Augusztus 9-én egyetlen nap alatt harmadával drágult a földgáz a holland tőzsdén: az addigi 30 euró körüli szintről 40 euróra ugrott az ár. Beszélgetésünk idején, augusztus 15-én 36 euró körül adják. Mi állhatott a folyamat mögött, illetve miért egy napon belül ekkora ugrás?

A piac hiedelme szerint a közvetlen kiváltó ok az, hogy az ausztrál LNG-termelők általános sztrájkot hirdettek, ami egyelőre még nem valósult meg, csak arról volt döntés, hogy lehet sztrájk. Ausztráliában az LNG-terminálokon dolgozó emberek elégedetlenek a mostani anyagi helyzetükkel, és ezért hirdették a sztrájkot. Én azt gondolom, hogy ez egy kicsit mondvacsinált ok. A valódi oka ennek az áremelkedésnek az, hogy egyrészt az európai piac rendkívül alacsony forgalmú, ezért viszonylag könnyű mozgatni az árakat, másrészt az utóbbi hónapokban volt egy nagyon erőteljes árcsökkenés, talán azt is lehet mondani, hogy az árak kicsit túlestek azon a szinten, ami egyensúlynak számít. A 30 euró/megawattórás szintről valóban 40 euró/megawattórára emelkedtünk, majd utána egy kicsit visszább jöttünk. Az utóbbi napokban is viszonylag változékony volt a piac, egy napon belül is simán mozgott az ár 2-3-4 eurót. Ez a közeli havi ár, decemberre ezek az árak 50 euró/megawattóra fölött vannak.

Az is megugrott augusztus 9-ét követően?

Érdekes módon arra csak minimális hatással volt ez a sztrájk, pedig ha igazából valamelyik időszakra negatívan hathat egy kínálati probléma, az pont a decembertől kezdődő időszak lesz, amikor a kereslet jóval erősebb. Európa ellátásának most már közel 40 százalékát a cseppfolyós földgáz biztosítja. Ezért a nemzetközi piacok változása nagymértékben kihat az európai földgázárakra is. Tulajdonképpen Európa felcserélte az orosz függést a nemzetközi cseppfolyósföldgáz-függésre.

Ha vannak megállapodások, amelyek Európa ellátását biztosítják, akkor azokat miért befolyásolhatja ilyen jelentősen, napon belüli 33, sőt 40 százalékos áremelkedéssel egy tőlünk viszonylag távoli sztrájk és egy viszonylag távoli keresletmódosítás?

A világ jelenlegi LNG-piaca meglehetősen szűkös, ami azt jelenti, hogy lényegében minden kínálatot megvesznek a felek. Egyébként Európa szerződéseinek a nagy része inkább spot jellegű, kevésbé hosszú távú, szemben azzal, hogy a teljes cseppfolyós piacnak a kétharmada hosszú távú szerződések alatt működik. Európa, mivel tavaly hirtelen nagy kereslettel megjelent ezen a piacon, inkább a spot oldalon vásárol. Nyilván, ahogy megyünk előre, ez változni fog, hiszen tudjuk, hogy például Németország is hosszú távú szerződést kötött Katarral, sok európai partner szerződést kötött hosszabb távra már amerikai cégekkel, de egyelőre ezen az egyharmadnyi spotpiacon próbál Európa vásárolni, ami azt is jelenti, ha ott bármi változás van, akkor az azonnal megjelenik az európai árakban.

Másfél-két évvel ezelőtt, ha jelentős változás történt a gázpiacon, akkor Moszkvát véltük felfedezni mögötte. Oroszországnak érdekében állhat bármilyen szinten az árak manipulációja 2023 nyarán?

Láthatóan változott az orosz politika. 2022-ben egyértelműen lehetett látni azt, hogy Oroszország ezt a piacot manipulálni szeretné, sőt egyes vélemények szerint ez a manipuláció visszanyúlik korábbi időszakra, akár már a 2010-es évek második felére, amikor Oroszország mesterséges módon, szinte dömpingszerűen ellátta Európát nagy mennyiségű földgázzal. Ennek volt köszönhető, hogy az európai földgázárak, különösen a 2010-es évek második felében, rendkívül alacsony szinten voltak, 10-20 euró/megawattóra között mozgott az ár. De a manipuláció nagyjából idén január-februárban változott, ugyanis Oroszország rájött arra, hogy nem igazán tudja megfagyasztani Európát, ellenben a háború költségei kezdtek felsrófolódni. Az egyre magasabb költségek arra késztették az oroszokat, hogy a megmaradt vezetékes infrastruktúrát próbálják minél jobban kihasználni és a korábban felrúgott szerződéseket ismét teljes mértékben ellátni. A mi régiónkban is most már a korábbi volumeneknek megfelelően érkezik a földgáz. Erről nyilatkozott például az osztrák vagy a szlovák gázipari vállalat is, de Magyarország irányába is tulajdonképpen precízen, a korábbi szerződéseknek megfelelően jön a földgáz.

