A helyszín

Olaszország (Bologna, Genova, Firenze, Milánó, Nápoly, Róma, Torino, Trieszt)

A dátum

1934. május 27.–június 10.

Különlegesség

Ez volt az első világbajnokság, amelyet több városban rendeztek meg, ez jót tett a nézőszámnak. Az olaszok a fasizmus dicsőségét akarták demonstrálni a semekkora pénzt nem sajnáló rendezéssel, tény, hogy monumentális tornát rendeztek. Középfedezetük, Luis Monti futballtörténelmet írt azzal, hogy az 1930-as, az argentinokkal nyert vb-ezüst után 1934-ben az olaszokkal világbajnok lett. A negyeddöntőben Firenzében játszott olasz–spanyol lett a vb-történelem első, döntetlenre végződött mérkőzése, egyben az egyetlen „iksz” a tornán. Európa abszolút fölényét hozta az uruguayival ellentétben egyenes kieséses rendszerben, tehát kupaszerűen lebonyolított Mondiale, a negyeddöntőbe már csak a mi kontinensünk csapatai jutottak.

A győztes dicsérete

Az olaszok nagyszabású világbajnokságot rendeztek, s mindent megtettek azért, hogy nyerjenek. Az amerikaiak ellen (7:1) meg sem izzadtak, a világ legjobb védelmével kiálló spanyolok ellen viszont megismételt mérkőzésre kényszerültek (1:1, 1:0). Utána ugyancsak szűken (1:0) verték meg az osztrák Wundermannschaftot. A döntőben hátrányból fordítottak a csehszlovákok ellen. Szoros csatákat vívtak, de nyertek, tegyük hozzá különösebb bírói segítség nélkül. A futballtörténelem utólagos ítélete szerint Vittorio Pozzo szakértelme és a játékosai tehetsége mellett elsősorban két faktornak köszönhette a világbajnoki címet az olasz futball: beérett a közép-európai, elsősorban magyar és osztrák edzők remek, a kluboknál végzett munkája, illetve sokat profitált az olasz labdarúgás a dél-amerikai csillagok honosításából. A döntőben játszó tizenegyből Monti, Guaita és Orsi is argentin volt, miként a korábban szerepet kapók közül Demaría. Egy mérkőzésen játszott a brazil Guarisi is.

A meglepetés

Az első szenzációt az argentinok kiesése jelentette a svédek ellen, de a dél-amerikaiak, mint kiderült, gyenge csapattal, a legjobbjaik nélkül érkeztek. Ugyanez vonatkozott a brazilokra is, igaz, ők a nagyon erős spanyoloktól kaptak ki. Meglepetést keltett a németek elődöntőbe jutása, de tény, nekik és a csehszlovákoknak is szerencsés sorsolás jutott.

A legjobbak

Angelo Schiavio volt a Squadra Azzurra leggólerősebb játékosa, egyben ő lőtte a döntő hosszabbításában az aranyérmet hozó gólt. Huszonnyolc éves volt akkor, még 1937-ben is játszott az olasz élvonalban, de soha többé nem került be a válogatottba. Rajta kívül különösen Meazza és Orsi játszott jól Vittorio Pozzo csapatából.

Az álomcsapat

Zamora (spanyol) – Monzeglio (olasz), Quincoces (spanyol) – Wagner (osztrák), Monti (olasz), Bertolini (olasz) – Guaita (olasz), Meazza (olasz), Schiavio (olasz), Nejedlý (csehszlovák), Orsi (olasz)

A gólkirály

Oldřich Nejedlý, a prágai Sparta balösszekötője szerezte meg a címet. 1934 volt válogatottbeli pályafutásának legsikeresebb éve, 29 góljából kilencet a vb-évben szerzett. A Mondialén a nyolcaddöntőben a románok ellen (2:1) győztes gólt lőtt, a negyeddöntőben a svájciak ellen (3:2) ugyancsak. Az elődöntőben, a németek ellen a csehszlovákok mindhárom gólját (3:1) ő jegyezte. Csak a döntőben nem szerzett gólt.

Magyar szálak

Ez volt az első világbajnokság, amelyen részt vett a magyar válogatott, a nyolcaddöntőben 4:2-re nyert az egyiptomiak ellen, majd, jelentős bírói nyomás alatt, 2:1-re kikapott az osztrákoktól. A torna egyetlen kiállítottja Markos Imre lett, akit az olasz Mattea a 71. percben leküldött a pályáról. A románok játékosai közül Bodola Gyula, Kovács Miklós és Barátky Gyula is szerepelt a magyar válogatottban. Négy találkozón, köztük a döntőben partjelzőként közreműködött a kor magyar sztárbírója, Iváncsics Mihály. A világbajnoki döntőben játszó olasz tizenegyből Allemandi és Meazza klubedzője Weisz Árpád, Monzeglióé, Schiavióé Nemes Kovács Lajos volt. 1934 tavaszán a tizennyolc élvonalbeli olasz csapatból tizenkettőt magyar edző dirigált.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 17. Gólok száma: 70 (4,12-es átlag). Össznézőszám: 363 000 (21 353-es átlag)

A döntő

Olaszország–Csehszlovákia 2:1 (0:0, 1:1, 2:1). Gólszerzők: Puč 71., Orsi 81., Schiavio 95. perc