„Egyszerre akarunk kevesebb hőhullámot, elviselhetőbb nyarakat, illetve olcsó repülést, korlátlan fogyasztást, kényelmet. A rossz hír az, hogy a kettő együtt nem megy. Vagy-vagy” – mondja Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató a valaszonline.hu-nak adott interjújában.

A beszélgetés kiindulópontja, hogy Ürge-Vorsatz Diána hídépítő-e. A felvetést magyarázza, hogy a két ellentétes hazai politikai szekértáborban hídfőállásnak számító feladatokba is beszáll, illetve beleáll. CEU-professzorként egy új testületben együttműködik Palkovics Lászlóval, és egyszerre védi a kormányzat – több zöldszervezet által elégtelennek tartott – klímatörvényét és zöld kommunikációs paneljeit, valamint a Karácsony Gergely-féle méhlegelőket és az aktivizmusával sokakat irritáló Greta Thunberget.

„Az én küzdelmem az éghajlatváltozásról és környezetvédelemről szól, nem vívok más csatákat. Interjúban sem. Nem szeretnék belemenni politikába” – jön az egyértelmű válasz a saját bevallása szerint hét gyermekét keresztény szellemben felnevelő kutatótól.

A járványkezelésről is határozott véleménye van:

„Nem csak tragédiaként, hanem személyes kudarcként éltem meg, hogy ennyire elszúrtuk a járványkezelést, Magyarországon ugyanúgy, ahogy szinte az egész nyugati világban.”

Szerinte a tudomány nem tudta hatékonyan közvetíteni üzeneteit a döntéshozóknak. Az üzenet pedig egyszerű: „ha nem lépnek elég gyorsan és hatékonyan, akkor iszonyú sokan fognak meghalni”.

Rossz dilemmának tartja, hogy az emberi életeket vagy a gazdaságot mentsük, hiszen a bezárt üzleteket újra lehet nyitni, de az elvesztett emberéletet nem lehet visszaadni. „Egy igazi társadalom, egy igazi közösség mindenek felett kezeli az emberéletet” – szögezi le.

A felvetésre, hogy a gazdaság is emberélet, így felel: „Tudja, mennyi plusz intézkedésről, »kellemetlenségről« beszélünk? Legfeljebb két-három héttel korábban bejelentett vagy hosszabb ideig fenntartott zárásról, szigorúbb kontaktkutatásról és karanténolásról… Nagyjából ennyi kellett volna.

Elég megnézni a sikeres ázsiai példákat.

A mi fene nagy szabadságunk, demokráciánk rosszul vizsgázott. És ha már gazdaság: kinek jó egy folyamatosan, újabb és újabb hullámokban pandémia-sújtotta gazdaság? Nem lennénk előrébb, ha a tudományra hallgatunk, és elkerüljük a harmadik hullámot?”

Úgy látja, a megelőzés a kulcs, minden áldozatot megért volna, hogy kontaktkutatással, karanténnal alacsonyan maradjanak a számok.

Felhívja a figyelmet arra, hogy a járvány esélyt teremtett a klímavédelemhez szükséges lépések megtételére. Pozitívum a kerékpározás előretörése, de „ha már leálltak a gigantikus környezetterheléssel járó tömeges repülések és luxushajózások (...), újra kellett volna gondolni, hogyan is működnek ezek. A repülésnél például az egyik legnagyobb baj az ár, amit nem terhel olyan üzemanyagadó, mint a földi közlekedést. Mert, ugye, mindenki tudja, hogy ha benzinkútnál tankol, akkor az ár tetemes része adó. Ugyanezt a repülőiparnál nem fizetjük meg. Ezért is van, hogy sokkal olcsóbb elrepülni Brüsszelbe, mint vonattal menni ugyanoda” – mondja Ürge-Vorsatz Diána.

Hozzáteszi: „Egyszerre akarunk karbonkibocsátás-csökkentést, élhetőbb környezetet, kevesebb hőhullámot, elviselhetőbb nyarakat, illetve olcsó repülést, korlátlan fogyasztást, kényelmet.

A rossz hír az, hogy a kettő együtt nem megy. Vagy-vagy.”

Fontos lenne szerinte tudatosítani az emberekben, hogy a jólét nem egyenlő a háromezer forintos repülőjeggyel.

Beszél a „zöldmosásról” is. Ez olyan, mint a pénzmosás, csak az ökológia terén. Hogy mi ez?

„Ha valaki igazából rohadt környezetszennyező, de valami pici zöldséget felnagyítva kifelé úgy tesz, mintha nagyon zöld lenne.”

Fel hívja a figyelmet arra, hogy „Magyarország az EU-ban elsők között hozott klímatörvényt, a MNB volt az egyik első a nemzeti bankok között, amely felvállalt zöld célokat is. Fontos környezetvédelmi vállalások születtek a magánszférában, a cégek világában is.”

Ürge-Vorsatz Diána elmondja az interjúban azt is, miért tartja üdvözlendőnek Greta Thunberg fellépését és hogy gondolkodik a

budapesti méhlegelőkről.

A beszélgetés utolsó mondataiból idézünk:

• „Nagy baj, hogy kulturálisan az van bennünk, hogy az a rendes kert és zöld felület, ahol körömollóval tökéletesre manikűröznek mindent, és maximum két faj van egymás mellett.”
• „Nézzen körül a kertemben: a többség lehet, hogy azt gondolná, hogy ez itt maga a káosz, a rendezetlenség. Pedig nem más, mint biodiverzitás, sokfajta fa és bokor egymás mellett, egyensúlyban, ahol több rovar, így madár is él.”
• „Az én kicsit gazos, de ősfás kertemben több fokkal hűvösebb van most is, mint a tökéletes gyepes szomszédos egyenkertekben.”
• „Kulturális változásra van tehát szükség, hogy nem az a »tiszta udvar, rendes ház«, ami egy évszázad alatt kialakult: kifogástalan gyep, egyféle fajból ültetett sövénnyel körülvéve, hanem az, ami jobban megőrzi a természet jegyeit, sokféleségét. De ezt nagyon nehéz felvállalni. Lehet, hogy politikailag belebukik, aki vállalja, hogy többet kell biciklizni és nem szabad lekaszálni minden füvet.”