December óta az augusztusi kiugrásig legalább azt láttuk, hogy folyamatosan csökkent a gáz ára, a legalacsonyabb szint 25 euró körül volt. Mi okozta a lejtmenetet?

Nagyon szerencsés volt az előző fűtési szezon az európai kontinens számára. Egyrészt az ipari gázfelhasználás közel 20 százalékkal esett, ráadásul ez azóta sem állt vissza, tavaly július-augusztusban történt ez a jelentős kiigazítás és azóta sem igazán tudott magára találni az európai ipari gázfelhasználás. Nagyon meleg volt a tél, közel 1,4 fokkal magasabb volt a téli átlaghőmérséklet a sokévi átlaghoz képest, emiatt a fűtési célú felhasználás is csökkent. A harmadik tényező, hogy maguk a szereplők is, amennyire lehetett, spóroltak. Ezen hatások következtében a fűtési szezon végére az európai tárolói töltöttség sokkal magasabb volt, mint a megelőző évben. Akkor, 20-25 százalék, most pedig körülbelül 45-50 százalék volt, tehát sokkal magasabbról indítottuk a tárolók feltöltését. Mára az európai tárolói töltöttség megközelítette a 90 százalékot, ezt a szintet az Európai Unió november elsejére írta elő, tehát a házi feladatot már teljesítette Európa. Sőt, vannak olyan hírek, hogy most már Ukrajnában próbál az Európai Unió több cége bértárolást végeztetni, annyi a gáz.

Mennyi gázt lehetne Ukrajnában eltárolni?

Elég jelentős, 30-40 milliárd köbméternyi extrát lehetne náluk tárolni.

450 milliárd köbméter az éves európai felhasználás, ha jól tudom.

Igen, és körülbelül 100 milliárd köbméter az európai tárolói kapacitás. Tehát nagyon nagy plusz, ami ott van. Nyilván a tárolóknak egy részéből az ukránok is igényelnek, s azt se felejtsük el, hogy háborús ország, az ott lévő tárolásnak van egy extra kockázata. Ezt csak utolsó menedékként teszik most az európai cégek. Igyekeznek bevásárolni a mostani 30-35-40 euró/megawattórás árakon, hiszen a téli határidős árak 50-55 euró/megawattóra mellett vannak. Ez még a mostani magas kamatszint mellett is nagyon jó üzlet, megveszem, mondjuk, 30-ért, télen, 3-4-5 hónap múlva meg eladom 50-55 euróért.

Mekkora most az európai gázfelhasználás, összehasonlítva a háború és a Covid előtti évekkel?

Körülbelül 20 százalékos csökkenés volt a tavalyi évben év/év alapon. Azért nehéz számokat mondani, mert a statisztikák mindig különböző mértékeket figyelnek, de körülbelül 480-500 milliárd köbméterről leestünk olyan 400 milliárd köbméterre.

Mennyire fenntartható ez?

Ez nagyon izgalmas és nagyon fontos kérdés abból a szempontból is, hogy például mi lesz a német ipar jövője. A német ipar alapvetően arra épült, hogy olcsó orosz nyersanyagból készítettek olyan termékeket, amelyeket főleg a Távol-Keletre adtak el, elsősorban beruházási eszközöket, de mellettük természetesen fogyasztási eszközöket is. Most úgy tűnik, ennek a modellnek mind a két lába más irányba fordult. Az olcsó orosz energia nincs jelen, s az az olcsó gáz nem is lesz egy darabig. Az LNG nyilván drágább forrás lesz, mint az orosz vezetékes földgáz, miközben Kína is irányt váltott. Kína sem szeretne a nyugati importra hagyatkozni. Németországban nagyon komoly útkeresés folyik most. Nagyon nagy kérdés, hogy mekkora szerepe legyen az iparnak. Egyébként van egy érdekes politikai vetülete is az ügynek, az ott levő inkább baloldali erők Németországot a deindusztrializáció, tehát a kisebb ipar felé szeretnék vinni. Viszont az látszik, hogy Németország jóléte nagymértékben attól függ, hogy mennyire tud az ipar fennmaradni. A németek keresik azokat a lehetőségeket, ahol kisebb energiafelhasználással nagyobb hozzáadott értéket tudnak előállítani és ebbe az irányba próbálják az iparukat építeni. A korábbi modell tulajdonképpen megszűnőben van.

