A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), az Európai Űrügynökség (ESA), az Olasz Űrügynökség, valamint több európai ország részvételével szervezett program űrszondája. 1997. október 15-én indult a Cape Canaveralról és 2004 júliusában jutott a Szaturnusz közelébe.

A 3,2 milliárd dolláros projekt célja a gázóriás-bolygó és gyűrűinek vizsgálata, holdjai felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása. Emellett az űrszonda eljuttatta a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra leszállóegységét, a Huygenst, amely 2005. január 14-én ereszkedett le az égitestre.

A Cassini küldetése 2017 szeptemberéig tart, amikor "halálugrást" követ el a Szaturnusz légkörébe - olvasható a LiveScience hírportálon.

A Tethys, amelyet 1684-ben fedezett fel Giovanni Domenico Cassini olasz matematikus és csillagász, a Szaturnusz 62 ismert holdja közül az ötödik legnagyobb, méretében csupán a Titán, a Rhea, az Iapetus, valamint a Dione előzi meg. A NASA által most közzétett felvételeket a Cassini május 9-én készítette, amikor az űrszonda 300 ezer kilométerre volt a holdtól. A képeken 1 képpont (pixel) terepi kiterjedése 1,8 kilométert tesz ki.

A becsapódási kráter szélessége 450 kilométer, ami mintegy fele a Tethys 1062 kilométeres átmérőjének. Az Odüsszeusznak elnevezett képződmény színe lényegesen világosabb, mint környezetéé.

"Az eltérő színezetet a hatalmas erejű becsapódás következtében létrejött szerkezeti és vegyi összetételi különbözőségekkel magyarázható" - hangsúlyozta közleményében a NASA.

Az amerikai űrkutatási szervezet szakemberei hangsúlyozták, hogy az Odüsszeusz az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Szaturnusz jeges holdjainak felszínén és jelentősen megváltoztathatta a Tethys geológiai történetét.

Ugyanakkor a becsapódási kráter nem az egyetlen "túlméretezett" képződmény a Tethysen, a Cassini-űrszonda feltérképezett egy 2000 kilométer hosszúságú kanyont, amelynek a szélessége helyenként eléri a 100 kilométert.