Az ülésen felolvasott levelében a KDNP elnöke rámutatott, a kommunizmus évtizedei alatt még beszélni sem lehetett a világháborúk utáni idők magyar áldozatairól, a megemlékezés pedig lehetetlennek tűnt.

"Megfogyva bár, de törve nem, megmaradtunk. Akiknek el kellett hagyni szülőföldjüket, szívós munkával teremtettek új otthont. Ma már hazajárnak, és az a legfontosabb, hogy van hová menni, mert él a felvidéki magyarság" - fogalmazott Semjén Zsolt.

Bayer Zsolt publicista arról beszélt, hogy "a huszadik század átgázolt rajtunk, magyarokon, a kitelepítettek mégsem adták fel a hitet, hogy életben kell maradni. A mostani ünnepen ne felejtsünk el emlékezni azokról sem, akiket innen zavartak el, a zsidókról és a svábokról" - mondta Bayer Zsolt.

Az Országgyűlés 2012-ben Komárom polgármestere, Molnár Attila (Fidesz-KDNP) kezdeményezésére nyilvánította a Felvidékről kitelepítettek emléknapjává április 12-t, mert 1947-ben ezen a napon kezdődött a szlovákiai magyar lakosság kitelepítése.

A határozatban rögzítették: az Országgyűlés szükségesnek tartja a méltó megemlékezést a benesi dekrétumok miatt a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített magyarságról.

Komárom az elmúlt évtizedben a kitelepítések emlékvárosának szerepét töltötte be. A helyi Kecskés László Társaság felvállalta a felvidéki kitelepítettek ügyét, könyveket és kiadványokat is megjelentettek a témával kapcsolatban. Kecskés László helytörténész volt a Klapka György Múzeum megalapítója, őt Révkomáromból telepítették Komáromba.

Az 1945-ös Benes-dekrétumok a magyar és német lakosságon torolták meg Csehszlovákia széthullását, a nem szláv népességet megfosztották állampolgárságától, vagyonától és állásától. Csaknem 170 ezer magyar hagyta el emiatt az állam területét, javait kényszerűen hátrahagyva.