Mekkora lehet a spórolás, a tudatos fogyasztáscsökkentés aránya? Mekkora mennyiség lehet az, amit ebből a százmilliárd köbméterből megspóroltunk és nem pedig elvesztettünk?

Becslésem szerint olyan 20-30 milliárd köbmétert spórolhattunk meg. Azért nehéz számokat mondani ebben a tekintetben, mert a meleg téli időjárás sokat segített, és nagyon nagy kérdés természetes az is, hogy milyen a gáz ára. Magas gázárnál az emberek természetesen takarékoskodni fognak. Ha ez az ösztönzés nincsen meg, akkor az emberek nem fognak a komfortjukból feladni és akkor a takarékoskodás jóval kisebb mértékű. Az is látszik, hogy az Európai Unió és az európai kormányok is nagymértékben hajtják azt, hogy az otthonok energiatakarékossága javuljon, az emberek energiatudatosabbak legyenek, ez azért a következő öt-tíz évben komoly megtakarításokat hozhat.

Magyarországon a KSH adatai szerint idehaza az első félévben egymilliárd köbméterrel kevesebb gáz fogyott, mint 2022 azonos időszakában. 2022-ben 5,7 milliárd köbméter volt a felhasználás, idén 4,7 milliárd köbméter, ami 18,2 százalékos csökkenés. Ez fenntartható?

Ez a mérték nem fenntartható, mert Magyarországon, ugyanúgy, mint az Európai Unióban, ennek a csökkenésnek a jelentős része abból jött, hogy az ipar visszafogta a tevékenységét. Ha az ipar visszakapcsol, akkor ez a fogyasztáscsökkenés jóval kisebb lesz. Mondok egy konkrét példát: az egyik legnagyobb földgázfelhasználó Magyarországon a műtrágyagyártás, önmagában közel egymilliárd köbméternyi földgázt használ fel. A nagy, Balaton melletti műtrágyagyár például a tavalyi évben elég hosszú ideig nem működött. Ha ez a gyár újra teljes kapacitáskihasználtság mellett termel, akkor már több százmillió köbméterrel magasabb lesz a magyar gázfelhasználás. A műtrágya nagyon fontos dolog, műtrágya nélkül nincsen komoly mezőgazdaság. Nehéz azt megengedni, hogy egy műtrágyagyár huzamosabb időre leálljon, mert az előbb-utóbb jelentős problémát okoz, s főleg nehéz időkben a műtrágyát nehéz importálni, minőségi problémák vannak, nem ugyanaz az anyag, nehéz a gazdákat rávenni arra, hogy egy idegen eredetű anyagot tegyenek a saját termőföldjükre. Ezért az ilyen jellegű spórolást nem látom fenntarthatónak hosszú távon.

És a lakossági fogyasztáscsökkenés fenntartható? A rezsicsökkentésben megawattóránkénti hány eurós árral számoltak?

Abban az esetben nagyobb eséllyel fenntartható, ha a mostani árrendszer fennmarad. Egyelőre nincs arra indikáció, hogy a kormány megváltoztassa a mostani kettős árrendszert. Létezik egy rezsicsökkentett ár átlagfogyasztásig és egy úgynevezett lakossági piaci ár az átlagfogyasztás fölötti mennyiségre, ami egyébként nagyon magas ár, különösen ahhoz képest, hogy mennyire leestek az európai gázárak. Adott esetben a lakossági piaci árat lehetne csökkenteni, de erre sincsen indikáció. Ez nagyon komoly erő, ami visszaveti a fogyasztást. Akinek nagy ingatlanja van és nagymértékben átesik azon a szinten, aminél már piaci árat kell fizetni, ott jelentős spórolás van, hiszen ez éves szinten forint százezreket jelenthet a fűtésköltségben.

Milyen gázt nem használtunk fel az első félévben? A szerződéseknél van akkora rugalmasság, hogy akár húsz százalékkal kevesebbet vásároljunk és vegyünk át?

Érdemes különválasztani az MVM földgázvásárlásait, amelyek alapvetően a lakossági, illetve a kisvállalati gázellátásról szólnak, illetve a piaci szektort. Mindkét esetben van rugalmasság a rendszerben, tudunk visszavágni a szerződések alapján a mennyiségekből. Általában az ipari vagy piaci oldalnak talán könnyebb a feladata, hiszen ott rövidebb távúak a szerződések. Az MVM hosszú távú szerződését az orosz Gazprommal nem ismerjük, de gondolom, hogy ott is van valamekkora rugalmassági tényező.

Húsz százalék nem túl nagy?

Igen, de azért lehet találni vevőt rá, ez egy keresett termék. A kérdés inkább az, hogy mekkora veszteséggel vagy nyereséggel lehet ezt a plusz gázt eladni. Magyarország tavaly vásárolt egy elég jelentős mennyiséget, pont augusztus környékén, rendkívül magas áron. Az a gáz például a hírek szerint még most is megvan a rendszerben.

