Jelentősen megnőtt a Grönland iránti nemzetiközi érdeklődés, és ennek a klímaváltozáshoz is köze van, ezáltal pedig az ottani jég és permafroszt mennyiségéhez, valamint a hajózási útvonalakhoz is. Az okok között szerepel, hogy a globális felmelegedés miatt mind a Jeges-tenger, mind Grönland extrém módon, jelentősen olvad. Például tíz évvel ezelőttig Grönland belső területén nem esett csapadék, de az elmúlt tíz évből nyolc évben már hullott eső Grönland középső részén, ahol egyébként nyáron is mínusz 20 foknak kellene lennie, most viszont 8-10 fokos hőmérsékleti anomáliák vannak ekkor – illusztrálta a sarki területek felmelegedésének mértékét Kovács Erik, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója az InfoRádió Aréna című műsorában. Hozzátette: a sarkköri területek nevezhetők az éghajlatváltozás, a felmelegedés epicentrumának, és Grönlandon is ugyanez a folyamat zajlik.

Fontos még továbbá, hogy manapság nyaranta már 30 százalékkal kisebb a sarki terület hóborítottsága, mint például az 1980-as években volt a Jeges-tengernél. Ezek közül az egyik legnagyobb olvadási terület éppen Grönland térsége.

Kovács Erik kiemelte még, hogy a sarki terület olvadása miatt sokkal könnyebben lehet megkerülni a Földet.

„Például egy kínai kereskedelmi hajónak – most csak a kereskedelmi hajókról beszélünk, ne beszéljünk katonai hajókról – sokkal könnyebb megtennie az utat Európáig, ha az északi Jeges-tengeren keresztül halad végig, mintha például a Szuezi-csatornát választaná, vagy éppen Afrikát megkerülve jönne Európába a termékeivel. Jóval hamarabb itt van. Azt is láthatjuk, hogy mennyi katonai bázis épül orosz részről a sarki területeken. Ez nagyon sok ország, vagy éppen a NATO szempontjából már nemzetbiztonsági kockázatot jelent” – közölte a kutató.

Beszélt arról is, hogy

2040-2050-re legalább tízből egy évben már jégmentessé válik nyaranta a sarki terület,

ami szintén nagyon sokat fog számítani. Grönland ráadásul az egyik legnagyobb ritkafémtartalékkal rendelkező sziget, és bár nem olyan nagy, mint ahogyan azt a Mercator-féle térképeken látjuk, ám nagyon nagy mennyiségű ásványkincset rejt, amelyet szeretnének a nagyhatalmak kibányászni. Ezért célja az Egyesült Államok elnökének, hogy „a kínaiakkal szemben ott legyen bevédve a saját országa”, vagyis minél inkább csökkentse a nemzetbiztonsági kockázatokat. Csakhogy Grönland egy Dániához tartozó sziget, miközben egy sajátos autonómiával rendelkezik, amit egyébként a világháború alatt is például az Egyesült Államok védett, egészen a '70-es, '80-as évekig.

Kovács Erik kiemelte, hogy a klímaváltozás miatt

az Északi-sarkon kívül egyre jobban felmerül az a kérdés is, hogy mi lesz a Déli-sarkkal, hiszen ott is erőteljes olvadás zajlik.

„Az elmúlt években az oroszok, a kínaiak, az ausztrálok, a chileiek, az amerikaiak, sőt, még Európából a franciák is kutatásokba kezdtek, hogy hol van ott nagy mennyiségű kőolaj-, és földgáz, és hogy ezeket a készleteket a későbbiekben miként lehet kitermelni. És egyre több helyről hallani, hogy ki lehet, ráadásul magas rangú, nemzetközi nagypolitikushoz közel álló üzletemberek, vagy éppen maguk a politikusok mondják azt, hogy a 2040-ben lejáró antarktiszi egyezményt talán nem is fogják meghosszabbítani, így elindulhat ott a kitermelés” – mondta a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója, hozzátéve, hogy ebből kialakulhat a későbbiekben egy katonai konfliktus is, akár már az egyezmény lejárta előtt.

