A helyszín

Anglia (Birmingham, Liverpool, London, Manchester, Middlesbrough, Sheffield, Sunderland)

A dátum

1966. július 11–30.

Különlegesség

Harmincegy afrikai ország bojkottálta a selejtezőket, tiltakozva az ellen, hogy a zónagyőztes nem jutott automatikusan be a tizenhatos döntőbe. Ez volt az utolsó olyan futballvébé, amelyet a nagyvilág „csak” fekete-fehérben nézhetett a televíziós készülékeken. A címvédő brazil válogatott kikapott a második csoportmeccsén a magyaroktól, ez volt az első veresége vb-mérkőzésen az ugyancsak a magyarok elleni, 1954-es 2:4 óta. Ez volt az első alkalom, hogy a csoportszakaszból továbbjutott egy ázsiai válogatott. 1934 óta, vagy ha úgy tetszik, a II. világháború után először győzött a rendező válogatott. Mindmáig az 1966-os az egyetlen világbajnoki döntő az egyetlen, amelyben valaki három gólt is tudott szerezni. Geoff Hurst teljesítménye egyedülálló.

A győztes dicsérete

A nagyvilágnak akadt olyan sommás ítélete, mely szerint az angolok olyan bírói segítséget kaptak (elsősorban az FA korábbi titkára, a FIFA-elnök Stanley Rousnak tulajdoníthatóan), amire korábban nem akadt példa. Elsősorban az argentinok elleni negyeddöntőt, illetve Hurst máig vitatott góljának határozott megítélését emlegetik. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy Gordon Banks vezérletével remekül védekeztek, csak az elődöntőben kaptak először gólt, s hogy a torna során mindössze egyszer, a fináléban, hat percen át álltak vesztésre. Alf Ramsey jól forgatta a csatársorát, még az is bejött neki, hogy a végső szakaszban mellőzte a kor leggólerősebb angolját, Jimmy Greavest.

A meglepetés

Akik évtizedek távlatából visszagondolnak az angliai World Cupra, két szenzációt biztosan emlegetnek. Az egyik a kétszeres címvédőként érkező brazilok váratlan kiesése a csoportmérkőzéseken, valamint a Koreai NDK válogatottjának sikere és továbbjutása az olasz világsztárok kárára.

A legjobbak

Bobby Charlton és Eusébio óriási harcot vívott 1966 decemberében az aranylabdáért, elsősorban a vb-teljesítményüknek tulajdoníthatóan. E tornán robbant be Franz Beckenbauer a világelitbe.

Az álomcsapat

Banks (angol) – Cohen (angol), Schulz (nyugatnémet), Moore (angol), Marzolini (argentin) – Beckenbauer (nyugatnémet), Voronyin (szovjet), Bobby Charlton (angol) – Bene (magyar), Hurst (angol), Eusébio (portugál).

A gólkirály

Eusébio, a Fekete Párduc nyerte meg a titulust, bővítve azok sorát, akik életük egyetlen világbajnoki tornáját zárták gólkirályként. A mozambiki születésű sztár a magyarok ellen nem talált a kapuba, a bolgároknak egy, a braziloknak két, az észak-koreaiaknak négy gólt lőtt, nagy érdeme, hogy a portugálok 0:3-ról fordítottak. Az angolok elleni elődöntőben büntetőből vette be Banks kapuját, majd a bronzmeccsen ugyanígy tett Jasinnal szemben.

Magyar szálak

Harmadszor is Baróti Lajos vezette a magyar válogatottat a világbajnokságon. A két évvel korábban Eb-bronzérmes csapat a portugálok elleni, balszerencsés vereség után világsikert aratott a brazilok elleni álomjátékával, majd legyőzte a bolgárokat is. Sajnos, a szovjetek elleni negyeddöntő nem sikerült. A játékosok közül Albert Flórián megerősítette világklasszis státuszát, Farkas János a torna egyik legszebb gólját lőtte a kétszeres világbajnoknak. Bene Ferenc 21 éves volt a torna idején, addigra már a tokiói olimpia és az 1964-es Eb-négyesdöntő gólkirályának is mondhatta magát (utóbbit Novák Dezsővel és a spanyol Peredával holtversenyben), Angliában a magyarok mind a négy mérkőzésén szereztek gólt. A magyar játékvezetői kart Zsolt István képviselte Angliában.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 32. Gólok száma: 89 (2,78-as átlag). Össznézőszám: 1 563 135 (48 848-as átlag)

A döntő

Anglia–NSZK 4:2 (1:1, 2:2, 3:2). Gólszerzők: Haller (12.), Hurst (18., 100., 120.), Peters (78.), Weber (90.)