Korábban teljesen világos volt, hogy a magyar sportfinanszírozás az elmúlt években jellemzően állami forrásokra épült, így a sportszervezeteknek logikus volt, hogy politikusokat próbáltak megnyerni vezetőnek, így jóval nagyobb volt az érdekérvényesítő képességük, több forráshoz is tudtak jutni – vázolta a most megváltozó rendszert az InfoRádió megkeresésére Szabados Gábor sportközgazdász.

Mint fejtegette, a politikusnak is jó volt, hogy ki tudta használni a sport népszerűségét, és olyan szerepben is meg tudott jelenni, ahol nem politikai környezetben volt, sokkal közvetlenebbül tudott a választópolgárokkal érintkezni.

Szabados Gábor magyarázata szerint az összeférhetetlenségi szabályozás megalkotása a sportfinanszírozás teljes átalakítását készíti elő, voltaképp egy megelőző jogi lépés, így ugyanis

nem dönthetik el politikai kapcsolatok azt, hogy ki milyen forrásokhoz jut majd hozzá, a szakmai munka és a társadalmi hasznosság lesz a fő szempont a jogalkotó szándéka szerint.

Szerinte egyébként ha a sportfinanszírozás megváltozik, a politikusok tulajdonképpen maguktól is félreállnak, mert nem lesz rájuk szükség, nem is lesz érdeke senkinek őket megtartani; persze ez a változás nem egy-két nap vagy hét, illetve vannak kapcsolati hálók is a magyar sportrendszerben, amelyeket először is csak megbontani tud egy új környezet.

Nyomatékosította: jelen pillanatban

Magyarországon nagyon kevés szelete van a sportnak, amely legalább többségében piaci alapon működni képes, elsősorban a labdarúgásnál vagy a kézilabdánál lehet példát látni erre, de csak egy-egy csapatot, klubot,

de ennek az is oka, hogy nem nagy az ország, nem nagy a piac. És az is nagy probléma, hogy bár szeretjük sportnemzetnek gondolni magunkat, de

• nem sportol eleget a lakosság, és
• bizony a hivatásos sportot sem követjük olyan erővel, figyelemmel a hétköznapokban, mint például az Egyesült Államokban, Angliában, másutt.

„Tehát nem megyünk ki mérkőzésekre, sporteseményekre, a televízióban sem nézzük annyit a sportot, és ennek is a következménye, hogy cégek szponzorként nagyon ritkán jelennek meg üzleti alapon a magyar sport mellett” – részletezte a sportközgazdász.

Arról is beszélt még, hogy változtat-e a sportolók hozzáállásán az, hogy jobban múlik a megélhetése, „a Lambója” a piacon, a közönségen, mint az államon.

„Ideális eset természetesen, amikor érzi és tudja a sportoló; Angliában fel is hívják erre a labdarúgók figyelmét, kiviszik őket a stadionba és elmagyarázzák, hogy ki ül a szektorokban, ők mennyit keresnek, a pénzükből mennyit költenek, hogy láthassák a focit. Persze nem hiszem, hogy minden légióssal mindezt végigjátsszák” – vázolta Szabados Gábor, aki szerint helyes is, hogy a sportolók érzik a felelősségüket, nagy tornákon a sportolók át is érzik, hogy ők mennyit tehetnek a nemzeti egységért.

A cikk Janovitz Bálint interjúja alapján készült.