Rendhagyó vb-történelem: 1962 - Brazília másodszor

1962-ben visszatért a világelit Dél-Amerikába, ám Uruguay és Brazília után nem a harmadik nagyhatalom, Argentína, hanem a vele szemben csatát nyerő Chile rendezhetett. A szubkontinens legnyugatibb országában nem sokkal a torna előtt szörnyű földrengés pusztított, mégis meg tudták rendezni a hetedik világbajnokságot.

A helyszín

Chile (Arica, Rancagua, Santiago de Cile, Viña del Mar)

A dátum

1962. május 30.–június 17.

Különlegesség

Minden idők legdurvább világbajnokságának tartják a chileit, brutális meccseket rendeztek, különösen a csoportmeccsek során. A vb-történelemben először maradt három alatt a mérkőzésenkénti gólátlag. A csehszlovák lett a magyar után a második válogatott, amelyik két világbajnoki döntőt is veszített. Három olyan játékos is szerepelt a tornán (Altafini, Puskás és Santamaría), aki korábban más ország színeiben már szerepelt világbajnokságon. A FIFA később megváltoztatta a lehetőséget, azóta csak olyanok „dupláztak”, akiknek országa szétesett.

A győztes dicsérete

A brazilok, noha Feola helyett immár Aymoré Moreira irányította a csapatot, csak keveset változtattak az 1958-as vb-döntőben szerepelt tizenegyen, Bellinit Mauro, Orlandót Zozimo váltotta. Pelé sérülése után Amarildo került a csapatba, aki aztán fontos szerepet játszott a sikerben. A brazilok négy éven belül másodszor úgy lettek világbajnokok, hogy a döntő elején gólt kaptak egy európai válogatottól, de aztán fordítottak.

A meglepetés

Meglepetést keltett a csehszlovákok ezüstérme – itthon is, mert a magyar futball-közvélemény úgy gondolta, hogy a miénk a jobb a csapat, s csak Latiseven múlt, hogy kiestünk a negyeddöntőben. A mi válogatottunk nagyon erős volt, de a két csapat előző meccsét, 1956-ban, a Népstadionban, az északi szomszéd nyerte meg.

A legjobbak

Garrincha és a Pelé helyére beugró Amarildo volt a torna két legjobb játékosa. Az ezüstérmes csehszlovákok közül Masopustot érdemes kiemelni, nyilván chilei teljesítményének köszönhetően kapta meg 1962 decemberében az aranylabdát.

Az álomcsapat

Gilmar (brazil) – D. Santos (brazil), Mauro (brazil), Schnellinger (nyugatnémet) – Zito (brazil), Masopust (csehszlovák) – Garrincha (brazil), Voronyin (szovjet), Haller (nyugatnémet), Amarildo (brazil), Gento (spanyol).

A gólkirály

Hat játékos – holtversenyben, egyaránt négy góllal – is a torna gólkirálya lett, köztük Albert Flórián. A további öt: a stockholmi döntő után a santiagóiban is gólt szerző Vavá, aztán Garrincha, a chilei Leonel Sánchez, a szovjet-orosz Ivanov és a jugoszláv Dražan Jerković.

Magyar szálak

Baróti Lajos irányította ismét a magyar csapatot, amely az angolok, az argentinok és a bolgárok előtt csoportelsőként lépett a legjobb nyolc közé. Ott kikapott a csehszlovákoktól, miután a szovjet Latisev nem adta meg Tichy Lajos gólját. Tichy egyébként négy svédországi góljához Chilében hármat tett hozzá, így összesen héttel második Kocsis Sándor mögött a magyar vb-gólszerzők listáján. Akadt ismét magyar a bírói karban: Dorogi Andor.