Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár az Országgyűlésben rendezett egészségügyi vitanap után szerdán egy, az egészséggazdasággal foglalkozó konferencián mutatta be a szakma képviselőinek a kormányzat egészségügyi reformjának vállalásait.

Az államtitkár előadása elején hangsúlyozta, nem vettek ki pénzt az egészségügyből, azt azonban elismerte, hogy ez nem látszik meg a magyar, és elsősorban a fővárosi egészségügyi ellátás és az intézményhálózat állapotán.

„Nagyon egyszerű azt mondani, hogy pénzkivétel történt, holott ez tényszerűen nem igaz. Jól látszik, hogy több mint 200 milliárd forinttal került több a kasszába 2015-ben, mint a 2009-es évben, és mindez úgy került bele, hogy nem látszik az eredményen. - fogalmazott Ónodi-Szűcs Zoltán.

"Nem hiszem, hogy bárki, aki itt ül a teremben, azt mondhatná, hogy az egészségügyben lehet tapasztalni elégedettséget”  - fogalmazott az államtitkár.

Az egészségügyben a humán erőforrás kérdése a legégetőbb – emelte ki Ónodi-Szűcs Zoltán. Az orvosok átlagéletkorának növelése és az elvándorlás problémája globális jelenség, az utánpótlás-hiány megállítására ösztöndíjrendszert alakítottak ki. Az államtitkár beszámolója szerint a számok azt mutatják, hogy míg 4 éve 800-900 orvos kért hatósági bizonyítványt külföldi munkavállaláshoz, addig tavaly már 480-an. Ónodi-Szűcs Zoltán azt is kiemelte, hogy a szakdolgozók elvándorlásának megállítása a legsürgetőbb, hiszen az OECD átlaghoz képest 35 százalékkal kevesebb ápoló dolgozik a rendszerben.

A konferencia után Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár bértárgyalási találkozóra sietett. A tárgyalások témája, hogy a garantált bérminimumot emeljék, ez egy egyforma béremelést jelenthet minden egészségügyben dolgozó számára, vagy a bértábla kinyitásával differenciáltabb béreket biztosítsanak. A béremelés hogyanja még vitatott, de a pénz már biztosított - nyomatékosította az államtitkár. 

„Van egy történelmi pillanat, amikor egy óriási pénztömeget kap meg az egészségügy – ez olyan 167 milliárd forint. Ennek több mint a felét szeretnénk fordítani mindenképpen béremelésre, és többlépcsős emelésben állapodjunk meg, legalább három-négy évre előre. Az idén szeretnénk ezt elkezdeni” - vázolta a terveket az államtitkár.

Jelezte: a garantált bérminimum miatt a bértáblák alja "összemosódott", így most az a kérdés, hogy legyen-e a mostani bérhez képesti relatív azonos mértékű béremelés, vagy a pénz elég arra, hogy "kinyissák" a bértábla alsó és felső részét, és legyen differenciált bér.

Ónodi-Szűcs Zoltán azt is elmondta, hogy három olyan ügy – radikális reform – van, amelybe a költségvetési források bővülése miatt bele tudnak vágni: a kancellári rendszer kialakítása, a budapesti ellátás újragondolása és a szociális ágyak leválasztása az egészségügyről. Ez utóbbi vállalást vakmerőnek, de szükségesnek tartja az államtitkár.

„A szociális ellátórendszer kapcsán nem arról van szó, hogy szeretnénk pénzeket megtakarítani az egészségügy számára, hanem arról van szó, hogy szeretnénk felkészülni a demográfiai jövőképre. A következő három-négy évben szeretnénk kivezetni ezt a fajta ellátási formát a kórházak portfóliójából, és eközben szeretnénk, ha egy jóval nagyobb méretű kapacitás jelenne meg a szociális ellátórendszeren belül, aki meg tudna felelni ennek a kihívásnak” - fejtette ki Ónodi-Szűcs Zoltán.

A kancellári rendszert is nehéz lesz végigvinni az államtitkár szerint.

