A Long Tall Sally, a Tutti Frutti és a Good Golly Miss Molly előadójának halálát fia, Danny Penniman erősítette meg a Rolling Stone-nak – szúrta ki az Index.

Karrierjének csúcspontja az 1950-es években volt, a rhytm & bluest ötvözte a boogie-woogie-val, olykor jazz és gospel elemekkel átitatva, ez volt a rock and roll kialakulásának egyik kulcsmozzanata. Olyan énekesek tartották példaképüknek, mint James Brown és Mick Jagger.

Little Richard halálának oka egyelőre ismeretlen. Az énekes a Tennessee állambeli, Nashville-hez közeli otthonában hunyt el szombaton.

Little Richard, polgári nevén Richard Wayne Penniman koldusszegény, vallásos fekete családban született a Georgia állambeli Macon városában. Apja vándorprédikátor volt, ő a templomi gospelkórusban kezdett énekelni, de hamar megszökött és felcsapott vándorszínésznek. Sikertelen dzsessz- és bluesénekesként folytatta, és hiába nyert meg 18 évesen egy tehetségkutató versenyt, a nagy áttörés elmaradt. Visszatért szülővárosába, ahol napközben egy konyhán mosogatott, este pedig egy bárban szórakoztatta a nagyérdeműt. Egy helyi énekes szárnyai alá vette, a szakmai tanácsok mellett felpomádézta a fiatalember haját, kifestette arcát és csiricsáré ruhákba öltöztette, hogy már megjelenésével is feltűnést keltsen.

1955-ben küldött egy demófelvételt egy kiadónak, ahol adtak neki egy esélyt. A dolog nagyon halványan ment, amíg Richard be nem gerjedt és nem túl szalonképes szöveggel rögtönözni nem kezdett. A "tisztított" szövegű szám Tutti Frutti címen jelent meg és új csillag született. A közönség imádta a különc kinézetű, féktelen énekest, aki a zongorán állva vagy fekve verte a billentyűket, üvöltötte dalait. Két éven át teltházas turnék, filmek követték egymást, amihez csak nyúlt, sláger lett. E korszakának terméke a Good Golly Miss Molly, a Lucille, a Long Tall Sally, a Ready Teddy, a Baby Face.

Little Richard 1957-ben váratlanul megtért, megtagadta homoszexualitását és egy turné közben otthagyta a show-bizniszt. Évekig prédikátorként szolgált a Hetednapi Adventista Egyházban, a zenével nem szakított, de csak gospelt énekelt, természetesen lényegesen kisebb sikerrel. A hatvanas évek közepén tért vissza régi műfajához, azóta egymás mellett futnak gospel- és rockfelvételei. Ekkor azonban már nem ünnepelték, változott a zene és a közönség ízlése is. Richard turnézott a Rolling Stonesszal, zenekarának gitárosa pedig Jimi Hendrix volt.

Az érdeklődést a nosztalgiahullám keltette fel ismét iránta. 1972-ben a Wembley-stadionban adott nagysikerű koncertet, fellépett Bill Clinton elnöki beiktatásán, az atlantai olimpia záróünnepélyén, és 1986-ban az első körben került be a rock and roll halhatatlanjai közé. A kilencvenes évek végén a budapesti Kisstadionban is koncertezett. Tiszteletére az Illés-együttes is dalt írt Little Richard címmel.