„Hogy miért vált globális csatatérré ez a kis kaukázusi köztársaság? Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor két dolog miatt. Az egyik, hogy Örményországra nagyon sokáig Oroszország utolsó regionális szövetségeseként tekintettek, és ez az utóbbi időben változásnak indult” – mondta Kránitz Péter Pál, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója az InfoRádióban, hozzátéve: az örmény kormány nagyon szoros együttműködést alakított ki az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval is. A másik kérdés pedig, ami miatt mindenkinek a szeme Örményországra vetült, az azeri–örmény békefolyamat, ugyanis az elemzők túlnyomó többsége úgy értékelte, hogy ha az ellenzék alakíthat kormányt Örményországban, akkor a békefolyamat kisiklik, és akár egy újabb eszkaláció is beköszönhet a karabahi konfliktus történetében – mondta az elemző.

Az egész hátterében az áll, hogy van egy örmények lakta terület Azerbajdzsánban, a karabahi terület, amelyet Örményország nagyon sokáig uralni tudott, de orosz segítséggel. Pár évvel ezelőtt viszont Azerbajdzsán végül lerohanta ezt a területet, és az oroszok sokak szerint cserben hagyták az örményeket.

A szakértő szerint nagyon árnyalni kell ezt a képet. Mint fogalmazott, „az oroszok annyiban nem hagyták cserben az örményeket, hogy az ő kétoldalú együttműködésük, védelmi megállapodásaik csak Örményország nemzetközileg elismert területére vonatkoztak. Tehát az nem volt elvárható, hogy az oroszok beavatkozzanak Hegyi-Karabah területén az azerbajdzsáni haderő ellen. Ez a második karabahi háború 2020-ban volt, de egy későbbi ponton,

2021-22-ben már átlépték az azerbajdzsáni fegyveresek Örményország határát, és 2022-ben már 241 négyzetkilométert tartottak ellenőrzésük alatt. Ez volt az a pillanat, amikor Oroszországnak segítenie kellett volna, mégsem tette meg. Ekkor nyitott Örményország a Nyugat felé.

Mint megjegyezte, egyébként Magyarország is ekkor vettük fel újra a diplomáciai kapcsolatot az örményekkel, és azóta tart ez az egyre eszkalálódó örmény–orosz diplomáciai konfliktus, ami a választási kampányban rendkívül élesen kiéleződött. Az oroszok nagyon súlyos kereskedelmi korlátozásokat vetettek ki az örményekre, hogy ezzel is befolyásolják a választás kimenetelét.

Bár még nem teljes a választási eredmény, tehát még viszonylag alacsony a feldolgozottság, a kormánypárt, a Polgári Szerződés valamivel átlépte az 50 százalékot. Még nem lehet végső eredményről beszélni, de így nem lenne meg az alkotmányozó többség, amire nagyon számított a kormánypárt. Tehát

úgy tűnik, hogy nem történik nagy fordulat Örményországban, és jelen állás szerint két oroszpárti ellenzéki párt jut be a parlamentbe.

A legnagyobb ellenzéki erő most 23 százalék körül áll. Az Erős Örményország a szinte mindenki által oligarchának hívott Samvel Karapetian pártja, ő a világ 1044. leggazdagabb embere, Oroszországban gazdagodott meg, többek között a Gazprommal üzletelt a 90-es években. Tavaly decemberben alapították, nagyon nyíltan oroszpárti, és újraírná a karabahi békeszerződés-tervezetet. A második legerősebb párt pedig, ami bejuthat szintén a parlamentbe, sőt nagyon úgy néz ki, hogy be is fog, most 9-10 százalékon áll, ez az Örményország Szövetség, ami egy pártszövetség, ez pedig Robert Kocsárján korábbi örmény és még korábbi karabahi de facto államfőnek a pártja, ami szintén egy oroszos irányt képvisel.

Tehát látszik, hogy van orosz befolyás Örményországban, és Moszkva erre még rá is erősített, hiszen szankciókkal fenyegette meg Örményországot. A Nyugat ezt megpróbálja kompenzálni. Tettek is erre lépéseket európai uniós szinten, valamint tagállami szinten, ugyanis a választást megelőző egy héten Oroszország korlátozta a legtöbb örmény mezőgazdasági termék behozatalát, még korábban pedig áprilisban az egyik legnagyobb örmény konyakgyár és ásványvízgyár termékeit. Az Európai Unió felajánlotta, hogy felvásárolja ezeket a mezőgazdasági cikkeket. Hogy pontosan milyen jogi keretek között, az egyelőre nem világos, de például az örmény virágexportra, aminek a legnagyobb felvevőpiaca az orosz, arra már bejelentkezett az amszterdami világpiaci tőzsde, hogy ott is értékesíthetik. Tehát a kereskedelem megindulna a nyugati irányba.