 „A kancellári rendszertől nem azt várjuk, hogy a teljes adósságot le lehessen dolgozni. Azonban mi azt gondoljuk, hogy az még sincs jól, hogy az összes döntés a kórházak falain belül születik meg. Szeretnénk létrehozni egy olyan entitást, ami felelősséget kell, hogy vállaljon azért, hogy egy terület lakosságának mit kell megkapnia” - fogalmazott Ónodi-Szűcs Zoltán.

Az államtitkár arról is beszámolt, hogy november elsejétől a közbeszerzés kötelező dokumentációját internetalapúvá tennék, a központi beszerzéseket, valamint az intézmények egyéni és a konzorciumban folyó közbeszerzéseit is szeretnék transzparenssé tenni.

Az új budapesti kórházról azt mondta, a fővárosi intézmények vezetőivel áttekintették, hogy a következő 5-10 évben mire lesz szükségük az agglomerációban élőknek.

"Nem akarunk presztízsberuházást" - szögezte le, hozzátéve, a lakossági igényeket szeretnék kielégíteni, és "erre legalább kétféle verzió van", ezek kerülnek a kormány elé, és "bármelyik valósul meg, szuperkórház lesz".

Az államtitkár felvetette, vajon mi a "szuperkórház": új kórháznak számít-e, ha egy olyan telephelyen, ahol eddig négy pavilon volt, azok helyén ezer ágynyi kórház létesül, vagy csak az az új kórház, ha azokat elosztjuk három telephelyen.

"Ha mindkettő szuperkórház, akkor szuperkórház fog épülni" - szögezte le.

A két tervezet

Cserháti Péter elmondta, az elmúlt 25 évben egyetlen jelentős kórházfejlesztés zajlott a fővárosban állami forrásból, annak ellenére, hogy a budapesti gyógyintézmények 75 százaléka 1980 előtt, 28 százaléka pedig 1900 előtt épült. Azt is kiemelte, hogy az egészségügyi fejlesztési források 13 százaléka jut a Közép-Magyarországi régióba, miközben ez a régió 4,3 millió embert ellátásáért felelős, az ellátottaknak pedig mindössze 55 százaléka budapesti lakos. Miközben az orvos és szakápoló elvándorlás is leginkább a fővárost sújtja.

Cserháti Péter az új budapesti kórházfejlesztés előkészítéséért felelős miniszteri biztos a 3. Egészséggazdasági konferencián elmondta a nagy volumenű fővárosi kórházberuházásra két tervezet van a kormány előtt, a döntés akár április végén is megszülethet.

Az Egészséges Budapest Program keretében két tervet dolgoztak ki a fővárosi kórházi fejlesztésre. Az egyik tervezet szerint egy új kórházcentrumot hoznának létre.

„A kórházcentrum pozitívuma, hogy egy nagy intézményt létrehozni, a kapacitásokat összehangolni kompromisszumok nélkül tervezni, nagyon kellemes és jó dolog, nincsenek építési kockázatok – vagy jóval kisebbek. Ma a higiéné szempontjából is az hírlik, hogy Nyugat-Európában is 20-30 évenként kiürítik a kórházakat. Úgy orvostechnológiai szempontból, mint higiénés szempontból elavulnak, a rezisztens kórokozótörzsek annyira megtelepednek az intézményekben, hogy néha nincs más megoldás, mint a radikális változtatás"- mondta a miniszteri biztos.

"Nagyon óvatos becslés a 140-150 milliárd forint magára a beruházásra, de abban a pillanatban, ahogy ez a zöldmezőben vagy akár a belvároson belül kell megtenni, az ingatlanmegszerzés, a közművesítés és a közlekedésfejlesztés költségei szekunder volumenekként megjelennek” - fejtette ki a miniszteri biztos.

 A másik terv Cserháti Péter beszámolója szerint versenyképes a kórházcentrum ötletével anyagi és politikai szempontból is. Eszerint egy nagy és két további új kórházcentrumot alakítanának ki.

„A másik verziót is nagyon alaposan kidolgoztuk, ahol egy nagy, a Budai Campus néven említhető fejlesztés, és a két további nagy centrum mellett próbáljuk a megyei kórház szinten animálni azokat a fővárosi kórházakat, akik arra képesek. Hét ilyen kórházról gondoljuk azt a fővárosban, hogy ez végigvihető, és a mi számításaink szerint összességében a forrásvolumen erre az első ütemre tulajdonképpen alig haladja meg a KEOP-forrásokkal együtt is egy ilyen nagy fejlesztés volumenét. Nem reménytelen az, hogy egy jelentős lépést tudunk tenni előre” - fogalmazott a miniszteri biztos.

