Mik voltak az Omerta mozgatórugói?

Az 56 utáni erdélyi megtorlások kezdtek el nagyon érdekelni, és onnan bomlott ki az, hogy mi az amiről mesélni szeretnék, de a karakterek csak később jöttek. Az emberek nélkül nincs nézőpont, nélkülük nem tudok történeteket mesélni.

Eleve adott volt, hogy a négy karakter más hangon szólaljon meg?

Először megpróbáltam az ő lelki alkatukat megérteni, megérteni, hogy állnak a világhoz, mi izgatja őket, milyen céljaik vannak. Amikor az emberi alkat elkezd összeállni, egyszer csak kel hozzá valamilyen nyelvet tenni, hiszen a nyelven keresztül tud egy ember megszólalni, de az az utolsó "ruha", ami rákerül.

A nők az emocionális vonal, Vilmos története egzaktabb módon tartalmazza a tényeket. Egyértelmű volt, hogy a négy történet egy regényt rajzol ki, hiszen nagyon laza a kapocs ezek között?

A szereplők a világ egy kis darabját tudják elmondani. Vilmos egy nagyobb darabját mondja el a világnak. A nők inkább az érzelmeikről referálnak. Azt tapasztaltam - amikor próbáltam megérteni ezt a korszakot, és ihletforrásokat gyűjtöttem -, hogy a nők sokkal inkább beszélnek az érzelmeikről és a családi életükről. A férfiak pedig mintha arra lennének szocializálva, hogy ne tudjanak referálni a saját érzelmeikről, és mindig a külső sikereikről beszélnek. Az én férfi hősöm is küzd azzal, hogy nem tud az érzelmeiről beszélni.

Vilmos története terjedelemben is sokkal nagyobb részt érdemel, mert könnyebben tud elmesélni dolgokat?

300 oldalnyi nő van három nőre osztva, és 300 oldalnyi férfi van egyetlen személyben. Ez az aránytalanság azért van mert nem tudtam jobban megoldani. Hamis szempont lett volna a nőt felruházni egy vezető szereppel, ezért bevállaltam ezeket az aránytalanságokat, tudván, hogy ez talán nehézséget jelent majd az olvasónak, de talán éppen ez szembesíti azzal, hogy milyen világban élünk most, és éltünk akkor.

A könyv alcíme Hallgatások könyve. Miért volt ennyire meghatározó a hallgatás?

Én sokra tartom a hallgatás pozitív erejét, de nem erről írtam. Amikor két ember csendben, és békében tud lenni, az egy nagyon jó pillanat, ez az én könyvemben ritkán adatik meg két ember között. Inkább azokról a hallgatásokról írtam, amikor nincs kihez beszélni, amikor el kell hallgatni dolgokat, nem mondható ki valami, mert bajba sodorjuk magunkat.

Valójában egy csomó hallgatás övezi a múltunkat, hallgatás, feldolgozatlanság, hogy mi történt a múltunkban. Amikor rátaláltam az Omerta szóra, akkor valami fura bizsergést éreztem a szó idegensége okán. Ez egy hallgatási parancs, amit a börtönben íratnak alá a könyv egyik szereplőjével, hogy nem fog arról referálni, hogy mi történt a börtönben. Megértettem azt, hogy

mindig ezt várják tőlünk, amikor a hatalom bűnös dolgokat csinál, akkor azt szeretné, hogy kussban legyünk.

Ahogy ízlelgettem a szót, egyre inkább azt éreztem, hogy ebben sűrűsödik minden ami engem izgat a jelenünkkel, múltunkkal kapcsolatban.

Mennyire fontos a történelmi hűség?

Bizonyos dolgokban nem lehet hűtlennek lenni, ha az ember azt a szerződést köti az olvasóval, hogy ez a könyv egy alámerülést kínál ebben a kisebbségtörténetben. Ott nem lehet csalni, és nagyon sokat dolgoztunk, hogy semmi tévedés ne legyen. Csomó mindenben lehet azonban dramatizálni, túlozni, szerkeszteni, negligálni és nagyon erősen használni a fikciót, de abban, hogy mi történik, hogy a kolozsvári magyar egyetem bezárása 1959-ben pontosan hogy zajlik, kinek a részvételével, abban nem akartam csalni. Mert

a szándék ilyenkor az emlékeztetés is, hogy a hatalom hogyan manipulált, hogyan próbálja megjeleníteni a saját elnyomását, tehát hogy ez egy fontos emlékezethordozó legyen.

Mit jelent egy ilyen díj?

Az egyik oldala, hogy picit nehéz az, hogy ekkora nyilvánosságot kap az ember, aminek megpróbál megfelelni, de ez nem mindig sikerül. A jó része viszont, hogy egy ilyen díj ráirányítja a figyelmet a könyvre, és az további olvasókhoz juthat el.