággal kötöttek. Ennek az a jelentősége, hogy az Európai Bizottság és az említett két szervezet között anyagi kapcsolat áll fönt, megbízó és megbízotti viszony van, és azt is tudjuk, mert ezt maga a Transparency és az Átlátszó mondta el, hogy ők árnyékjelentéseket készítettek az Európai Bizottság számára Magyarországgal kapcsolatban, amely jelentések hozzájárultak, az ő értékelésük szerint döntően, ahhoz, hogy az Európai Bizottság Magyarország számára kedvezőtlen döntéseket hozott. Innentől kezdve azt gondolom, a magyar embereknek joguk van tudni, hogy mi van ezekben a szerződésekben, és mi van ezekben az árnyékjelentésekben. Mert ezt sem tudjuk. Ne felejtsük el, ezek a jelentések brüsszeli pénzekből íródtak.

Ezek brüsszeli közpénzek?

Ezek brüsszeli közpénzek, de valójában a mi pénzeink, a mi adóforintjainkból elkészített jelentések, mi fizettük őket. A magyar embereknek, mivel ráadásul ezeknek a jelentéseknek hatása van Magyarországra, a magyar emberek életére, joga lenne megismerni ezeket. És ők ezt nem hajlandóak elárulni. Magunk is egyébként mindent közadatok nyilvánosságra hozunk, de folyamatosan terrorizálnak, hogy akkor még ezt is, meg azt is hozzuk nyilvánosságra. Mi mindent nyilvánosságra hozunk, eközben ők semmire sem hajlandóak válaszolni.

Van-e a hivatalnak módja kikényszeríteni a törvény szerint vele együttműködési kötelezettséggel bíró szervezetekből bármit? A törvényben csak annyi áll, hogy az éves jelentésükbe beleírhatják név szerint azt, aki ezt nem csinálja meg. Ez nem túl izmos.

Nem, valóban, szankciókat nem alkalmazhatunk. Ezért is nevetséges, amikor a szuverenitásvédelmet úgy aposztrofálja a külföldről finanszírozott magyarországi média, hogy ez drákói szigorságú, a törvény orosz mintára született, satöbbi, satöbbi. Az a helyzet, hogy a hivatalnak jelen állás szerint nincs joga, nincs lehetősége kikényszeríteni az adatszolgáltatási kéréseket.

De a törvényben az is áll, hogy odamehetnek, helyszíni ellenőrzést végezhetnek, adathordozókba betekinthetnek? Ez nem elegendő?

Jobban szeretném, hogyha ők adnák ide ezeket az adathordozókat, pontosan az adatokat, ők lennének azok, akik ezeket föltárják. Egyébként azt gondolom, hogy ennek a kikényszeríthetőségét meg kell teremteni. Nem is a hivatal, hanem elsősorban a magyar állam érdeke diktálja ezt. Mi erre javaslatot is tettünk.

Hogyan képzelik a kikényszeríthetőséget? Valamilyen fegyveres testülettel, a tekintély kedvéért, bemennének? Vagy a hivatal munkatársai révén?

Nem, ez egy hivatal, és mi nem is akarunk hatósággá válni. Ennek a szervezetnek nem ez a feladata és nem ez a célja, de az együttműködést, azt meg kell teremteni. Ennek különféle jogi módozatai vannak. Remélem, hogy hamarosan majd erről is beszélhetünk.

De a hivatal tett már javaslatot az együttműködés katalizálására?

Folyamatosan teszi.

Milyen típusú javaslatokat tettek?

Olyan javaslatokat, amelyek a magyar szuverenitásvédelmet megerősítik, és a magyar államnak, illetve részint a magyar államszerveknek, illetve kisebb mértékben a hivatalunknak a kezébe több jogi lehetőséget és eszközt adnak, hogy hatékonyabban tudja védeni a magyar szuverenitást.

Milyen jogi lehetőségek kellenek még? Most betekinthetnek, megnézhetik, adatot kérhetnek, de nem bírságolhatnak. Kell, mondjuk bírságolási jogi lehetőség?

