2026 tavaszán a Hormuzi-szoros forgalmának visszaesése néhány nap alatt megmutatta, mennyire összekapcsolódott a világ földgázpiaca: az európai TTF napon belüli ára átmenetileg 60 euró/MWh fölé ugrott. A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a konfliktus előtt a szoroson haladt át a globális LNG-kínálat csaknem ötöde, így egy közel-keleti szállítási zavar közvetlen európai árkockázattá vált.

Ez az új helyzet egy látszólagos ellentmondásra világít rá. Bár Európa 2022 után látványosan csökkentette az orosz vezetékes gáztól való függőségét, mégsem lett kevésbé érzékeny a külső eseményekre. A regressziós elemzés azt mutatja, hogy 2022-től a globális gázárindex havi változásai szorosabban mozognak együtt az európai árakkal, és mind a drágulás, mind az árcsökkenés nagyobb európai reakciót vált ki.

Vezeték helyett tanker

A változás mögött az európai gázbeszerzés átalakulása áll. A korábbi orosz vezetékes modellben a kontinens erősen kötődött néhány fizikai útvonalhoz, hosszú távú beszállítói kapcsolathoz és árazáshoz. Az LNG viszont hajón szállítható, és jelentős része oda indulhat, ahol a vevők magasabb nettó árat kínálnak. Az Európai Unió Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségének jelentése szerint az EU 2025-ben rekordmennyiségű, 146 milliárd köbméter LNG-t importált.

A diverzifikáció ráadásul nem azonos a világpiactól való függetlenedéssel. Az Egyesült Államok 2025-ben már az uniós LNG-import 58 százalékát adta, ami az EU teljes gázkeresletének nagyjából negyedével volt egyenértékű. Ugyanez a jelentés azt is rögzíti, hogy az LNG az uniós gázellátás közel felét adja, vagyis Európa ma jóval közvetlenebbül versenyez a szállítmányokért Kínával, Japánnal, Dél-Koreával és más nagy vevőkkel.

Ennek következménye jól látszott 2026-ban. A Hormuzi-szoroson átmenő LNG-forgalom visszaesése után az ázsiai és az európai spot árak gyorsan megugrottak, a második negyedévben a TTF átlagára 32 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Március és június között Ázsiában átlagosan 2,1 dollár/MMBtu prémium alakult ki az európai árhoz képest, ami arra ösztönözte a rugalmas LNG-szállítmányok egy részét, hogy Európa helyett az ázsiai piac felé forduljanak.

Mit mutatnak a számok?

Ha megvizsgáljuk, hogy egy százalékpontos globális gázárváltozás milyen európai árváltozással jár együtt, akkor érdekes kép rajzolódik ki előttünk. 2011 és 2021 között egy 1 százalékpontos globális dráguláshoz átlagosan 1,12 százalékpontos európai emelkedés társult, míg 2022-től ugyanez az érték 1,23 százalékpontra nőtt.

A lefelé mozgó áraknál hasonló eltolódás látható. 2011-2021 között egy 1 százalékpontos globális árcsökkenéshez átlagosan 0,93 százalékpontos európai csökkenés társult, míg 2022 után 1,14 százalékpontos. Egy 10 százalékpontos globális havi drágulás tehát a korábbi minta alapján körülbelül 11,2, a 2022 utáni minta alapján 12,3 százalékpontos európai árnövekedéssel jár együtt. Azaz egy ilyen forgatókönyv esetén most 1,1 százalékpontos többlet-áremelkedés van az öreg kontinens gázáraiban.

Még látványosabban nőtt a két változó közötti kapcsolat erejét mérő úgynevezett R² mutató. Az érték 0,75-ről 0,94-re nőtt, tehát a 2022 utáni időszakban jóval szorosabb lett a kapcsolat. Ez az együttmozgás még akkor is meglepően magas, ha figyelembe vesszük, hogy a felhasznált globális földgázindex maga is tartalmazza az európai TTF-et az amerikai Henry Hub és a japán-északkelet-ázsiai ár mellett, hiszen az öreg kontinens indexének súlya csupán 33,33 százalékos.

Út a gázszámláig

Egy 10 százalékos LNG-drágulás természetesen nem jelent 12 százalékos azonnali emelkedést egy magyar, német vagy francia háztartás gázszámláján, mert a nagykereskedelmi ár és a lakossági tarifa között szerződések, fedezeti ügyletek, adók, hálózati díjak, támogatások és árszabályozás állnak. A globális sokk ettől még megjelenhet az áram- és távhőköltségekben, az élelmiszerárakban vagy a műtrágyán keresztül a mezőgazdaságban. A közel-keleti konfliktus és a magasabb gázárak például a nitrogénműtrágya-termelést is visszafogták Európában és Ázsiában.

Az ipari vállalatok számára a változás még közvetlenebb, mert egy korábbi időszak alapján kalibrált fedezeti stratégia ma már rosszul mérheti fel a gázárkockázatot. A pozitív béta 1,12-ről 1,23-ra emelkedése körülbelül 10 százalékkal magasabb együtthatót jelent. Azaz aki eddig nem európai kontraktussal fedezte a gázárakat, annak finomhangolnia kell a modell együtthatóit.

Nem kisebb, más

Európa gázellátása tehát bár függetlenebb lett az orosz piacoktól, az árszintnek nagyobb lett az együttmozgása a globális árakkal. A globális index és az európai havi gázárváltozások statisztikai kapcsolata ugyanis 2022 után szorosabb lett, miközben a reakció mértéke is növekedett mind áremelkedés, mind pedig árcsökkenés idején. Azaz Európa az orosz vezetékektől való távolodással nem szüntette meg a gázfüggőségét, csak a regionális kapcsolatot cserélte világpiaci kockázatokra.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, a BCE egyetemi docense, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője