A Nasa űrszondája 2015 márciusában állt pályára a Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygóövben elhelyezkedő égitest körül, majd decemberben került a legközelebb hozzá: 385 kilométerre közelítette meg, így az eddigi legpontosabb felvételeket készíthette a Ceres felszínéről december 19. és 23. között.

Az intézet szóvivője szerint a felvételeken meglepően sokszínű krátervidék látszik, amely valószínűleg aszteriodabecsapódások nyomán keletkezett. Megfigyelték többek között a törpebolygó egyik legfiatalabb kárterét, a Kupalót. Állapotából következtetni lehet a Ceres felszínhez közeli rétegeinek összetételére. Az eredmények alátámasztják a korábbi leleteket. Ezek szerint legalább helyenként fagyott vízjég található a felszín alatt, viszonylag kis mélységben. A vízjég sókat tartalmaz, ugyanúgy, ahogy a Földön lévő sóstavakban is előfordul.

"A Kupalo kráter és nem olyan régen képződött üledéke lesz a kutatás elsődleges célpontja a Ceres feltérképezésének végső szakaszában" - mondta el Paul Schenk, a Down kutatócsapat tagja.

A kráterből és a többi most megismert szerkezetből a szakértők arra következtetnek, hogy a Ceres felszínhez közeli rétegeinek jelentős része jégből áll. Amikor becsapódik egy aszteroida, a felszíni anyagok részben vagy teljesen megolvadnak. Megfagyáskor más szerkezetek keletkeznek, mint kőzetbe történő becsapódáskor.

A Ceres kisbolygóöve legnagyobb égitestje. A törpebolygó közepes átmérője 940 kilométer, a Földtől mintegy ötmilliárd kilométer távolságra helyezkedik el.

A Dawn űrszonda még legalább június 30-ig vizsgálja a törpebolygót.