Mácsai Pál szerint a nézőket jó előadásokkal, de legalábbis sikeres darabokkal lehet rávenni, hogy látogassák a színházat. Bár a két kritérium gyakorta fedi egymást, néha mégsem – jegyezte meg a teátrumi vezető.

Az Örkény Színház igazgatója nagyon meghatónak nevezte, hogy a pandémia miatti fenyegetettség és a maszkviselési kötelezettség ellenére, valamint a védettségi igazolvány ellenőrzési lehetőségének hiányában is sokan jártnak színházba, és előadásaik telt házzal mennek. Október elejétől november közepéig az Örkény látogatottsága 95 százalékos volt, amire egyáltalán nem számítottak, sőt, attól tartottak, hogy fél házak lesznek, de inkább csak polarizálódott, hogy mit néznek inkább, és mit kevésbé. Amire korábban nem az első napon fogyott el az összes jegy, hanem egy hét alatt, az most 70-75 vagy 80 százalékos házat mutat, amire pedig az első napon elfogyott az összes jegy a múltban, arra most is elfogy egy-két nap alatt.

Mácsai Pál szerint mindez a nézők hűségét mutatja, illetve azt, hogy az embereknek elegük van a járványból, miközben a maszkviselésük a fegyelmezettséget sugallja, tehát

van egy nagyon erős vágy mindenkiben, hogy vége legyen.

„De ezt tudjuk az első perctől kezdve” – fogalmazott a színházigazgató, hozzátéve, remélik, hogy az idei bezárás elkerülhető lesz, amitől nemcsak anyagi és kényelmi okokból, hanem lelkileg, pszichológiailag is rettegnek.

A teátrum vezetője úgy fogalmazott: premier sorjázik premierre, a Covid miatt torlódás van, és az elmaradt előadások mindegyike színpadra akar kerülni.

„Egy előadás egy idő után élőlény, és önálló akarata van, amit nagyon nehéz meggátolni – fogalmazott félig viccesen Mácsai Pál –, ami persze nem egy misztikus akarat, hanem a belefektetett munka szeretne kamatozni, nem is feltétlenül csak anyagi értelemben, hanem hogy azt érezhessük, helyes, hogy egyáltalán munkálódtunk.”

A színházigazgató megjegyezte, a szakmán belül korábban volt egy olyan vélekedés, hogy a járvány visszaszorultával, amikor majd újra lehet színházba járni, a könnyed, búfelejtő, a mindennapok gondjaiból kiemelő darabok kerülnek majd előtérbe, de egy csöppet sincs így, "minden érdekli a nézőket változatlanul".

Szerinte nagyobb sokk az egész járvány, mint amit ma tudunk róla, mert amikor az ember a „túlélés verklijében és rohanásában” van, akkor nem elemez, legfeljebb a napi teendőit, „de a mélyebbre rakodó rétegek, amik ilyenkor lesüllyednek tudatunk és az ítélkezésünk aljára, és az életstratégiáink érzékenyebb felületeire, azok még nem mutatkoznak”. Mácsai Pál úgy véli, évek múlva is meg fogja határozni – mások mellett – a színházról való gondolkodást az, ami éppen most történik.

„Zaklatott, különös, rendkívüli szakasz, és mindenkit megterhel pszichológiailag, amit lehet érezni az utcán is”

– emelte ki, többről van szó, mint hogy „elegünk van”. Mint egy tapasztalat az emberiségnek, biztos, hogy erőteljes és erőteljesebb, mint amit most gondolunk róla, és hosszabb távú is – tette hozzá.