Nem innen közelíteném meg. Szerintem a legfontosabb, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Számos országnak a jogszabályai különbséget tesznek civil szervezetek, illetve politikai szervezetek között. Különféle névvel is illetik ezeket, van, ahol eléggé gorombán nevezik meg őket. Egyesült Államokban például külföldi ügynöknek nevezik azokat az ágenseket, akik külföldi szereplők érdekében járnak el.

Jó, de ott az FBI-ügynököket is ügynöknek nevezik. Lehet, hogy ez nem szitokszó.

Szerintem, külföldi ügynöknek lenni sehol sem dicsőséges megnevezés. De az Egyesült Államok törvényei ezt a megnevezést használják. Más országok másképp fogalmaznak. Én nekem nem is a konkrét kifejezés a lényeg, hanem az, és arra tettünk javaslatot, hogy különböztessük meg azokat, akik közéleti tevékenységet végeznek, politikai nyomásgyakorlást folytatnak, azoktól, akik valódi civilek. Legyen valamilyen lehetőség arra, hogy ezt két kategóriát elkülönítsük. Amíg ez nem történik meg, addig nagyon nehéz a külföldi befolyásolás ellen érdemben fellépni. Föl lehet tárni, be lehet mutatni, ezt csinálja is a hivatal, de nagyon nehéz ellene hatékonyan föllépni. A hatékonyság növelése érdekében ezt a különbségtételt mindenképpen meg kell tenni. A következő pedig, hogy ezeket a szervezeteket elszámoltathatóvá kell tenni.

Mit jelent az elszámoltathatóság?

Az, hogy meg kell teremteni a törvény előtti felelősségüket. Ki kell mondani, hogy közéleti tevékenységet nem lehet folytatni külföldi finanszírozással, külföldről nem lehet közéleti tevékenységet finanszírozni.

Azt mondanák ki, hogy csak belföldi forrásból, belföldi feladótól fogadhatnak el bármit, és mihelyt ez átlépi a határt, akkor ez tilalmazott tevékenység?

Mi azt mondjuk, hogy ez legyen tilalmazott tevékenység, így van. Ez a mi határozott álláspontunk.

Törvényjavaslatot készítenek elő, vagy törvényjavaslat előkészítésére tesznek javaslatot?

Mi javaslatot teszünk, itt nyilván a jogalkotónak, a kormánynak, illetve a parlamentnek van feladata.

Valamilyen határidőt szeretnének látni, hogy ezt mikortól kell megteremteni? Azért kérdezem, mert a 2026-os választások nagyon közel vannak, és a kormánypárti politikusok szerint nagyon erőteljes külföldi befolyásolási kísérletek fognak elindulni.

Ezek most is zajlanak, félreértés ne essék, szétválasztanám ezt a kérdést. Nem országgyűlési vagy önkormányzati kampányokban kell gondolkodni. Ezek a befolyásolási kísérletek folyamatosan zajlanak, nemcsak a választások kapcsán, nyilván akkor fölerősödnek, de én azt gondolom, hogy általánosságban kell ezt kizárni. Nem csak a választásokat megelőző néhány hétben. Az egésznek a relevanciáját nem kötném a választásokhoz. Ha az a kérdés, hogy mikor, már tegnaptól. Minél hamarabb, annál jobb.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálja-e bármilyen formában a Magyarországról kifele irányuló támogatásokat? Például, ha magyar bank külföldi párt kampányát finanszírozza, vagy magyarlakta területeken a magyar állam pénzéből szervezeteket pénzelnek?

Nem, nem vizsgálja, miért vizsgálná? Mi a magyar szuverenitást védjük.

Van valamilyen nemzetközi együttműködés azokkal a szervezetekkel, amelyek ugyanezt vizsgálják?

Ahol érdekazonosság van, ott tettünk együttműködésre javaslatot, de megállapodást nem kötöttünk senkivel.

Hol lát érdekazonosságot? Nagyon különböző hozzáállású kormányok vannak az Európai Unióban, itt, a közvetlen környezetünkben is.

