Meghatározták azt a 20 legfontosabb gént is, amelyeknél a legszembetűnőbb különbséget lehetett kimutatni az olimpiai bajnokok és a nem sportolók között, segítségükre a Steve Horvath-féle epigenetikai óra volt. Az eredményekkel kapcsolatban az Index beszélgetett a tanulmány vezető szerzőjével, dr. Radák Zsolttal.

A csúcssportolók életmódja rendkívül fegyelmezett, szigorú edzésprogramokkal, táplálkozási tervekkel és mentális felkészüléssel tarkított, ami már egész fiatal korban megkezdődik. Pont e miatt

a túlterhelés miatt él a köztudatban, hogy a versenysport nem egészséges, túlfeszíti a húrt. Pedig már 15 éve tudjuk, hogy a Tour de France-os kerékpárosok 7,3 évvel tovább élnek, mint a nem kerékpározók, persze ízületeiket jobban terhelik, de a rák-, a szív- és keringési betegségek előfordulása jóval alacsonyabb.

Genetikai tényezők is hozzájárulnak az élsportban elért sikerekhez, de ez nem magyarázza 100 százalékosan a sportolók és nem sportolók közötti élettartambeli vagy egészségügyi különbségeket.

A legújabb bizonyítékok arra utalnak, a testmozgás átalakítja az epigenomot is.

A Testnevelési és Sporttudományi Egyetem új tanulmányában azt vizsgálták, hogy a sportolóknál, konkrétan magyar aranyérmes olimpikonoknál van-e különbség a kronológiai és biológiai életkor között. Ez az egyik első olyan tanulmány, amely olimpiai aranyérmesek öregedési folyamatait analizálja, és határozottan cáfolja a versenysportról eddig a fejünkben élő (tév)képzeteket.

10 nő, 49 férfi és 332 kontrollalany vett részt a vizsgálatban, az olimpiai bajnok sportolók között voltak vívók, tornászok, kajakozók, kenusok, öttusázók, úszók, birkózók, vízilabdázók, egy labdarúgó és rövidpályás gyorskorcsolyázók – mind aranyérmesek.

Az olimpikonok részletes kérdőívet töltöttek ki egészségi állapotukról, iskolázottságukról, életmódjukról, beleértve a testmozgási szokásaikat is. Ezt ugyanúgy megcsinálta a téli olimpiát nyerő testvérpár, a több mint 100 éves tornásznő és a bajnok vízipólósok is. Nagy segítségünkre a Steve Horvath-féle epigenetikai óra volt – mondta el dr. Radák Zsolt.

Azok a férfi bajnokok, akik a mintavétel előtti 10 évben még aktívak voltak, lassabb epigenetikai öregedést mutattak.

Náluk erősebben jelentkezett a fizikai, szellemi frissesség, mint azoknál, akik korábban abbahagyták a versenysportot. De a sportágak között is tapasztaltak különbséget, a birkózóknál nem jelentek meg olyan hangsúlyosan a sportos élet előnyei, a biológiai kor csökkenése. Nagy valószínűséggel azért, mert mint az összes súlycsoportos versenyzőnek, nekik is nagyon komolyan kell fogyasztaniuk versenyek előtt, rövid idő alatt leadni sok-sok kilogrammot, és ez megterheli a szervezetet.

Mivel ez már tizenévesen elkezdődik, megmagyarázhatja, hogy a birkózóknál nincs olyan szoros kapcsolat a sportolás és az öregedéslassítás között.

Ha ki kell emelni, melyek a legegészségesebb sportok, a vívás és a vízilabda tűnik annak, de van rétegződés a sportok között a szociális környezet alapján is.

A mozgás csodája dr. Radák szerint, hogy a testedzés alatt a vázizmok vér- és oxigénellátása a nyugalmi érték százszorosa is lehet, a szív és az agy vérellátása is nő, míg a zsigeri szerveké jelentősen csökken, a mozgás minden szervünkre kedvezően hat. Az élsport tehát nem csak a teljesítmény és a példaképek szempontjából fontos, az élsportolók kevesebb betegséggel tovább élnek, mert a fizikai aktivitás jobb, a korral kapcsolatos eredményeket mutat.