Kabul nyári eleste idején, amikor a nyugati országok azzal voltak elfoglalva, hogy kimenekítsék polgáraikat és afgán dolgozóikat, a külvilág gyorsan elfeledte az augusztus 29-i dróncsapást, amely 10 családtag halálát okozta. Először az volt a magyarázat, hogy a kabuli reptéri káosz közepette merényletet elkövető Iszlám Állam egyik militánsára csaptak le.

Csakhogy, Zamarai Ahmadit tévesen nevezték meg a terrorszervezet tagjaként. A férfi egy nyugati jótékonysági szervezetnek dolgozó segélymunkás volt. A hibás döntés hét gyerek életébe került, amikor a család udvarán álló kocsiba becsapódott egy Hellfire rakéta. Az amerikai hatóságok kártérítést ígértek, de konkrét felelősöket nem akarnak bíróság elé állítani.

Ahmadi esete csak egy a New York Times által megszerzett Pentagon-dokumentumok között, amelyek a lap szerint arra utalnak, hogy az amerikai „drónháborúk” „súlyosan hibás hírszerzési anyagokra és hibás célmeghatározásra” épültek. Ennek eredménye az lett, hogy több mint ezer polgári lakos halt meg.

„Egyetlen egy aktában sincs nyoma a felelősség elismerésének vagy fegyelmi eljárásnak” – írta a lap. Bár egyes esetekről beszámolt a sajtó, a New York Times szerint néhány százzal kevesebb polgári lakos halálát említették nyilvánosan. A lap több olyan esetet is említ, amikor – bár civileket öltek meg a dróncsapások – az amerikai hatóságok semmilyen hibát nem ismertek el.

Például Tokar szíriai falu határában egy 2016. júliusi dróncsapásban

a jelentések szerint 85 militánst öltek meg. Valójában azonban 120 falusit.

2015 novemberében az iraki Ramadiban egy Iszlám Állam-létesítménybe „azonosítatlan nehéz tárgyat vonszoló személyre” csaptak le. Kiderült, hogy a „nehéz tárgy” egy gyerek volt, aki meghalt az akcióban.

A lapjelentés szerint a rossz minőségű vagy pontatlan megfigyelési felvételek nagyban hozzájárultak a hibás célmeghatározáshoz.

Közben az amerikai támadások polgári túlélői gyakran fogyatékosságokkal élnek együtt, amit drága pénzen kellene kezelni, de közülük „kevesebb, mint egy tucat” kapott „bánatpénzt”.

A New York Times az ügyben megkérdezte Bill Urban századost, az amerikai Központi Parancsnokság szóvivőjét. Ő azt mondta, hogy „még a legjobb technológia sem garancia arra, hogy ne történjenek hibák.

„Szorgalmasan dolgozunk, hogy elkerüljük az ilyen eseteket és sajnáljuk, ha ártatlanok halnak meg”

- mondta.

Az ügy nem vet jó fényt a megosztott Egyesült Államokban a progresszívok hősének kikiáltott Barack Obama korábbi elnökre, aki „a történelem legprecízebb légikampányának” nevezte a dróncsapásokat, amelyekkel minimalizálták a polgári áldozatokat. A megfigyelési anyagokat azonban félre lehet értelmezni, „alakzatban motorozó és azonnali támadásra készülő férfiak lehetnek egyszerűen motorral közlekedő férfiak” – jegyezte meg a lap.

Obama jogászai ráadásul találtak egy jogi formulát a polgári halottak számának mérséklésére: a drón csapásövezetében tartózkodó összes, katonai korú férfit „ellenséges harcossá” minősítették, függetlenül attól, hogy civilek voltak-e, hacsak később egyértelmű hírszerzési anyag nem igazolta ártatlanságukat.