Amíg Theresa May miniszterelnök saját pártja lázadóit puhította, a parlamenti elnök elintézte. A reszelős hangjáról és borzas hajáról ismert, Németországban „rendet, csendet!” felkiáltásaival kultikus figurává vált John Bercow azt mondta: egy 1600-as évekbeli szabály szerint nem lehet egy ülésszakban kétszer ugyanazt a törvényjavaslatot benyújtani a brit alsóháznak, ha azt már elutasították, illetve ha nem tartalmas alapvető módosításokat.

Azaz, May miniszterelnök hiába kezdte a maga oldalára állítani lassan pártja keményvonalas magját,

az eheti uniós csúcs előtt már nem tudja megkísérelni a „válásról” szóló brexitegyezmény elfogadtatását.

A hétvégén már úgy tűnt, a miniszterelnök újabb hatalmas összeggel hajlandó megnyerni a kormányát életben tartó, de egyezménye ellen szavazó északír unionista pártot, abban a reményben, hogy a DUP átállása hasonlóra késztetné saját pártja keményvonalasait is.

Biztató jel volt, hogy a keményvonalas brexitpártiak egyik kulcsfigurája, a nazális hangjáról, Harry Potter-szemüvegéről és halszálkás öltönyéről ismert Jacob Rees-Mogg azt mondta: támogatni fogja főnökét, mert a Brüsszellel kialkudott egyezmény jogi értelemben lehetővé teszi az unióból való kilépést, és ez jobb mint a semmi, különben elúszik a lehetőség.

Vele szemben Boris Johnson volt külügyminiszter, a keményvonalasok másik vezéralakja határozottan nemet mondott, és közölte:

vissza kell menni Brüsszelbe és még keményebben meg kell szorongatni az EU-t a válási egyezmény kérdésében.

A kormányfővel szembeszálló, de fogyatkozó konzervatív csoport azt is értésre adta: esetleg megfontolja a jelenlegi alku támogatását, cserébe azért, hogy May május elmúltával már ne legyen miniszterelnök. A kormányfő ellenajánlata erre az a sajátos húzás volt, hogy jelezte: hajlandó meneszteni brexit-főtárgyalóját, a keményvonalasok által gyűlölt Olly Robbinst.

Úgy tűnik, ezeket a forgatókönyveket jegelte most a parlamenti elnök. Mivel a brit törvényhozás a múlt héten már kizárta az alku nélküli brexit lehetőségét, May mehet Brüsszelbe, hogy halasztást kérjen a brexit időpontjára.

Európa fővárosában közben már nem nagyon tudják követni a londoni eseményeket.

„Miért kéne a 27 tagállamnak még csak gondolkoznia is a halasztásról, amikor törölték az alkuról szóló brit parlamenti szavazást?”

– tette fel a kérdést Guy Verhoftadt, az Európai Parlament brexitügyi referense. „Ideje lenne, hogy az ország és az európai polgárok érdekét helyeznék a pártérdekek elé” – mondta.

Verhofstadt mellett Macron francia elnök is maximum egyhónapos hosszabbítást tudna elfogadni. Velük szemben Angela Merkel német kancellár és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke pedig akár egy évet is. Ha ez bekövetkezne, akkor a britek számára feltétel lenne, hogy európai parlamenti képviselőket válasszanak, mint a többi tagállam.

Közben az európai vezetők már nem is rejtegetik, hogy kínjukban nevetgélnek a briteken. Mark Rütte holland miniszterelnök egy Monty Phyton-szkeccs lovagjához hasonlította Mayt, akinek levágják a kezét és a lábát és erre azt mondja: na jó, egyezzünk ki döntetlenben! A dán kormányfő pedig megjegyezte: nehéz olyannak segítő kezet nyújtani, aki ezt zsebre dugott kézzel várja. Franciaország Európa-ügyi minisztere pedig Brexitnek nevezte el a macskáját, mert "nyávog, hogy ki akar menni, aztán amikor kiengedném, megáll az ajtóban és nem mozdul".