Az erre a célra létrehozott hivatalos testület, amelyben miniszterek mellett a nyelvápolást legfőbb feladatának tekintő Francia Akadémia egyik tagja is részt vett, már 1990-ben kiadta új szabályait. Ezek sok szó írását megkönnyítik: közelebb hozzák a betűket a kiejtéshez vagy csökkentik a kivételek számát. A francia média azonban bő húsz évvel később is alig veszi tudomásul az átalakítást, ezért nemrég újra emlékeztették rá.

Mind az új, mind a régi írásmód alkalmazható, de hivatalosan az új szerepel az iskolai tanagyagban, így előbb-utóbb fel fogja váltani a régit - vélték az egyszerűsítés alkotói.

Nem egészen így történt. Maga a nyelv fölött évszázadok óta őrködő Académie Francaise is csak néhány új írásmódú szót tüntet fel mértékadó szótárának végén, és ezt azzal magyarázza, hogy azokat kívánja majd elfogadni, amelyek átmennek a közhasználatba.

Az írásmódot egyszerűsítő testület novemberben emlékeztette a médiát az új szabályokra. A körüzenet nyomán a tévétársaságok riportereket küldtek az utcára, hogy kikérjék a franciák véleményét a reformról. Kitűnt: csak nagyon kevesen tartották helyesnek a furcsának tűnő új formákat. Mi több, a kettősség inkább zavart okoz, így például a francia elnöki hivatal egyik közleménye is több ponton hibásnak bizonyult.

A helyesírással kapcsolatos vita beletorkollik a szöveges üzenetek angol nyelvű, ékezetek nélküli klaviatúrán készülő változatainak terjedése fölötti aggodalomba - ezekkel kapcsolatban semmiféle nyelvi hatóság nem ad ki állásfoglalást, panaszolják fel sokan.

Egy Delphine Guichard nevű tanítónő arra szólította fel blogján a kiadókat, hogy az új helyesírásnak megfelelően módosítsák tankönyveiket, de annyi ellenséges, vitriolos választ kapott, hogy kénytelen volt lezárni kommentfórumát. Guichard asszony nem csodálkozik ezen: "Mindig így volt ez, amikor meg akarták reformálni a nyelvet, már a XIX. században, de még a XVII. században is: igen erős az ellenállás" - hangoztatja.

A helyesírás rangos helyet tölt be a francia kultúrában, sokan a jólneveltség, sőt akár a franciaság alapkövének tekintik. Hatéves kortól a nevelés egyik lényeges része, és ha valaki hibásan ír, az súlyos bélyeg egy olyan országban, amelyben az elittől elvárják az irodalmi nyelv ismeretét és használatát.

A franciák az 1635-ben Richelieu bíboros által alapított Académie Francaise-től várják el a nyelv védelmét. Azt, hogy a testület részt vett az egyszerűsítés kidolgozásában, sokan úgy értékelték, hogy hűtlenné vált hivatásához. A nyelvhasználatnak tulajdonított fontosságot viszont jól érzékelteti, hogy az új szabályokat javasló testület élén a miniszterelnök áll, és maga az államfő adja meg az irányelveket.

Sajátos módon a többi frankofón országban - Belgiumban, Svájcban, Kanadában és másutt - jobban terjed az új helyesírás. Ennek feltehetően az az oka, hogy ezek többnyelvű országok, kisebb a ragaszkodás a franciához, mint a nemzeti lét alapvető eleméhez.