Ez így van, a szuverenitással kapcsolatos kockázatokat nem egyformán ítéljük meg. De a potenciális együttműködés területei azért világosan látszanak, kis vagy közepes közép-európai országok szuverenitásának a védelme nagyon hasonló problémákat vet föl, nagyon hasonló problémák elé állítja ezeket az országokat, itt van egy potenciális együttműködési lehetőség. De ilyenről egyelőre nem tudok beszámolni.

Az Európai Unióban Magyarország ellen folyó eljárások bármelyike, jó sok van, befolyásolhatja bármiben a szuverenitásvédelmi hatóság tevékenységét? Támadják magát a szuverenitásvédelmet is.

A törvény még el sem volt fogadva, a szövegét még nem is látta az Európai Unió, de már meg volt szövegezve az a feljelentés, amely alapján a törvényt, illetve a hivatalt Brüsszel megtámadta. Ez azért kicsit önleleplező. Úgy állítani valamiről, hogy jogsértő, hogy még nincs is elfogadva a törvény, minimum furcsa.

Lehet, hogy csak a szándékot feltételezték.

Ja, de egy jogállamban nem szándékok alapján ítélünk meg valakit, hanem annak alapján, hogy mit tett, nem? Ez fontos jogállami kritérium lenne. Az Európai Bizottság, alapvetően rosszindulatúan és rosszhiszeműen, már előre megtámadta ezt a törvényt és a hivatal működését. Én igyekeztem a lehető legnyitottabban hozzáállni ezekhez a vizsgálatokhoz, amikor itt járt a Velencei Bizottság, nagykövetek, bárki, mindenkivel leültem, mindenkinek az észrevételeire, aggályaira figyeltem, vagy az aggályba csomagolt, burkolt fenyegetését meghallgattam, mindenre válaszoltunk, igyekeztünk eloszlatni a velünk kapcsolatos félelmeket. De én úgy látom, hogy ez egy koncepciós per. Teljesen mindegy, hogy én, a hivatal, vagy valamelyik magyar kormányzati politikus vagy képviselő mit mond, nem tudja érdemben befolyásolni azt, amit Brüsszel tesz. Ezt a koncepciós eljárást végig fogják vinni, ha törik, ha szakad.

Mi lehet a vége? Egy bírósági ítélet?

Majd meglátjuk. Mélyen hiszek abban, hogy a magyar szuverenitásvédelmet nem lehet annak alárendelni, hogy a bizottság hogyan próbálja Magyarországot és annak szuverenitását megtörni. Ebben nem szabad engedni. Állhatatosnak és kitartónak kell lenni.

Hol van a magyar Szuverenitásvédelmi Hivatal a haza szuverenitását egyébként őrizni képes minden más szervezet és minden más egyén között?

Van egy olyan, nevezzük úgy, hogy szürke zóna, amely a politikának már, a titkosszolgálatoknak még nem éri el az ingerküszöbét. Olyan szürke zóna, amivel a politikai pártok, politikai erőcsoportok nem tudnak igazából mit kezdeni, nem tudnak hatékonyan föllépni ellene, nem tudják bemutatni, egész egyszerűen tehetetlenek ezzel kapcsolatban. A magyarországi titkosszolgálatoknak meg még nem éri el az ingerküszöbét. Ez egy szürke zóna. Ezt is nagyon ügyesen találta ki Soros György. Sikerült becsusszanni egy olyan köztes zónába, ahol az ilyen szervezetek elleni fellépést egész egyszerűen senki nem érezte a maga feladatának, nem tudott vele mit kezdeni, nem tudott igazából érdemben hatékonyan védekezni ezek ellen a kísérletek ellen. Mi ezzel a szürke zónával foglalkozunk.

Ha ez a szürke zóna ilyen jelentős, mint ahogy a hivatal tételezi, akkor miért nincsenek erősebb eszközei már a kitaláláskor a hivatalnak?

