Ez derült ki az Amszterdami Egyetem kutatásából, amely arra utal, hogy a „fősodorral” szembeni politikai erők egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert Európában.

A 31 országban több mint 100 politológus által készített elemzésből kiderül: a tavalyi országos választásokon az európai polgárok rekord arányban, 32 százalékban szavaztak az úgynevezett „establishment-ellenes” pártokra, szemben a 2000-es évek eleji 20 százalékkal és az 1990-es évek eleji 12 százalékkal.

A Matthijs Rooduijn, az Amszterdami Egyetem politológusa által vezetett kutatás eredményeit a csapat kizárólag a Guardian című brit liberális lappal osztotta meg.

"Vannak ingadozások, de az alapvető tendencia az, hogy a számok folyamatosan emelkednek" - mondta Rooduijn. "A fősodorba tartozó pártok szavazatokat veszítenek, az establishment-ellenes pártok erősödnek. Ez azért számít, mert számos tanulmány kimutatta, hogy amikor a populisták megszerzik a hatalmat, vagy a hatalom feletti befolyást, romlik a liberális demokrácia minősége" – fejtegette.

Már a brit torykat is szélsőjobbosnak akarták kikiáltani

A holland csapat metodikájában ugyanakkor az is szerepelt, hogy „elgondolkodtak a lehetőségen, hogy egyes hagyományos európai jobboldali pártokat szélsőjobbosnak minősítsenek”. Szerintük ez kifejezné, mennyire jobbra tolódott az európai politika a „nativista, autoriter szélsőjobb hatására”.

„Sokat beszéltünk arról, hogy átminősítjük a brit konzervatívokat, Mark Rutte VVD-jét Hollandiában, a Les Républicains-t Franciaországban és az ÖVP-t Ausztriában" - mondta. "Végül nem tettük, mert nem a nacionalizmus volt a fő irányvonaluk. De a jövőben talán megtehetjük”.

A Guardian évek óta nyomon kíséri az általa populistának nevezett pártokat és részt vett az úgynevezett PopuList (Popu Lista) öt évvel ezelőtt beindításában. Ennek munkatársai az idén 234 pártot minősítettek establishment-ellenesnek Európa-szerte, közéjük sorolnak 165 „populista” pártot (többségük a szélsőbal vagy szélsőjobb felé húz). Továbbá, megneveztek 61 szélsőbaloldalinak és 112 szélsőjobboldalinak minősített szervezetet. Értelmezésük szerint a populisták a szélsőjobbosok és szélsőbalosok között vannak.

Ahogy a The Guardian megfogalmazza: „a populizmus általában jobboldali vagy baloldali „befogadó ideológiával” kombinálva a társadalmat két homogén és ellentétes csoportra osztja, a „tiszta népre” és a „korrupt elitre”, és azt állítja, hogy minden politikának a „nép akaratát” kell kifejeznie”.

Támogatói szerint azonban itt egy demokratikus korrekcióról van szó, amely az egyszerű embereket részesíti előnyben az elitekkel, az érdekcsoportokkal és a bebetonozott berendezkedéssel szemben. Bírálóik szerint a hatalmon lévő populisták gyakran felforgatják a demokratikus normákat, aláássák az igazságszolgáltatást és a médiát, vagy korlátozzák a kisebbségi jogokat, néha úgy, hogy lépéseik mandátumuk lejárta után hosszú idővel is érvényben maradnak.

"A populisták számára minden, ami a "nép akarata" és a politikai döntése végrehajtása közé áll, az rossz" - mondta Rooduijn. "Ebbe beletartoznak mindazok a létfontosságú fékek és ellensúlyok - szabad sajtó, független bíróságok, a kisebbségek védelme -, amelyek a liberális demokrácia alapvető részét képezik."

A cikk nem hagyja ki, hogy ne említse meg Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és a lengyel Jog és Igazságosság kormánypártot. Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt is populistának nevezi, csakúgy, mint Skandináviában a Finnek pártját és a nemrég koalícióban kormányra került Svéd Demokratákat.

Másoknak jelentős mértékben nő a népszerűsége. Az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) egy évvel a választások előtt kényelmesen vezet a felmérésekben, a német AfD 22%-ra duplázta várható szavazatarányát, és a második helyen áll, megelőzve a balközép SPD-t. Franciaországban úgy tűnik, Marine Le Pennek soha nem volt ilyen jó esélye az elnökségre.

Görögországban három kemény jobboldali, nacionalista párt nyert parlamenti mandátumot a júniusi szavazáson, és míg Spanyolországban a Vox júliusban elvesztette képviselőinek több mint egyharmadát, a populista és lázadó pártok a most novemberig tartó választásokon dönthetnek Szlovákia, Lengyelország és Hollandia kormányáról.

A kutatók szerint a tendencia mögött számos tényező áll.

Mi foglalkoztatja a kutatók által populistának tartott szavazókat?

"A nagy problémájuk mindig is a bevándorlás volt. Ez még mindig fennáll, de a kultúra iránti aggodalmak már csak a választóik kis részét foglalkoztatják. Messze túlléptek ezen a törzsközönségen és a választók aggodalmainak egész sorát használják ki” - nyilatkozta Daphne Halikiopoulou, a Yorki Egyetem politológusa, a PopuList társszerzője a Guardiannek.

Például: egyesek a karanténokkal és a vakcinákkal voltak elfoglalva és előtérbe kerülnek a „kultúrháborús” témák – a gender elmélet, a történelem, a nemzeti identitás szimbólumai - és a klímaváltozás is (amit a Guardian klímaválságnak nevez). Mások a megélhetési válság és az ukrajnai háború témáira „kapaszkodtak fel”.

Halikiopoulou szerint olyanok is a szélsőjobboldalra szavaztak, „akik korábban soha nem szavaztak, és akiktől nem is várnánk ezt: idősebb nők, városi szavazók, a művelt középosztály” - mondta. Hajlandók elfogadni a tekintélyelvűséget, ha a vezetőik gazdasági stabilitást hoznak – tette hozzá.

Andrea Pirro, a tanulmány másik társszerzője, a bolognai egyetem összehasonlító politológusa szerint

részben a mainstream - a nagy, jobbközép és balközép gyűjtőpártok – a hibásak, mert fokozatosan elszakadtak a társasalmi igényektől.

„Az a megítélés terjedt el róluk, hogy ezek olyan szervezetekké váltak, amelyek fő célja a kormányra kerülés és így nem reagálnak az emberek aggodalmaira, ezért gyakran hibáztatják őket a problémáikért” - mondta. Az elitellenes pártok viszont azt az imázst építették fel, hogy válaszokat kínálnak és a választók egyre inkább hajlandók esélyt adni a még nem kipróbált alternatív lehetőségeknek.”

Cas Mudde, a Georgia Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora, aki megfogalmazta a populizmus széles körben elfogadott definícióját, viszont azt mondta, hogy valójában nem sokat nőtt az elitellenes és különösen a radikális jobboldali pártok alapvető támogatottsága.

"Ami nőtt, az a választók azon csoportja, akik tolerálják őket" - mondta. "Azok, akik a francia elnökválasztás első fordulójában nem szavaznának Le Penre, de a másodikban igen. Ez a csoport nagyon-nagyon megnőtt".

Egyes elemzők szerint ugyanakkor túlzók azok a félelmek, amelyek szerint Európa „beleszeret a szélsőjobboldalba”. Szerintük a centrum ellenállóbb, mint azt a közvélemény-kutatások és a választási eredmények sugallják.