Egymilliárd forintból készültek el az előzetes tervek, a kórházszakmai egyeztetéseken túl vannak, már a további partnerekkel, mint például a Budapesti Közlekedési Központtal is egyeztettek. A koncepció elkészült, és a kormány előtt van, a döntés megszületése a napokban várható, a megvalósíthatósági tanulmányt pedig december 15-éig szeretnék beterjeszteni.

Kevés a kórház, sok a beteg Magyarországon

Velkey György, a Magyar Kórházszövetség alelnöke előadásában a magyar egészségügy teljesítményének, az orvosok és szakdolgozók béreinek és népegészségügyi kérdéseknek a régiós összehasonlítására vállalkozott.

 Velkey György szerint sok a beteg Magyarországon.

„Ezt a legegyszerűbben a különböző megbetegedési, illetve halálozási statisztikákból mondhatjuk, amiben igen siralmasan állunk. A daganatos betegségek aránya jóval felette van a szomszédos országok daganatos betegeihez képest – ami rengeteg betegterhet jelent az ellátórendszernek. Még riasztóbb az elvesztegetett egészséges életévek száma: a szomszédos országokhoz – Szlovákiához, Csehországhoz, Lengyelországhoz – képest is azt lehet mondani, hogy nagyságrenddel nagyobb” - hangsúlyozta a Magyar Kórházszövetség alelnöke.

Velkey György arról is beszélt, hogy az OECD felmérés szerint kevesebb a beteg a kórházakban, mint Ausztriában vagy Németországban, főleg ha azt is hozzávesszük, hogy a magyarok egészségügyi állapota jóval rosszabb, mint az osztrákoké vagy a németeké, azonban a kórházi tartózkodása a betegeknek jóval hosszabb, mint a régiós átlag.

A kórházszövetség alelnöke a legfrissebb felmérésekre hivatkozva elmondta, nincs sok kórház Magyarországon, és a kórházi kiadások sem haladják meg a környező országok számait. Velkey György mégis a szakmai struktúra átalakításában, és az ebből adódó hatékonysági tartalék kihasználásában látja a jövőt.

„A térségi rendszer, ami alkalmas lehet már komoly gondolkodásra, hiszen egymillió körüli beteg esetében lehet átalakítani struktúrát, és lehet koncentrálni ellátásokra. Tehát azt gondolom, hogy amikor sok vagy kevés kórházról – és ebben való mozgástérről – beszélünk, akkor ebben érdemes gondolkodni” - fogalmazott az alelnök.

Velkey György felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban a magyar egészségügyben az egyik legrosszabb az esélyegyenlőség megvalósulása. Szerinte szükséges, hogy elérjen az ellátás a hátrányos helyzetű lakossághoz is.

A kórházszövetség elnöke elmondta, hogy a beteglétszámhoz képest kevés az orvos Magyarországon, főképp azt figyelembe véve, hogy a betegek minden panaszukkal kizárólag az orvoshoz szeretnek fordulni, illetve az orvosok sokszor kénytelenek a hiányzó ápolói személyzet munkáját is részben átvállalni.

„A regisztrált orvosok közel 30 ezres számához képest már nagyon sokan külföldön vagy ágazaton kívül vannak" - hangsúlyozta Velkey György.

"Világosan ki kell mondanunk, hogy az orvosi, közalkalmazotti bérből középosztálybeli életstátuszt nem lehet végezni, és ebből adódóan az orvosi kar teljessége – néhány szent őrültet leszámítva – egérutakat keres a megélhetésére, mert erre van kényszerítve. Kiszívódik az energia a közellátásból, egy szociális kommunikációra sokszor alkalmatlan, kiégett ember marad. Nagyon sokszor csak becsületből marad benne, megpróbálja menteni a menthetőt” - mondta a Magyar Kórházszövetség alelnöke.

Velkey György végezetül hozzátette: a GDP arányában az egészségügyi kiadások jelentős mértékben csökkennek, ez az egészségügy egyik legnagyobb baja.