Egy nagyon bizonyos értelemben ez a hivatal nagyon újszerű szervezet Európában, fejlődésben lévő szervezet. Nagyon bízom abban, hogy a következő időszakban a magyar szuverenitásvédelemnek az eszközrendszere meg fog erősödni. Ha hallgatja az ember a miniszterelnök úr nyilatkozatait, illetve néhány vezető kormányzati politikus nyilatkozatait, ebben érdekazonosság van köztünk, ők is ezen gondolkoznak, nyitottak a mi javaslataink irányába.

Ott vannak a honlapjukon az eddigi jelentéseik. Ezeknek mi a további sorsa? Olvassák, amennyien olvassák és kész, utána következik-e bármi?

A mi legfőbb eszközünk a nyilvánosság. Nincsenek illúzióink, nyilván kevesen fognak 30 oldalas jelentéseket olvasgatni a honlapunkon. Ezért a magunk eszközeivel próbálunk a nyilvánosság felé fordulni. Elmondjuk interjúkban, készítünk YouTube-videókat, gyakorlatilag minden modern kommunikációs eszközt igyekszünk megragadni ahhoz, hogy fölhívjuk a magyar választópolgárok figyelmét, hogy manipuláció áldozatai.

Milyen eszközeik vannak az információk kinyerésére, ha mondjuk az Egyesült Államok új elnöke nem mondja azt, hogy a USAID nagyon rossz, akkor ki tudták volna kutatni?

A USAID még csak egy kéthetes történet, a feltáró munkát pedig már egy éve végezzük. Szerintem nagyon szép eredményeket értünk el. Nem az Egyesült Államok új kormányzatára támaszkodunk ebben a kérdésben. Az tök jó, hogy ők csomó mindent nyilvánosságra hoznak, de alapvetően mégiscsak itt, Magyarországon vannak az adatok, itt lehet őket megszerezni, ebben vannak nyilvánosan is elérhető adatok, amelyeket ugyan bonyolultan, nehezen, nagyon-nagyon fáradságos munkával, de lehet szintetizálni, majd abból összefüggéseket lehet megállapítani. Ez nyilván a munkánknak az egyik része. Aztán van, ami nem a nyilvánosság előtt zajlik, köztudott, hogy a törvény lehetőséget teremt arra, hogy a magyar szolgálatokhoz, pontosabban azoknak a csúcsszervéhez, a Nemzeti Információs Központhoz fordulva hírigényt fogalmazhassunk meg.

A Nemzeti Információs Központ akkor titkosszolgálati módszerekkel kikeresi azt az információt, amire a hivatalnak szüksége van?

Nem titkosszolgálati eszközökkel keresi ki, hanem a rendelkezésre álló információkat megosztja velünk.

Tehát nem kell hozzá sem bírói engedély, sem semmilyen különleges engedély, ami a NISZ-nek megvan, azt odaadja a hivatalnak. Így kell elképzelni?

Igen, ezek már engedéllyel megszerzett adatok. Fontos, hogy az én hivatalom nem indít nyomozást, nem indít műveletet, mi nem vagyunk megrendelői a magyar titkosszolgálatoknak. Mi konzultálunk velük, és a náluk már rendelkezésre álló információkból nyerjük ki azt, amire nekünk szükségünk van.

Azt mondta néhány perccel ezelőtt, hogy jobban szeretné, ha az arra kötelezett önként adná át az adatot. Akkor helyszíni ellenőrzés, helyszíni adat nem kell?

Eddig nem végeztünk ilyet.

De akarnak végezni? Hol van az a határ, amikor a hivatal jobban meg akarja magát mutatni? Vagy nincs ilyen határ?

Visszatérnék arra, amit az előbb mondtam, először meg kell teremteni a szervezetek jogi alapokon való szétválasztását. Ez az elsődleges. Utána lehet beszélni minden egyébről. Addig azt, amire most többek között ön utal, nem lehet megvalósítani.

Akkor ezek szerint abban a jogszabályozásban lesznek az ilyen tevékenységet lehetővé tevő és segítő információk?

Erről azért nem tudok nyilatkozni, mert mi csak javaslattevő szerv vagyunk.

A javaslatukban ott van az, mint amit a reményében megfogalmaz?

