A Széchenyi-díjas zenetörténész december 3-án hunyt el váratlanul az otthonában. Temetéséről később intézkednek - közölte a Magyar Kodály Társaság.

Bónis Ferenc a magyar zenetudomány kiemelkedő alakja volt, rendkívül gazdag és szerteágazó szerzői és szerkesztői életművet hagyott az utókorra elsősorban Kodály és Bartók vonatkozásában, de nevéhez fűződik a 19. századi zenetörténeti kutatások megindítása is.

Dolgozott a Magyar Rádióban, a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumában, a Zenetudományi Intézetben és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A Magyar Kodály Társaság elnöke volt 1992 és 2007 között, emellett elnöke volt az Erkel Társaságnak is.

Bónis Ferenc 1932. május 17-én született Miskolcon. 1957-ben a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán szerzett diplomát, 1950-től a rádió lektor-gyakornoka, műsorszerkesztője, 1970-től rovatvezető, 1993-tól szerkesztőségvezető, 1994 és 1996 között vezető szerkesztő, 1972 és 1981 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. A zenetörténész 1961 és 1973 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bartók Archívuma, majd a Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa, 1959-től a Magyar Zenetudomány, 1968-tól a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok című könyvsorozat, 1977-től Szabolcsi Bence életműkiadásának szerkesztője volt.

Az 1990-es években vendégprofesszorként a kölni egyetemen magyar zenetörténetet tanított, 1987-ben a zenetudományok kandidátusa, 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett. Könyvei és előadásai idegen nyelven is megjelentek, 2017-ben adták ki Pictures of a Life című, Bartók Béla életét, életművét fotók és dokumentumok segítségével ismertető angol nyelvű kötetét.

A tudós 1973-ban Erkel Ferenc-díjat, 1979-ben Szabolcsi Bence-díjat kapott, 2008-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar zenetudomány fejlődése és ápolása, különös tekintettel Erkel Ferenc és Mosonyi Mihály műveinek megismertetése és népszerűsítése érdekében végzett munkásságáért.