A magyarnemzet.hu MSZP-s forrásoktól úgy értesült: a bizonytalanság egyik oka a hosszú parlamenti ülésszak utáni nyári szünet. A másik állítólag az, hogy a szocialisták nem szeretnék idő előtt a belső vitákra irányítani a sajtó figyelmét.

A portál szerint sokan győzködik Hiller Istvánt, hogy ismét legyen a párt vezetője, de ő inkább a választmány elnöke szeretne maradni. Állítólag még az is elképzelhető, hogy a választási vereség miatt lemondott elnök, Tóth Bertalan is újból jelöltetné magát.

A magyarnemzet.hu értékelése szerint az eddigi legerősebb jelölt minden bizonnyal Nemény András, őt Molnár Zsolt budapesti elnök is támogatja. Márpedig az MSZP legnagyobb szervezete éppen a fővárosi. Viszont a szombathelyi polgármester egyelőre csak homályos utalásokat tett az indulási szándékra, de hivatalosan még nem jelentett be semmit.

Elképzeléseiről saját közösségi oldalán úgy fogalmazott:

nagy szükségét látja egy modern, tartalmában és szervezeti struktúrájában is a mai kor kihívásaira hatékonyan reagáló szociáldemokrata párt létének.

A portál szerint azonban MSZP-ben nem mindenki ért egyet a megújulás szükségességével. Erről mondta azt Mesterházy Attila volt pártelnök, hogy valójában a pártban nem akarnak radikális változást, ami azonban szükséges ahhoz, hogy az MSZP a „saját haláltusáját túlélje”.

Vannak ellenben olyan szocialista politikusok is, akik gyökeres átalakulást szeretnének. Ilyen Ujhelyi István az MSZP EP-képviselője is. A lap idézi a politikust, aki Facebook oldalán azt írta:

„El kell fogadnunk, hogy az MSZP brandje avíttá vált, megkopott, az elmúlt évtizedek alatt elhasználódott […]

ki kell tudni mondani, hogy elhervadt a szegfű”

Ennek dacára Újhelyi István június végén mégis visszalépett a pártelnöki jelöltségtől. Ezt azzal indokolta: a megújítására vonatkozó javaslatai ugyan „inspiráló vitákat” indítottak el, de az MSZP jelentős személyiségei befeszültek, és egyértelművé tették, hogy nem Ujhelyivel képzelik el a párt vezetését.

A szocialista EP-képviselő még hozzátette: "Le is fagyott a belső rendszerünk, egyre inkább látszott, hogy ismét nem a kifelé való megerősödésünk, hanem a belső harcaink viszik el az ­energiát.”