Mi ezekre tettünk javaslatot. Aztán a kormány ebből mit fogad meg, vagy az Országgyűlés mit fogad el, az ilyen szempontból már nem az én asztalom, én csak reménykedő pozícióban vagyok.

A hivatal honlapján a három vezetőt lehet látni, de a költségvetési táblázatokból lehet azt is látni, hogy hányan dolgoznak a hivatalban. Kik végzik a hivatalban az elemző munkát? Nyilván nem ön, meg a két alelnök ír meg mindent.

Elemzők végzik.

Kik ezek az elemzők?

Munkavállalók, megbízottak. Munkatársakról nem szeretnék beszélni, joguk van ahhoz, hogy háborítatlanul végezzék a munkájukat. Annyit el lehet róluk mondani, hogy elsősorban nyilván jogászok, könyveléshez, pénzügyi dolgokhoz értő szakemberek. Nagyjából azt is lehet tudni, hogy 100 fős maga a szervezet.

Ám sokkal kevesebben vannak munkaviszonyban, legalábbis ahogy én a költségvetési táblázatokat olvastam. Akik elemeznek, azért munkaviszonyban vannak a hivatallal?

Száz főállású munkatársunk van.

Mi volt a dolga a Magyar Sörgyártók Szövetségénél? Most, hogy már táblázatoknál tartunk, a vagyonnyilatkozatából derült ki.

Ez egy érdekes történet. Már nem az, amit ott végeztem, mert az egy egyszerű kommunikációs tanácsadás volt. Azért el kell mondanom, hogy a saját személyes bevételeim között ez elenyésző tétel volt.

Fél- és egymillió forint közötti összeget tippelnek.

Az alsó határhoz volt közelebb, de a vagyonnyilatkozati formanyomtatványban így kell ezt közzé tenni, magam tettem közzé. Egy éve kint van az Országgyűlés honlapján. Nyilvánosságra van hozva. Egyébként látták az újságírók is, csak nem foglalkoztak vele, mert nyilván pontosan tudták, hogy semmi jelentősége nincsen. Amikor a külföldről, döntően az Egyesült Államokból finanszírozott médiamunkások lába alatt elkezdett forró lenni a talaj, hirtelen el kellett kezdeni a karaktergyilkosságot velem szemben, és ezt tudták elővenni. Annyit kell tudni a sörgyártók szövetségéről, hogy ez egy magyarországi gyártókat, részint magyar és külföldi gyártókat tömörítő, nagyon pici szervezet. Az égadta világon semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy kapcsolatban álltam ezzel a szervezettel, mondom, én magam hoztam nyilvánosságra. Igazság szerint én csak annyit látok a dologban, hogy egy karaktergyilkosságot próbálnak velem szemben elkövetni. Ügyetlen módját találták, sokkal többet nem is tudtak belőle kihozni, ebbe kapaszkodnak, ezt cibálják.

Ha a hivatali ideje előtt bármilyen kommunikációs tevékenységet folytatott egy sörszövetségnek, az miért alkalmas a karaktergyilkosságra?

Mert ők úgy próbálják beállítani, szerintem sem alkalmas rá. Mondom, egy évig ez egy köztudott dolog volt, ott volt a nyilvánosság előtt. És most, amikor megtámadva érzik magukat, elkezdenek kipotyogni Amerikában a csontvázak, és részint ebből, részint a hazai információkból látjuk, hogy mi zajlott itt, és hogy milyen pénzekből élnek ezek a sajtóorgánumok. Magukról azt mondják, hogy mikroadományokból élnek, de hát nem, ők amerikai kormányzati pénzből élnek, és elsősorban a Demokrata Pártnak az agendáját tolták és még tolják most is Magyarországon. Nyilván, valamivel meg akartak támadni. Ennyit tudtak találni, ez volt a nagy-nagy bűnjel. Szerintem is alkalmatlan a karaktergyilkosságra, de a megfogalmazással manipulálva be lehet ezt úgy mutatni, mintha itt valami nagyon sötét, valami nagyon-nagyon gonosz dolog történt volna. Pedig az égadta világon semmi.

