A Süddeutsche Zeitungban az újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó bécsi tudósítója, Michael Frank a cikk bevezetőjében azt fejtegette: állampolgárok, jogászok, társadalomtudósok felvetik a kérdést, hogy az új alkotmány megalkotását illetően a magyar kormány részéről mi indokolta a "rendkívüli sietséget". "Nem volt alkotmányozó gyűlés, nem lesz népszavazás" - írja Frank, hangoztatva: még konzervatív beállítottságú polgárok is kifogásolják, hogy az alkotmány egy párt, sőt talán egy ember, Orbán Viktor alkotmánya lesz.

A cikkíró szerint a magát " tulajdonképpen nem is demokratának, hanem forradalmárnak" tekintő Orbán Magyarországot és a magyarokat egyaránt "kiválasztott népként" akarja új életre kelteni. Ezért az alkotmány bevezetője, a preambulum egy "magyar hitvallás" - fogalmaz Michael Frank, utalva az Isten, a király, a haza fogalmakra, amelyek - mint vélekedik - egy XIX. századi szöveg pátoszával szabják meg az új alkotmány szellemét. A szöveg a koronát nemzeti jelképként említi, Szent Istvánt nemzetalapítóként dicsőíti, a magyarok földjét keresztényként definiálja - írja Frank, utalva arra is, hogy az országot többé nem Magyar Köztársaságnak, hanem Magyarországnak nevezik majd. Azaz - mint hozzáteszi - azt az elnevezést, amelyet az 1989-es fordulatkor demokratikus vívmányként vezettek be, most törlik.

A kritikus magyar értelmiség felháborodott. A kevésbé gyanakvók - mint a cikkíró fogalmaz - az alkotmánynak a "magyarságra" való hivatkozással történő "nacionalizálását", illetve az alaptörvény "klerikalizálását" ugyan anakronisztikusnak tekintik, számukra mindez azonban nem olyan "veszélyes". Jogi elemzőknek ugyanakkor nem tetszik a dolog. A nemzeti klerikális hangsúlyt ugyanis Frank szerint a konkrét törvényi megfogalmazások egyértelművé teszik.

A cikkíró a továbbiakban megemlíti, hogy "a népakaratnak engedve" a gyermekek után járó szavazati jog - "még" - nem került bele a törvénybe. Utal ugyanakkor arra, hogy "a jövőbeni nemzedékek érdekében" a későbbiekben a kiskorú gyermek édesanyja számára mégis biztosítható egy további szavazati jog. A családot a férfi és a nő kötelékének nevezi, azaz - mint Frank hozzáteszi - kizárja a homoszexuális partneri kapcsolatot. Mint írja, az ideológiai-populista pontok mellett az új alkotmány a parlament, valamint az alkotmánybíróság súlyát a kormány javára csökkenti. Utal arra, hogy az alkotmánybíróság a jövőben költségvetési és adókérdésekben gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik majd. Megemlíti, hogy a jövőben egy sor törvény csak kétharmados többséggel fogadható el.

A jövőbeni kormányoknak és koalícióknak rendkívül nehéz lesz majd az Orbán által keresztülvitt törvények megváltoztatása - véli a Süddeutsche Zeitung tudósítója, aki szerint az új alkotmány mindennek ellenére a közvetlen törvényi utasítások helyett több kérdésben is játékteret hagy. Ez - mint vélekedik - a médiatörvényről Európában folytatott, heves viták következménye is. "A kívülről jövő erős ellenszél nélkül az ország még szigorúbb alkotmányt kapna " - véli a tudósító.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung Jobboldali forradalom című elemzésében a cikkíró, Maximilian Steinbeins bevezetőjében beszámol egy közelmúltban az alkotmányjog változásairól tartott tanácskozásról és egy ott bemutatott videoklippről, amely 1989-ben a többi között a húszas évei közepén járó, háromnapos szakállal rendelkező, nyitott fehér inget viselő, rövidre nyírt, fekete hajú Orbán Viktort ábrázolja. Az a fiatalember azonban - mint írja - többé nem létezik. A 2011-es Orbán Viktor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, és nem csak az, hanem kétharmados többségének köszönhetően a demokratikus Magyarország történetében a legnagyobb hatalommal rendelkező miniszterelnök. Megvan a hatalma ahhoz, hogy - mint a cikkíró fogalmaz - az országnak egy teljesen új alkotmányt adjon. A 2011-es év Orbán Viktora - fogalmaz Steinbeins - nem gondol arra, hogy, hogy eközben bárkivel is kompromisszumról tárgyaljon, ellenkezőleg: az új alkotmányt - ahogy nevezik, a húsvéti alkotmányt - "ő és emberei egészen egyedül írták."

A továbbiakban a cikkíró a többi között beszámol a Fidesz és a KDNP nemzeti konzervatív szövetségének egy évvel ezelőtti, a korrupciós botrányok által szétzilálódott szocialisták felett aratott választási győzelméről, amely Orbán Viktort kétharmados többséghez juttatta. Emlékeztet arra, hogy Orbán az eredményt a választási fülkék forradalmának nevezte, amellyel megbízást kapott arra, hogy az országot új alkotmányos alapokra helyezze. Steinbeins szerint tudatos volt a forradalom kifejezés választása, az ugyanis szakítást jelent a múlttal. A forradalom az, ami 1989-ben nem történt meg, és most több mint 20 éves késéssel meg kell valósítani. A forradalom szó kiválasztásával Orbán Viktor választási győzelmét a magyar választók preferenciáinak kifejeződéséről a kommunista iga elleni nemzeti felkelésre értelmezi át - vélekedik a szerző, hozzátéve: azt ugyanakkor nem vizsgálják, vajon a magyarok egyetértenek-e ezzel az értelmezéssel.

A cikkíró úgy véli, hogy mindez rányomja bélyegét az új alkotmány tartalmára, hangoztatva, hogy már a preambulum sem hagy semmi kétséget afelől, hogy nem egy világi köztársaság alkotmányáról van szó. "Az alkotmány célja az arról való gondoskodás, hogy Magyarország nemzeti konzervatív maradjon, függetlenül attól, hogy a jövőbeni választások milyen eredményt hoznak" - vélekedik Steinbeins, aki szerint "bizonytalan, hogy Orbán számítása bejön-e".