Milyen szerep juthat a spórolásban a napelemeknek, illetve a gázerőművi termelés esetleges csökkenésének? A nyár közepére átlépte az 5000 megawattot a hazai ipari és háztartási méretű napelemes rendszerek összes beépített kapacitása, vagyis március-áprilisban, sőt, június-júliusban is a napsütötte időszakokban jelentős volt az ipari és a háztartási méretű napelemek termelése. Ezáltal kevesebb energiára volt szükség, mondjuk, a gáztüzelésű erőművek esetében. Ez is benne lehet a csökkenésben?

A földgáz három nagy felhasználási területe közül az áramtermelés volt az itt, Európában, ahol minimális volt a fogyasztás csökkenése, és ez igaz Magyarországra is. Ezen a területen nem volt jelentős változás, egy-két százalékkal csökkent az a földgázmennyiség, amit áramtermelésre használtunk. Paradox helyzet, hogy ahogyan nő a megújuló energia aránya és ahogy például Európában a kőszén, illetve a nukleáris energia visszaszorul, a földgázfelhasználás, amit áramtermelésre használunk fel, még nőhet is. Ugyanis a nagymértékű megújuló energia mellé szükség van kiegyenlítő kapacitásra, az a várakozásom, hogy ez a terület nemhogy csökkenni, hanem valószínűleg növekedni fog a jövőben. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a megújuló energia okozta bizonytalanságot, állandó változékonyságot ki tudjuk egyenlíteni. Minél nagyobb a megújuló beépítettség egy rendszerben, annál nagyobb lesz a földgázfelhasználás, különösen akkor, ha az egyéb tradicionális források aránya csökken.

Honnan érkezik most a legtöbb gáz Európába?

40 százalék körül lesz már idén az LNG-arány, körülbelül 8 százalék Oroszországból, a másik 52 százalék pedig a tradicionális forrásokból, a norvég vezetékes vonalon, Algériából, Líbiából, illetve a belső termelésből érkezik. A korábbi 40 százalékos orosz arányt lényegében LNG-re cserélte fel a kontinens. Idén vezetékesből picivel kevesebb érkezik, mint tavaly. Tavaly mindenki maximumon járatta a mezőit és idén, mondjuk, a norvég mezőknek a karbantartása jóval hosszabb ideig tartott és jóval alaposabb volt. A tavalyi évben ezeket a karbantartásokat nagyrészt kihagyták a cégek, ahol lehetett, de idén ez sokkal mélyebb és hosszabb volt, hiszen ennek van böjtje, hogy ezt a karbantartási időszakot kihagyják a termelő cégek.

Honnan érkezik az LNG? Közel-Keletről, az Egyesült Államokból, illetve Oroszországból is?

Oroszország is, igen.

Mekkora százalékban?

Földgázra nincsen nyugati szankció, ezt mindig ki szoktam hangsúlyozni, Oroszország ráadásul 2021-hez képest 2022-ben növelte az LNG-beszállítást, és idén is körülbelül hasonló mennyiséget szállít. Ez körülbelül 22 milliárd köbmétert jelent, a teljes európai LNG-beszállítás pedig olyan 130-140 milliárd köbméter. Ez azt jelenti, hogy a nyolcada Oroszországból érkezik. A két legnagyobb szereplő a globális LNG-piacon Katar, illetve az Egyesült Államok, plusz még van nagyon sok apróbb szereplő, de Katar és az Egyesült Államok adja, a mennyiség kétharmadát.

Magyarországra honnan érkezik a legtöbb földgáz?

Körülbelül 75 százaléka a teljes felhasznált mennyiségnek orosz földgáz itthon, körülbelül 10 százalék horvát LNG-terminálon keresztül eredetileg cseppfolyós földgázból visszagázosított földgáz és 15 százalék pedig hazai forrás. Érdekesség, hogy az orosz földgáz két irányból jön, az egyik a Török Áramlat, amely Oroszországból indul, Törökországba érkezik, majd onnan Görögországon, Bulgárián és Szerbián keresztül jut Magyarországra. A másik az ukrán tranzit, ahol a földgáz végigmegy Szlovákián, és Ausztriából visszafordulva jön Magyarországra. Az ukrán tranzit 2024 végéig él, addig van Oroszország és Ukrajna között élő szerződés. Alapvetően az a várakozás a piacon, hogy ez a szerződés nem kerül meghosszabbításra, de ettől függetlenül ad hoc alapon valószínűleg a felek megállapodnak majd szállításokban.

Mekkora mennyiséget jelent ez?