Mennyi ideig tartott? Ez megbízási viszony volt? Akkor nyilvánvalóan nem munkaviszony.

Erre nem terjed ki a vagyonnyilatkozat, megmondom őszintén, nem tudnám most megmondani. Azt mondanám, nagyságrendileg két év, nem tudom pontosabban megmondani.

Mi lesz az olyan ösztöndíjakkal, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok ad, a Fulbright-ösztöndíj vagy egyetemi együttműködések, amikor az ember kimegy, és ott nyilván valami ellátást, meg pénzt kap. Az ilyesmi a hivatal látókörébe kerülhet?

A tudomány szabadságát nem szabad semmilyen módon befolyásolni, a tudományos élet nagyon sok mindent elbír. Nekem az a meggyőződésem, hogy tudományos együttműködésekre nem szabad kiterjeszteni ezeket a vizsgálatokat. Hozzáteszem azért, látunk most olyat, ahol nagy nyugat-európai egyetemnek a költségvetésébe landoltattak be több milliárd eurónyi bizottsági pénzt, majd ebből tudományos kutatásnak álcázva kezdtek el többek között Magyarországon is politikai tevékenységet végezni, amit ők tudományosnak mondanak, de ez valójában nyilvánvalóan politikai tevékenység.

Ha valaki a magyar demokráciát kezdi el kutatni, és ugye a tudomány az szabad, ilyen meg olyan eredményre is juthat. Akkor lesz politikai, ha bírálja az éppen aktuális kormányt, és akkor nem politikai, ha ezt inkább csomagolja?

Az én álláspontom ebben teljesen egyértelmű, senki, semmilyen véleményt ne finanszírozzon meg külföldről, se pro, se kontra. Ez nem kormánypárti és ellenzéki történet. Nem szabad hagyni, hogy külföldről valaki politikát csináljon.

Vagyis kutassa itthoni pénzből a magyar politikát. Csak egy példa.

Kutatni lehet. Most azt, hogy valaki egy politikai összehasonlító kutatást végez, vegyük külön, az nem politikai nyomásgyakorlás. Az, ha valaki egyébként, mint a Transparency, egy teljesen fals, hazug, manipulatív és álságos korrupcióérzékelési indexet hoz nyilvánosságra, és megpróbálja ezt úgy föltüntetni, mintha valami tudományos kutatásnak lenne az eredménye, azt gondolom, az ellen föl kell lépni, az egy sarlatánság. Ahogy ezt egyébként mi is, meg most már más szervezetek is bebizonyították, nem is tudják megvédeni ezt az úgynevezett korrupcióérzékelési indexet. Ebbe totál beégtek, besültek vele, mert világosan látszik, hogy ez semmi más, mint egy politikai nyomásgyakorló eszköz, arra szolgál, hogy megbélyegezzenek vele egy országot. Hozzáteszem, vannak tudományos alapokon, valódi tudományos kutatások révén létrehozott korrupciós indexek. Ezeket kutatják a világban sok helyen, és ebből összehasonlító tanulmányok születnek. Érdekes módon ott Magyarország egyébként a középmezőnyben végez, ott, ahol nagyjából a szomszédos uniós államok szerepelnek. Csak valamiért az Egyesült Államokból, Soros György által finanszírozott, vagy részben Soros György által finanszírozott Transparency Indexe hozza ki Magyarországot sereghajtónak, utolsónak a korrupciós indexekben.

A hivatalt létrehozó törvény egyik érdekes passzusa az, hogy a hivatal elnöke közszerepléseiben semmilyen politikai érdeket nem szolgálhat. Mit csinál, ha a megalapozott véleménye valamelyik politikai oldal véleményével hézagmentesen egyezik? Akkor mindenki azt fogja mondani, hogy politikai érdekből beszél.

A saját véleményemet én nem ehhez mérem. Engem ez nem foglalkoztat, meg az sem foglalkoztat, hogy erről kinek mi a véleménye. A saját meggyőződésemet, illetve a hivatalom által feltárt tényeket teszem közzé, és az ezzel kapcsolatos meggyőződésemet mondom el.