A kötetet – ami tizennégy szerző tanulmányából áll – Aczél Petra és Veszelszki Ágnes szerkesztette. Egyik fejezetében szó van egy digitális modellről, „akit” egy projekt részeként hoztak létre – mondta el Szadai Károly, a Médiatanács tagja a könyv bemutatóján.

Ennek a mesterséges intelligencia (AI) által kreált digitális modellnek, aki egy nap alatt három évet öregedett, volt egy karrierje, voltak követői, majd meg is halt – magyarázta. Rendelkezett hagyatékkal is, amelyet zenévé alakítottak át. Ez mélyen emberi volt – mondta, jelezve a deepfake érzelmi vonatkozásait.

A kötet szerzői, akik mindannyian jelen voltak a bemutatón, további szempontokat fogalmaztak meg a témában. Így szó volt a kiberbiztonságról, jogi, illetve személyiségjogi kérdésekről is.

Nem tehetünk az ellen, ha egy AI által kreált arcképen felismerni véljük saját szemöldökünket, ha ez egyáltalán minden kétséget kizáró módon lehetséges – hangzott el.

Aczél Petra szerkesztő felvetette, hogy

az AI többet tud-e annál, mint amit az ember médiatartalommá tett? Úgy vélte, többre képes, és bár még nem tud sokkal többet, de már képes hazudni.

A deepfake megfogalmazásában nem más, mint a személy plágiuma, egy olyan médiatartalom, amely tulajdonképpen szimulálja az embert, ultrarealisztikus, és azt az érzetet kelti, mintha az, amit látunk, tényleg létezne. Mintha az a „személy” tényleg akkor és úgy mondta volna, ahogy látjuk. Aczél Petra úgy vélte, mostantól minden médiatartalomra gyanakodni kell, mert a deepfake-et szinte lehetetlen beazonosítani.