Míg Magyarországon jelentősen csökkent a népesség az elmúlt évtizedekben, a többi visegrádi országban stagnált, vagy még növekedett is. Ennek az az oka, hogy már a rendszerváltáskor idősebb volt a magyarországi társadalom, mint a régió többi országában – derül ki Tóth G. Csaba, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet demográfus-közgazdászának legfrissebb kutatásából.

A tanulmány szerzője az InfoRádióban elmondta: az elmúlt három évtizedben Csehországban és Szlovákiában nagyjából három százalékkal növekedett, Lengyelországban pedig stagnált a népességszám, Magyarországon viszont mintegy hat százalékkal csökkent a lélekszám 1990 óta. Tóth G. Csaba hozzátette: abban nincs különbség a négy említett ország között, hogy mindenhol meglehetősen alacsony a termékenység, ez pedig körülbelül 14-15 százalékkal csökkentette a népességet 2020-ra. A várható élettartam emelkedésében sem voltak nagy különbségek a V4-ek között, nagyjából 5-7 százalékkal növelte a lakosság számát az a tény, hogy egyre tovább élünk. Szintén fontos befolyásoló tényező a vándorlási egyenleg, amiben vannak eltérések a négy ország összevetésében, a hazai hivatalos statisztikai adatok szerint azonban itthon vándorlási többlet volt, ami pedig értelemszerűen nem okozhatott népességcsökkenést

„Ez azt jelenti, hogy harminc év alatt többen vándoroltak be Magyarországra, mint amennyien elvándoroltak”

– magyarázta a demográfus.

A pozitív mérleg az 1990 utáni időszakban kezdetben a határon túl élő magyarok bevándorlásának volt betudható, később pedig a környező országokból származó munkavállalási célú bevándorlásnak. Ennek köszönhetően a KSH vonatkozó adatai alapján a nemzetközi vándorlási egyenleg inkább növelte a lakosságot Magyarországon.

A negyedik és talán legfontosabb befolyásoló tényező, hogy már 1990-ben idősebb volt a népesség idehaza a másik három visegrádi országhoz képest. Tóth G. Csaba szerint ezzel magyarázható, hogy a V4-ek közül csak Magyarországon lett kisebb a lélekszám 1990 óta. Mint fogalmazott,

a kezdeti korszerkezet Lengyelországban és Szlovákiában több mint 10 százalékkal növelte a népességet 2020-ig, Csehországban is volt kisebb emelkedés, Magyarországon viszont kisebb visszaesés volt tapasztalható.

A közgazdász szemléltetésképpen felhozott egy példát, ami szerinte jól mutatja, milyen szerepe és hatása van a kezdeti korszerkezetnek. Ha két ország közül az egyikben 30 év körüli, a másikban pedig 60 év körüli az átlagéletkor, más tekintetben viszont nincs jelentős különbség közöttük, tehát nincs nagymértékű elvándorlás és bevándorlás, a termékenységi ráta változatlanul 1,5 és a várható élettartam egy teljes időszakban változatlanul 75 év, akkor ebben az esetben az idősebb ország népessége gyorsabban kezd csökkenni. Tóth G. Csaba magyarázata szerint ennek az a legfőbb oka, hogy kevesebb a szülőképes korú nők száma, így kevesebb gyerek születik, továbbá mivel a 60 év körüli átlagéletkorú országban több az idős ember, nyilvánvalóan többen fognak meghalni rövid vagy középtávon.

Összefoglalva Magyarországon azért csökkent nagyobb számban a népesség 1990 és 2020 között Szlovákiához, Lengyelországhoz és Csehországhoz képest, mert már harminc évvel ezelőtt több volt az időskorú ember idehaza, mint a többi említett országban.

Tóth G. Csaba felidézte, hogy már a rendszerváltást megelőző bő harminc évben is jóval alacsonyabb volt a termékenységi ráta Magyarországon, mint a V4 másik három tagállama esetében. Idehaza 1960 és 1990 között 1,9 volt a termékenységi ráta, míg a többi visegrádi országban bőven 2 felett. Mint fogalmazott, a magyarországi termékenység „tradicionálisan alacsony a régióban”, illetve befolyásolja még mindezt az is, hogy hány nő jelenik meg a munkaerőpiacon vagy hány nő van jelen a felsőoktatásban. Tóth G. Csaba szerint ilyen szempontokat is figyelembe kell venni akkor, ha azt vizsgálják, Magyarországon miért kezdett el előbb csökkenni a termékenység, mint a másik három országban.