De vannak ennél sokkal súlyosabb problémák. Oroszország arról beszél, hogy egész egyszerűen lezárhatják a gázcsapokat. Ez óriási energiaválságot okozna Örményországban, ugyanis a gázimport 85 százaléka Oroszországból érkezik,

és rendkívül kedvezményes áron, a világpiaci ár négy- vagy öthatod részén. „És itt nem csak az árképzésről van szó, hanem az ellátási láncokról, tehát senki nem tudja, hogy hogyan tudnák pótolni, milyen technológiával. Irán olyan 20 százalékát fedezi a földgázfogyasztásnak, de a csővezetékek nincsenek ennél nagyobb kapacitásra kalibrálva. Az energiaválság pedig gazdasági válságot okozna, amire most végképp nincsen szükségük az örményeknek” – magyarázta a szakértő.

Donald Trump amerikai elnök már tárgyalóasztalhoz ültette az azeri és az örmény vezetőket. Kérdéses, hogy Azerbajdzsán, ha sikerülne vele kiegyezni, energetikailag ki tudná-e segíteni Örményországot.

Mint Kránitz Péter Pál fogalmazott, volt is már erre precedens, ami az elmúlt három és fél évtizedben teljesen elképzelhetetlen volt, de tavaly év végén Azerbajdzsán finomított kőolajtermékeket, tehát üzemanyagot szállított Örményországba. Ez is az egyike volt azoknak a gesztusoknak, mint például a hadifoglyok szabadon engedése, vagy a kazahsztáni búzaszállítmány átengedése Azerbajdzsán területén, amelyekből azt olvastuk le, hogy

Azerbajdzsán is a jelenlegi kormányzat újraválasztásában lehet érdekelt

– mondta a szakértő, aki szerint Azerbajdzsán képes lenne rá, hogy Örményországot is ellássa földgázzal és üzemanyaggal. De ez egy rendkívül túlpolitizált kapcsolatrendszer, amit Baku nyilvánvalóan kényszerítésre is képes lenne alkalmazni. Tehát ez nem egy fenntartható alternatív ellátási lánc az örmények számára – véli a szakértő, aki biztos benne, hogy ha tudna is segíteni Azerbajdzsán, Örményország akkor is megpróbálná máshonnan beszerezni az energiát.

A Nyugat lát valami potenciált a Kaukázusban. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok most Örményországban, és egyébként az elmúlt hetekben Grúziában is egyre aktívabbá vált – fogalmazott.

Örményországban ez az úgynevezett TRIPP Trump-folyosó, amit meg próbálnak létrehozni, az iráni határ mellett fut, és akár egy NATO felvonulási terület is lehet. Az irániak rendkívül boldogtalanok emiatt a kezdeményezés miatt, tehát nagyon súlyos biztonságpolitikai vonatkozása is van az USA–örmény kapcsolatnak. És ami még egy fontos szempont az amerikaiaknak, az a Transz-Kaszpi kereskedelem.

Az amerikai vállalatok nagyon szeretnének hozzájutni a közép-ázsiai ritkaföldfém-lelőhelyekhez, amelyek, mint tavaly kiderült, a harmadik legnagyobbak a világon.

Ez egy olyan szegmens, ami a csúcstechnológiás vállalatok számára rendkívül fontos stratégiai jelentőségű, hiszen Kína globálisan uralja a finomítás több mint 90 százalékát. Tehát hogy itt, a Kaszpi-térségben jelen legyenek az amerikai vállalatok, az most nagyon nagy prioritás Washington számára. „És hát igen, ez egy biztonságpolitikai kérdés is, így Teherán és Moszkva is rendkívül szorosan közelről figyeli a fejleményeket. Így elképzelhető, hogy a jövőben még a korábbi szankcióknál élesebb beavatkozást is láthatunk orosz részről, de akár iráni részről is” – mondta Kránitz Péter Pál, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója az InfoRádióban.

A cikk Zsámboki Zsolt interjúja alapján készült.