A hosszú távú szerződésünk, ami az MVM és a Gazprom között van, 4,5 milliárd köbméterről szól évente. Ebből 3,5 milliárd köbméter jön a Török Áramlaton és körülbelül 1 milliárd az ukrán útvonalon. Lehet, hogy az ukrán tranzit még a jövőben azért használható lesz, de a Török Áramlatnak van szabad kapacitása. Körülbelül tízmilliárd köbmétert szállít ezen Oroszország, ez főleg Szerbia és Magyarország földgázellátását biztosítja. A vezetéknek egyébként közel 16 milliárd köbméter a szabad kapacitása, innen elméletileg még akár többlet gázt is hozhatunk be a jövőben.

Mekkora a magyar kitermelés, illetve mennyivel sikerült növelni az elmúlt hónapokban? A kormány tavalyi energiavészhelyzeti tervében kitűzött cél szerint az évi másfélmilliárd köbméterről kétmilliárdra kellene növelni a hazai kitermelést. A 2000-es évek elején meghaladta a 3 milliárdot a hazai kitermelés.

A hazai kitermelés azért folyamatosan csökken, 1,3‒1,5 milliárd köbméter jelenleg, és valóban van az MVM-nek egy új projektje, amivel kapcsolatban nagyon optimisták a szakemberei, ők bíznak abban, hogy ez megfordíthatja a termelés csökkenését, és elérhetjük akár a 2 milliárd köbmétert. Én azért picit szkeptikus vagyok, azt gondolom, hogy nagyon jó eredmény lenne, ha a mostani szintet fenn tudnánk tartani, az évi 3‒5 százalékos csökkenést meg tudnánk állítani legalább egy évtizedre. Alapvetően a magyar gázmezők csökkenő hozammal bírnak.

Milyen új lelőhelyek jöhetnek számításba Magyarországon?

Magyarország alatt hatalmas, nem konvencionális lehetőségek vannak. A probléma ezekkel az, hogy a kitermelhetőségük nem igazán biztosított. Vagy még nincs ott a technológia, hogy ki tudjuk ezeket termelni, vagy a költségek nagyon magasak. Azt nem lehet tudni, hogy ebben lesz-e változás, de még a 2000-es évek végén próbálkozott egy amerikai, illetve kanadai cég a Mollal közösen az úgynevezett Makói-ároknak a kitermelésében. Akkori becslések szerint körülbelül 600 milliárd köbméter lehet az a gázvagyon, ami Magyarország alatt van, ez nem konvencionális vagyon. Nem tudom igazából megmondani, hogy elérünk-e arra a pontra, hogy kitermelhető lesz. Nyilván nagymértékben függ a gáz árától is.

Milyen gázár esetében éri meg a magyar mezőkön kitermelni?

Erre nem tudok válaszolni. A 2000-es évek vége fele történt kutatások azt mutatták, hogy az akkori technológiával ez nem igazán lehetséges. Most már lehet, hogy elértük azt a szintet, de a költsége nagyon magas. Olcsóbb importálni, mint ezt kitermelni. A szomszédban döntöttek nemrég például arról, hogy a román gázkincset, a fekete-tengeri gázvagyont kitermeli a román OMV-Petrom, illetve a román Romgaz. Ez 2027-től egy-két milliárd köbméternyi többletgázt hozhat Magyarországra. Valószínűleg olyan költséggel fog történni, ami versenyképesebb annál, minthogy mi megpróbáljuk a nagyon nehezen kitermelhető, nagyon mélyen, nagy nyomás alatt lévő, nagyon magas kéntartalmú, nem konvencionális magyar gázt kitermelni.

Honnan jöhet még Magyarországra gáz? Mekkora az LNG-kapacitás és a leendő LNG-kapacitásunk?

Egyrészt érdemes kiemelni azt, hogy Magyarország az Európai Unió része és az Európai Uniónak egyre funkcionálisabb, egyre jobb gázpiaca van. Magyarországnak is az összes szomszédos országhoz van úgynevezett interkonnektora, kivéve Szlovéniát, de az is épül.

Vagyis össze vagyunk kötve velük.

