Mivel mindkét együttes már szombaton biztosította helyét a londoni játékokra, a találkozónak egyetlen tétje az volt, hogy a május 30-i ötkarikás csoportsorsoláson melyik gárda kerül előkelőbb kalapba.

Ennek megfelelően barátságos légkörben zajlott a meccs, mindkét oldalon főleg a cserék jutottak szóhoz. Egészen az 53. percig a hazaiak futottak az eredmény után, a hajrát azonban jobban bírták, így végül három góllal nyertek. Mocsai Lajos szövetségi kapitány ezúttal pihenőt adott Pereznek és Iváncsik Gergőnek, helyükre Szöllősit és Vadkertit nevezte be, míg a kezdősorban az eddig kevesebbet játszók bizonyíthattak.

Két magyar gól után a 6. percben, emberelőnyben avatták fel az első játékrészben remekül, 45 százalékos hatékonysággal védő Miklert a hazaiak. A védelmek jól zártak, jellemző, hogy az első negyedórában csak nyolc találat született egyenlő megoszlásban.

Szöllősi nyolcperces gólcsendet tört meg, utána pedig Jernemyr kapott kettő plusz kettő perces kiállítást. Ezalatt, 5-5 után három magyar gól esett. Ahogy kiegészültek a svédek, kapitányuk, a játékosként legendás Staffan Olsson ugyancsak időt kért, de ez sem segített rajtuk, mert az ekkor már öt gólnál járó Vadkerti vezérletével 10-6 lett az állás. Harsányi kiállítása alatt egyenlő lett az állás, ám az első félidőt Krivokapic bombájával a Mocsai-csapat zárta előnnyel.

A fordulás után is sok volt a hiba mindkét oldalon, ám így is remekül harcoltak a magyarok, még emberhátrányban is tartották sovány előnyüket. Két rossz lövés elég volt azonban, hogy a svédek a 46. percben ismét egyenlítsenek. A hazaiak az 53. percben vezettek először a meccsen (22-21), a hajrában pedig már ők összpontosítottak jobban, így nyertek, és megszerezték a tornagyőzelmet.

A közönség vastapssal búcsúztatta a két olimpiai résztvevőt. Ez volt az a pillanat, amikor a vesztes is joggal járt örömtáncot a lefújáskor.