A helyszín

Argentína (Buenos Aires, Córdoba, Mar del Plata, Mendoza, Rosario)

A dátum

1978. június 1–25.

Különlegesség

Argentína 1966-ban, Angliában kapta meg – két sikertelen kísérlet után – a világbajnoki rendezést, ami a felületes szemlélő számára talán meglepő lehet. Ám a torna előtti vb-kongresszus döntött a Mexikó visszalépése után egyedül kandidáló dél-amerikaiak mellett, tehát még az angol–argentin meccs botránya előtt. A hetvenes évek közepétől számos nyugat-európai szervezet és politikus tiltakozott a katonai junta szörnyűségei miatt az argentinok rendezése ellen, hiába. Ez volt egyébként az utolsó tizenhat csapatos torna, a maihoz képest szűk mezőnybe nem fért be, sorozatban másodszor, Anglia, valamint az Európa-bajnok csehszlovák, illetve a szovjet, a belga és a jugoszláv csapat sem. Hiányzott a kétszeres világbajnok Uruguay is. Ez lett az első világbajnokság, amely után a győztest konkrétan bundázással gyanúsította meg a nagyvilág (a peruiak elleni fölényes siker miatt). A végeredményt tekintve érdekes, hogy a brazil válogatott úgy lett „csak” harmadik, hogy veretlenül játszotta végig a tornát.

A győztes dicsérete

Menotti csapata megkapta a házigazdánál hol erősebb, hol gyengébb, de többnyire meglévő bírói támogatást, de kár lenne elvitatni, hogy erős csapattal lett világbajnok. Fillol, Passarella, Tarantini, Ardiles, Bertoni és Kempes kétségtelenül világklasszis képességű játékos volt. Más kérdés, hogy játszott a legjobb négybe került további három csapat mindegyikével, s a rendes játékidőben egyiket sem tudta legyőzni. A hosszabbításban a hollandokat igen, s ez világbajnoki címet ért.

A meglepetés

A csoportmérkőzések során meglepetést keltett, hogy az osztrákok megnyerték a brazilok előtt a négyesüket, s hogy a hollandok csak másodikok lettek a könnyedén és látványosan futballozó peruiak mögött. A középdöntőben máig emlékezetes csatát hozott a córdobai osztrák–nyugatnémet mérkőzés, amelyet a nyugati szomszédaink ma is áhítattal emlegetnek. Hans Krankl vezérletével elért győzelmük azt jelentette, hogy a címvédő nem jutott a legjobb négy közé.

A legjobbak

A torna első számú csillagának Mario Kempest, az argentinok egyetlen légiósát, a gólkirályt választották. Mögötte a fiatal olasz Paolo Rossi találtatott a második legjobbnak, a brazil Dirceu a harmadiknak.

Az álomcsapat

Fillol (argentin) – Nelinho (brazil), Passarella (argentin), Galvan (argentin), Krol (holland) – Cerezo (brazil), Tardelli (olasz) – Rummenigge (nyugatnémet), Rossi (olasz), Kempes (argentin), Bettega (olasz), a Gazzetta dello Sport könyve alapján. Leão (brazil) – Sara (osztrák), Krol (holland), Amaral (brazil), Cabrini (olasz) – Ardiles (argentin), Neeskens (holland), Kempes (argentin) – Bertoni (argentin), Rossi (olasz), Rensenbrink (holland), a német WM Enzyklopädie szerint.

A gólkirály

Mario Kempes egy góllal előzte meg Rob Rensenbrinket és Teófilo Cubillast. Hat gólt szerzett, ebből kettőt a döntőben, kettőt a fináléba jutásról döntő, peruiak elleni 6-0-n, kettőt pedig a lengyelek ellen, ugyancsak a középdöntőben. A csoportmérkőzéseken, illetve a brazilok ellen nem talált a kapuba.

Magyar szálak

Baróti Lajos válogatottja a legerősebb csoportba került, Argentína, Olaszország és Franciaország mellé. Nem szerzett pontot, de a rendező argentinok ellen nagyszerűen helytállt, vezetett, ám nem bírta el a bírói nyomást. Törőcsik András és Nyilasi Tibor kiállítása meggyengítette a következő két mérkőzésre is a csapatot. Ez volt egyébként az egyetlen alkalom, hogy a vb-n résztvevő magyar válogatott nem szerzett pontot. A játékvezetői karban nagyszerűen működött az argentin–brazil meccset parádésan levezető Palotai Károly. A brazilok ellen nagy nyerési esélyt elszalasztó, de így csoportharmadikként kieső spanyol válogatott szövetségi kapitánya Kubala László volt.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 38. Gólok száma: 102 (2,68-as átlag). Össznézőszám: 1 545 791 (40 679-es átlag)

A döntő

Argentína–Hollandia 3-1 (1-1, 1-1, 2-1). Gólszerzők: Kempes (38., 105.), Nanninga (82.), Bertoni (115.).