Össze vagyunk kötve, tehát igazából nem lehet csak Magyarországról beszélni. Érdemes magáról az egész Európai Unióról beszélni. Az látszik, hogy a tavalyi gázkrízissel párhuzamosan rendkívül jelentős beruházási aktivitás indult el, ami részben gázkikötők, tehát LNG-fogadóterminálok, részben interkonnektorok építését jelenti. Ennek következtében két-három év múlva teljes mértékben biztosítani tudjuk LNG formájában az európai gázellátást. Nem kell semmifajta korlátozást tenni. Nyilván az ár kérdéses lesz, de ez biztosítható lesz, és Magyarország számára is biztosítja a megfelelő forrásokat. A környéken több fejlesztés is indult, érdemes kiemelni a horvát, krki LNG-terminál bővítését. Görögországban, Alexandrupoliszban van egy LNG-terminál, ott is bővítés folyik. Elérésünk lesz nemsokára az olasz LNG-terminálokhoz, pont ez a bizonyos szlovén interkonnektor segítségével vagy akár a török LNG-terminálokhoz, a déli gázfolyosó fejlesztésével. Tehát nagyon sok irány és lehetőség lesz gázt behozni. Ha tudunk nyitni észak fele is, a lengyelek is bővítik az LNG-termináljukat. Inkább az a nagyon fontos, hogy politikailag és tőkében mennyire tudunk ott lenni. Azért egy LNG-beruházáshoz jószomszédi, jóbaráti viszonyra szükség van az egyes országok között, hiszen minekünk bíznunk kell abban, hogy, mondjuk, vész esetén az LNG-t be tudjuk hozni, másrészt tőkére is szükség van, mert ezek drága beruházások és ilyenkor azért az állami garancia, az állami tőkeberuházás nagymértékben segíthet abban, hogy, mondjuk, az adott ország hozzáférhessen ezekhez a kapacitásokhoz.

Elképzelhető, hogy egy-két éven belül Oroszország ismét megpróbál jelentősebb mennyiséggel megjelenni az európai gázpiacon? Amit nem szállít Európába, azt el tudja adni más területeken?

Nem igazán tudja ezt eladni. Az infrastruktúrája alapvetően Európa felé van kiépülve. Ez azt jelenti, hogy az oroszok a FÁK országokon kívüli exportjuknak körülbelül a háromnegyedét elbukták. Nyilván valamennyi mennyiséget el tudnak adni Törökországnak, el tudnak adni Kínának, illetve cseppfolyós földgáz formájában el tudnak a világpiacon adni, de nekik a nagy üzlet a Gazprom kezében lévő, Európa felé történő infrastruktúra volt. A most eladott volumen töredéke, húsz százaléka vagy még kevesebb annak, amit korábban eladtak Európának. Vannak egyébként arra utaló indikációk, hogy szívesen adnának el. Mondok egy érdekes hírt, egy héttel ezelőtti, az E.ON nevű német cég benne maradt abban a konzorciumban, amely annak idején az Északi Áramlat II-t finanszírozta, az E.ON jelezte is, hogy tulajdonképpen benne maradna ebben, és a Gazprom is jelezte, ha van lehetőség rá, akkor akár az Északi Áramlat 2 fel nem robbantott ágán még lehetne esetleg gázt szállítani. Én azt gondolom, hogy ameddig erre Európa nem szorul rá, addig ez nem fog bekövetkezni. Politikailag a németek nemet mondtak az oroszoknak tavaly, és egyértelműen az LNG irányába léptek. Ez kicsit talán veszélyezteti az ipari termelésük alapját, ami az olcsó orosz gázra épült, viszont politikailag egy ilyen irányt fogadtak el. Nagymértékben fejlesztik az LNG-kapacitásaikat, az ország rendszerét erre állítják át, azt gondolom, hogy a hajó elindult egy irányba, innen nehéz lesz visszafordítani.

A kőolaj piacán milyen mozgások tapasztalhatók? Június eleje óta lassú, de folyamatos növekedés látható a Brent árában, 70 dollár körüli szintről 86 dollárra ment fel. Miért?

Nagyon érdekes ez a piac, az látszik, hogy a keresleti oldal nagy fellendülése kezd visszaesni, ennek ellenére az árak emelkednek. Ennek az az oka, hogy Oroszország, illetve Szaúd-Arábia is bejelentett egy jelentős kínálatcsökkentést. Először Oroszország jelezte, hogy júniustól félmillió hordó/nappal csökkenti a termelését, majd Szaúd-Arábia is bejelentette, hogy szeptembertől jelentős termeléscsökkentésbe kezd, ami azt jelenti, hogy a negyedik negyedévben ez a piac deficites lesz. A becslések szerint a globális kőolajpiac napi kétmillió hordóval kisebb kínálattal szembesül, mint amekkora a kereslet. Ilyenkor csökkenni szoktak a készletek, ez már az adatokon látszik is, különösen a finomított termékek esetén, ezt mi, magyar autósok is jelentősen érezzük. Igazán nagy dráma nem is a kőolajnál, hanem például a dízelnél van. A dízel nagykereskedelmi ára, dollárban számítva, 40 százalékkal nőtt májushoz képest, miközben a nyersolaj ára eddig 17-18 százalékkal emelkedett.

Mi ennek az oka?