Felmerül a kérdés, hogy ha elolvad a sarkvidékek jege, az a sok víz hogyan oszlik el a Földön. Kovács Erik leszögezte:

az Antarktisz jege sosem fog leolvadni,

nem tud leolvadni három kilométer vastag jég. Ahhoz már olyasmi kellene, hogy a Nap mérete körülbelül a háromszorosára nőjön és szuperóriássá váljon. Az viszont komoly problémát okoz, hogy a jég- és a hóvastagság csökken, különösen az Antarktisz közeli kis szigeteknél látható a jéghegyek „borjadzása”, vagyis a kisebb darabok leszakadása.

„Az a kicsi jéghegy általában egy Dunántúl nagyságú jéghegy, csak mondjuk egy műholdról nézve kicsinek számít. Az északi-sarki, illetve a déli-sarki területek között az a különbség, hogy ha a Jeges-tenger felolvad, az nem növeli az óceán vízszintjét, mert Arkhimédész törvénye szerint a megfagyott víz nem képes ilyesmire. A grönlandi gleccserekkel lesz a probléma, mert fölgyorsulhat az olvadásuk, belőlük az édesvíz egy része bekerül az óceánba, ez a mennyiség pedig Grönlandnak is megváltoztatja majd az áramlási rendszerét, különösen majd az AMOC-ét. Ez az úgynevezett észak-atlanti meridionális (észak-déli) bukóáramlat, ami a mi éghajlatunkat is meghatározza. És most már körülbelül 45-50 százalékos bizonyossággal lehet mondani, hogy ebben az évszázadban megtörténik az egy kritikus szint alá süllyed az erőssége. Az éghajlatváltozásunkban lesz egy újabb éghajlatváltozás,

sokkal forróbb nyarak és rendkívül extrém hideg telek lesznek, különösen Nyugat-, illetve Északnyugat-Európában, ugyanis ez a Golf-áramlatra is kihathat”

– emelte ki a szakember. Ez a forgatókönyv ráadásul már egyre több klímamodellen megjelenik.

A déli sarki területekre rátérve kiemelte: itt a hó és a jég a szárazföldön van, olvadásuk hatására emelkedni fog a tengerek vízszintje, de nem mindenhol egységesen. Például a 2021-22-es évek előtti 30 évben az Antarktiszon nőtt a hóvastagság is és a jég kiterjedése is. Lényegében egy mini jégkorszakot élt az Antarktisz, mert az őt körülölelő cirkumpoláris hideg óceáni áramlat kívül tartotta az enyhe meleg víztömegeket a környékéről. Ám ez az áramlat most legyengült, különösen a keleti, illetve a nyugati félszigeti területek erőteljes olvadását okozva. Azt egyelőre a kutatók sem tudják, hogy ez egy tartós folyamat lesz-e, de amíg az Északi-sarki területeken meredeken csökkent a jég, illetve a hóréteg, addig a mostani trendfordulóig – nagyon halványan ugyan, de – nőtt az antarktiszi területeken.

A felolvadt és elpárolgó jégből a mostaninál sokkal több csapadék alakul ki, ennek mennyisége azonban rendkívül egyenetlenül fog eloszlani a bolygón.

„Vannak olyan térségek, ilyen például a Szahara is, ahol a következő évtizedekben, évszázadokban jelentősen nőni fog a lehullott csapadék mennyisége. Viszont tőle egy kicsikével északabbra,

itt az európai földközi-tengeri térségben viszont a nyári időszakban még kevesebb, a mostani nagyon kevésnél is még kevesebb eső fog hullani.

Vagy legyen Magyarország, a Kárpát-medence: itt a különböző fizikai folyamatok következtében, az átalakuló éghajlati rendszer miatt még hektikusabb lesz a csapadékeloszlás: nyáron kevesebb lesz a csapadékos nap, azonban a téli időszakban növekszik majd a csapadékmennyiség és a csapadékos napok száma is az óceán hűtő-fűtő hatása következtében.