Európában évente nagyjából 80 oktatási programon tanít innovációt és vállalkozástant az EIT Health, mondta el az InfoRádió Aréna című műsorában Fürjes Balázs Zoltán regionális igazgató. „Vannak olyan programjaink, ahol PhD-sekkel foglalkozunk, hogy amikor a tanulók befejezik a tanulmányaikat, akkor segítsük őket kijutni a piacra.

Arra képezzük a tanulót, hogy hogyan élhet meg a piacon az ötletével, hogy hogyan tudja azt piacosítani,

akár egy cégen belül, akár saját maga” – tette hozzá.

Egyetemi kutatási programokat keresnek, amelyeket összehoznak a vállalatokkal és kezdetben finanszíroznak – ismertette a regionális igazgató. „A legnagyobb hiba, amit látunk az az, hogy az egyetemi kutatási projektek nem valós piaci igényekből kezdődnek. Úgy gondolkodnak, hogy »kitaláltunk egy technológiát, és majd keresünk hozzá egy alkalmazási területet«. De ez nem szokott jóra vezetni. – jegyezte meg. –

Fordítva kellene gondolkodni:

felmérni, mi a valós piaci igény és arra hogyan lehet megoldást találni” – magyarázta.

Fürjes Balázs Zoltán szerint a másik fontos kiindulópont, hogy a projekt elején legyen kép a csapat felállásáról. „Számos alkalommal látjuk, hogy jön egy egyetemi csapat prezentálni, és amikor egy vállalati ember csak megkérdezi, hogy »jó, és ki lesz a vezérigazgató ebben a csapatban«, akkor ledermednek, hogy »erről még nem beszéltünk, nem gondolkodtunk«. Projektszemlélet van, adminisztratív módon, hogy például a következő két évben hogy tudjuk ezt a projektet lezárni és egy írásos riporttal a végeredményt letenni az asztalra. Ebből viszont nem lesz társadalmi hasznosság” – fűzte hozzá.

Nem a tanulmányon dolgozó PhD-seket kell átképezni vállalkozókká, véli a regionális igazgató, hozzátéve, sokszor az a tapasztalatuk, hogy ezek a fiatal tudósok nem bíznak meg senkiben, így egy külső cégben sem.

Hiányzik a kockázatvállalási hajlandóság

Fürjes Balázs Zoltán arra is beszélt az Arénában, hogy az EIT Health évről évre a legjobb modelleket igyekszik kiválasztani az Európai Unióból az egyetemi kutatások hasznosítása érdekében. „Évenkénti belső ciklusban kiválasztunk olyan programokat, ahol a kutatócsoport egy vállalattal működik együtt. Olyan programokat, ahol egy egyetem, vagy más intézet egy innovációs programot valósít meg, ami valamilyen szempontból új, vagy pedig egy accelerator épít fel valahol, ami startupokat fog kiönteni magából. Ehhez olyan üzletet elindító segítségeket adunk, mint mentorok, befektetések, vállalati kapcsolatok” – sorolta.

A cél, hogy a kutatások és a cégek – az amerikai mintára – Európában is összekapcsolódjanak,

hangsúlyozta Fürjes Balázs Zoltán. „Sehol nincs egy olyan sűrű közeg, mint a Kendall Square-en, Cambridge-ben, ahol a világ legtöbb startupja van egy négyzetméteren. Hogy ezt hogyan lehet Európában megcsinálni? Egy ilyen hálózatosodással, ahol a legjobb ökoszisztémákat kiválaszva – Barcelona, Erlangen, Mannheim, Párizs, London, Stockholm, Koppenhága –, ezeket összekötve segítjük őket egymástól tanulni, illetve a legjobb gyakorlatokat máshová is elterjesztjük” – fogalmazott.

Az innovációt támogató ökoszisztémák kialakításához

az emberre van szükség:

„akik döntésképesek, erőforrások fölött rendelkeznek, nyitottak és együttműködnek” – hangsúlyozta a regionális igazgató, aki szerint a döntésekhez szükséges kockázatvállalási hajlandóság ugyanakkor a közép-európai régióban hiányzik. „Nálunk szerintem kevésszer lehet hibázni.

Nálunk nagyon az eredményt díjazzák, és nem azt, hogy valaki egyáltalán megpróbálta

– emelte ki. – És mivel sokszor kevés figyelmet fordítunk az előkészítésre és a valós célok kitűzésére, így utólag, egy hiba esetén nem lehet eldönteni, hogy az ember rontotta el, vagy a környezete nem engedte, és tanulunk belőle és legközelebb jobb lesz” – magyarázta.

Fürjes Balázs Zoltán szerint a döntések meghozatalához működő modellek behozatalával és mentorprogrammal tudnak segíteni.