Sem Ázsia, sem Európa gazdasága nem túl erős, talán csak az Egyesült Államok gazdasága muzsikál jobban, viszont a dízelkészletek jellemzően az ötéves átlag körül vagy az alatt vannak, nagyon alacsonyak a készletek. Ez egyébként igaz a benzinre is, mindkét finomított termék esetében historikusan alacsonyak a készletek. Ennek több oka is van, egyrészt a Covid alatt nagyon sok finomítói nagyberuházás elhalasztódott, és ezek most kerülnek átadásra. Ha egy finomító elkészül, több hónap, mire felfut a tevékenysége, nem tud azonnal megjelenni a piacon. A Covid alatt nagyon sok finomítót bezártak, hiszen az volt a beszéd az iparágon belül, hogy az olajkorszak elérte a csúcsát, 2019 az olajkereslet csúcsa. Ezzel szemben idén körülbelül két és fél millió hordó/nappal nagyobb a kereslet a globális olajpiacon, mint akkor. Másrészt a tavalyi évben rengeteg finomító csúcsra járatta magát, hiszen rendkívül jó marzsok voltak, tartott a piac attól, hogy Oroszország kiesésével nagyon magas árak lesznek, ami a dízelt, illetve a benzint illeti, most pedig nagyon jelentős leállások voltak, hiszen ezeket a finomítókat is, akárcsak az olaj és gázmezőket, időnként karban kell tartani. Azt gondolom, hogy az év végéig maradhatnak ezek a nagyon magas árrések, ami a dízelt, szemben a nyersolajjal illeti, és talán a jövő évben enyhülhet ez a feszültség. Az tény, hogy, ameddig májusban 12-15 dollár volt a felára a dízelnek egy hordó nyersolajhoz képest, most olyan 25-40 dollár.

Oroszország miért dönt úgy, hogy még kevesebb kőolajat ad el, hogy csökkenti a kitermelését? Akkor még kevesebb pénze lesz ebből, hiszen egy öt-tíz dolláros olajáremelkedés nem feltétlenül mérhető össze azzal a kieséssel, amit sok tízmillió hordó el nem adása jelent.

Ez nagyon jó kérdés, sokan felteszik ugyanezt a piacon is. Oroszország úgy indokolta ezt a lépést, hogy ezzel is támaszt akar adni a kőolajáraknak. Ezzel a kínálatszűkítéssel a saját kőolajuk diszkontját is csökkenteni szeretné a benchmark árakhoz képest, hiszen a nyugati szankciók miatt jelentős diszkonttal forog az orosz Ural típusú kőolaj, mondjuk, a Brenthez vagy a dubai benchmark olajokhoz képest. Lehet olyan olvasata is ennek a döntésnek, hogy Oroszország a háború megkezdését követően mesterségesen is kicsit felpumpálta a termelést, és emiatt most van egy természetes visszavágás, hiszen ezt bár rövidtávon lehet növelni, van egy böjtje egy idő után. Illetve adott esetben lehet, hogy nekik azért vannak már termelési problémáik is, elképzelhető, hogy nem teljesen önkéntes a döntés. Nem tudjuk pontosan, mi megy Oroszországban, amióta a háború megindult.

Szaúd-Arábia miért döntött a kitermelés csökkentése mellett úgy, hogy a szaúdi kormány elméletileg a nyugati kormányok, legalábbis az Egyesült Államok egyik szövetségese a térségben?

Szaúd-Arábia esetében kicsit érthetőbb a döntés, ugyanis nagyon érdekelt abban, hogy legalább 80 dolláros kőolajár legyen. A költségvetése a 80 dolláros kőolajra van beállítva, ha jelentősen az alá esik a kőolaj ára, akkor a szaúdiak költségvetésében problémák lesznek, még úgy is, hogy egyébként a termelési mennyiséget valamelyest csökkentik. Mindenképpen az az érdekük, hogy 80-100 dollár körüli olajár legyen. Ott van számukra az egyensúlyi ár, az ugyanis nem túl magas ahhoz, hogy a keresletet negatívan érintse, viszont annyira meg elég, hogy Szaúd-Arábia költségvetési bevételei biztosítottak legyenek. Én nem hiszem, hogy ez a Nyugat ellen lenne, egyszerűen arról van szó, hogy Szaúd-Arábia befolyása az OPEC-en belül nő. Ne felejtsük azt se el, hogy az amerikai palaolajtermelés növekedése láthatóan lassul, ami azt jelenti, hogy a kontrollt a globális olajpiac fölött egyre inkább újra az OPEC tudja kézben tartani és ezt a pozíciót igyekszik is a vezető állam, Szaúd-Arábia kihasználni.

