Az A23a jégtábla története 1986-ig nyúlik vissza, amikor leszakadt az antarktiszi jégtábláról. Azóta a tengerfenéken, majd egy óceáni örvényben rekedt, mígnem decemberben kiszabadult és megkezdte északi útját. A jéghegy mérete lenyűgöző: egykor 3900 négyzetkilométeres volt, jelenleg körülbelül 3500 négyzetkilométeres, ami nagyjából az angol Cornwall megye méretének felel meg.

A melegebb vizek hatására a jéghegy folyamatosan olvad és gyengül. Oldalai helyenként 400 méter magasak, ami meghaladja a londoni Shard felhőkarcoló magasságát. A műholdfelvételek tanúsága szerint a jégtábla széleiről folyamatosan törnek le kisebb-nagyobb darabok, de most már folyamatosan halad az Egyesült Királyság tengerentúli területének számító Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek felé.

A BBC beszámolója szerint – amit a Portfolio szemlézett – Mark Belchier, a dél-georgiai kormány tanácsadójaként dolgozó tengeri ökológus rámutatott a potenciális veszélyekre: „Déli-Georgia a jéghegyek sodródási útvonalában fekszik, így mind a halászatot, mind az élővilágot érintő hatások várhatóak.”

A térségben korábban is okoztak már problémákat hasonló méretű jéghegyek. 2004-ben az A38 nevű jégdarab zátonyra futása jelentős pusztítást okozott a pingvin- és fókakolóniákban. A terület értékes királypingvin-populációknak, valamint több millió elefánt- és prémes fókának ad otthont.

Bár az A23a keletkezése nem köthető közvetlenül az éghajlatváltozáshoz, a szakértők szerint a jövőben egyre gyakoribbá válhatnak a hasonló jelenségek. Az Antarktisz instabilitása a melegebb óceán- és léghőmérséklet miatt fokozódik, ami várhatóan nagyobb jégtömbök leszakadásához vezet – olvasható.