Több ország is jelentős hasznot húzhat az orosz nyersolaj feldolgozásából, majd az átcímkézés után, az európai országnak eladásából. Mekkora lehet ennek a mozgásnak a volumene?

Láthatóan nagyon komoly mértékben változott az egész piac, India, amely korábban szinte alig vásárolt orosz kőolajat, most napi két-két és félmillió hordó olajat is vesz adott esetben, ott olyan öt és félmillió hordó körül van a feldolgozókapacitás, és ennek egy része exportra megy. Nyilván egy-egy nagyobb részét indiai vevők is megvásárolják, hiszen India nagyon gyorsan növeli a kőolajfogyasztását, de ennek egy része elmegy exportra, s adott esetben ez vissza is juthat az európai piacra. Ilyen értelemben India valóban keres a nyugati szankciós politikán. Ez igaz egyébként Kínára is. Kínában talán Indiához képest is nagyobb exportálható kapacitásmennyiség van finomítókból, bár a kínai finomítók egy jelentős része alacsonyabb komplexitású, nem tudnak olyan jó termékeket előállítani, amilyen Európának kell. De akkor ezt a kevésbé komplex terméket megvásárolja egy indiai finomító, ott nagyon jó a finomítói kapacitás minősége, és ebből a kevésbé jó minőségű termékből csinál európai standardú terméket és azt adja el. Ebből India és Kína valóban komolyan keres.

Idehaza az elmúlt hónapokban igencsak jelentős üzemanyag-áremelkedést lehetett látni. Mi volt ennek az oka?

Számolgattam egy kicsit azzal kapcsolatban, hogy a dízel ára, mondjuk, május közepéhez képest, ami a kiskereskedelmi árat jelenti, körülbelül 100 forint/literrel nőtt. Ebből körülbelül 50 forint/liter tulajdonítható a dízel árrésének, ahogy említettem, 12-15 dollár/hordóról most olyan 35-40 dollár/hordóra nőtt. Körülbelül 15 forintot jelent a forint gyengülése a dollárral szemben, a maradék 35 forint pedig a nyersolaj áremelkedését, illetve a kis- és nagykereskedelmi marzsoknak a változását jelenti. A legfontosabb tényező egyértelműen az, hogy a dízel ára rendkívüli mértékben nőtt a nyersolajhoz képest. A benzinnél is hasonló folyamatot láttunk, de a mérték ott egy picit kisebb, mint a dízelnél.

Mire lehet számítani? Hol lehet a csúcs idehaza árban és időben?

Sajnos nem lehet számítani arra, hogy az ár nagymértékben csökkenjen. Ha megnézem a legfontosabb tényezőket, a nyersolaj esetében is enyhe emelkedést várok. A forint helyzete nagyon bizonytalan, a dollár elérte a mélypontját és innen erősödni fog, emiatt szintén emelkedésre számítok. A dízel, illetve a benzin nagyon magas árrése pedig valószínűleg az idei évben fennmarad. Talán a jövő évben, ha jönnek új finomítók be a világpiacra, csökkenhet. De ez összességében inkább enyhe áremelkedést indukál az év fennmaradó részére. Január 1-jétől viszont jelentős tényező lesz, hogy a magyar kormány, hogy megfeleljen az európai uniós előírásoknak, 32,5 forinttal megemelte a benzin és a dízel jövedéki adóját is, amire rápakolódik még az áfa, ami azt jelenti, hogy körülbelül 41 forinttal fog mindkét termék ára emelkedni. Ez szinte biztosan egy az egyben megjelenik majd az árakban.

A nyár végén még ön számít áremelkedésre?

Igen, bár ennek a mértéke szerintem most már nem lesz jelentős, talán öt-tíz-tizenöt forint/literes áremelkedést tudok elképzelni év végéig. Egy fontos tényező lehet, ami ebben a prognózisban kockázat, mégpedig az, ha a világgazdasági helyzet jelentősen romlik. Most azt látjuk, hogy Kínából nagyon gyenge gazdasági adatok jönnek. Európa is erőteljesen nyögdécsel, ellenben az USA-ban a gazdasági aktivitás meglehetősen erős. De van olyan félelem a piacon, hogy előbb-utóbb az amerikai gazdaság is jelentősen lelassul. Ez visszavetheti a kőolaj árát.

Ha a brent vagy az urali típusú nyersolaj árát nézzük, mire számít a következő hónapokban, illetve az év végére?

Én azt gondolom, hogy ez a 85-90 dolláros brent árszint lesz az év végéig. Abban hiszek, hogy az OPEC ereje most nő és az OPEC körülbelül ezt a szintet szeretné. Neki, illetve Szaúd-Arábiának a 90 dolláros év végi olajár az optimális állapot.